Aquileia

Aquileia a Római Birodalom kilencedik legnagyobb városa volt, amely fénykorában százezer embernek szolgált otthonául. A település központjában található ásatási terület és a patriarchális bazilika 1998 óta szerepel az UNESCO Világörökségi listáján.

Aquileiát i.e. 181-ben alapították a rómaiak. Az ókori város a borostyánút déli végállomása, jelentős központ, kikötő volt. i.e. 173-ban már bekapcsolódott a római települések rendszerébe, út kötötte össze Bononiával (Bologna), i.e. 148-ban Genovával (Via Postumia), i.e. 132-ben pedig kiépült az út Rimini felé is. Megfordult a városban Cicero és Augustus császár. Legnagyobb kiterjedését az i.sz. 2. században, Marcus Aurelius idején érte el, amikor lakossága meghaladta a százezer főt. Az ókori várost 452-ben Attila hadai pusztították el.

Aquileia fő nevezetességét a XIV. században befejezett bazilika rejti. Itt látható, az egykori ókeresztény templom Olaszországban is egyedülálló méretű mozaikegyüttese. A várost 452-ben Attila hunjai rabolták ki, s rombolták le. Egy, a lováról hátrafelé nyilazó, magyar harcost a bazilika altemplomában rajz örökíti meg.