San Gimignano, a Tornyok Városa

Észak-Olaszországban, Firenzétől 56 km-re található egy dombtetőn a városfallal körülvett középkori kisváros, San Gimignano. Elsősorban építészetéről híres, valamint számos tornyáról, melyekről elképesztő panoráma nyílik a város környékére.

Időszámításunk előtt a 3. században alapították az etruszkok, később az Észak-Európából Rómába tartó zarándokok útvonala vezetett át a falun. San Gimignano a középkori Manhattan elnevezést a várost jelképező a 72 toronyról kapta, melyből mára 14 torony áll, melyek a 12. századból maradtak fenn. Ezeket a helyi előkelőségek gazdagságuk szimbólumaként építtették, a lakótornyok és erődök szerepét egyaránt betöltötték.

Míg a legtöbb város tornyai, mint pl.Bologna, Firenze esetében áldozatul estek háborúknak, természeti katasztrófáknak vagy az újjáépítéseknek, San Gimignano sértetlenül őrzi őket, ezért is hívják a Tornyok városának. A tornyok és a paloták mind a város fénykorának emlékét őrzik, mikor San Gimignano fontos kereskedelmi központ volt. A falai, épületei és tornyai mind épségben maradtak fenn.

A város 1348-ig virágzott, amikor az európai pestisjárvány következtében csaknem egészen elnéptelenedett, helyét és nagyságát Firenze vette át.

A fejlődés megtorpanásának is köszönhető, hogy napjainkig fennmaradtak a középkori vár maradványai, konzerválódott a középkori városstruktúra, megőrződtek a több mint 600-700 éves templomok, lakóházak, lakótornyok.

Az egyik és egyetlen torony látogatható - a Piazza Duomo téren a Torre Grossa (1311-ben építették, 54 m magas) -, érdemes felmenni és a gyönyörű toszkán táj szépségét élvezni.

Itt találjuk az ország legtöbb freskójával ellátott román kori templomát, a Collegiatát, és a Városházát, a Palazzo del Popolót. A városháza freskós dísztermei mellett az egykori városvezető magánlakosztályába is benézhetünk – az egyik falán a 14. század elejéről származó festményen ritka intim jeleneteket láthatunk: egy együtt fürdő, majd közös ágyban lefekvéshez készülődő párt. A Városháza épületét 1228-1323 között építették. Ma a Városi Képtár is itt működik, melyben számos kiváló olasz alkotó munkái tekinthetők meg. 

A Sant Agostino templomban számos műalkotás látható a legnagyobb olasz reneszánsz művészektől.

Az Egyháztörténeti Múzeumban 14-15. századból származó szobrokat és egyházi öltözékeket állítanak ki. A főtéren áll a középkori Dóm, falán Domenico Ghirlandaio freskóival.

A város történelméhez kapcsolódó érdekesség, hogy Dante 1300. május 8-án San Gimignanóban járt.

Zeffirelli itt forgatta a "Napfivér, Holdnővér" című filmjét. A Tea Mussolinivel című 1999-ben készült másik Zeffirelli-film története is nagyrészt a városban játszódik.

A város alatt egy nagy parkoló van. Mivel a nagy melegben kimerítő lehet a parkolóból felmászni a városba, ezért minibuszok szállítják fel a turistákat a centrumba.

A bor: a San Gimignano környéki lejtőkön termő vernaccia szőlőfajtából készülő vernaccia di san gimignanót Olaszország legkiválóbb fehérborai közt tartják számon. Az első említése 1276-ra nyúlik vissza.