A Vasálarcos börtöne: Pinerolo

A városról először 981-ben tesznek említést, akkor még Pinarolium néven, egy II. Ottó német-római császár által kiadott dokumentumban, amelyben megerősítik a torinói püspök várossal kapcsolatos privilégiumait és jogait.
1064-ben Pinerolót a san veranói benedek-rendi apátság kapta meg, majd 1220-ban elfoglalta I. (Savoyai) Tamás, Savoya grófja, aki 1243-ban IV. (Savoyai) Amadé javára lemondott róla.

1536-tól 1574-ig francia fennhatóság alatt állt, majd ezt követően Emánuel Filibert savoyai gróftól városi rangot kapott.

Az 1631-es cherascói szerződés eredményeképpen ismét francia kézre került, Richelieu bíboros főminiszter Vauban marsallnak, a korszak legnagyobb francia hadmérnökének adta azzal, hogy Pinerolóból erős védvárat hozzon létre, ami biztosítja Franciaországnak az Észak-Itália feletti ellenőrzést. A lakosok költségére felújították a városfalakat és újjáépítették a várat, kibővítették a citadellát. Sok kézműves műhelyt lebontottak, ezek munkásait Lyonba költöztették. Pinerolo erődjének Öregtornyát, a Donjont börtönként is használták, ahova XIV. Lajos király az ellenségeit - köztük a titokzatos "Vasálarcost” - záratta.

Ma már nyoma sincs az erődnek. A 17. században azonban a Pignerol börtön Franciaország egyik legszigorúbb és legelzártabb helyének számított.

Pinerolót 1696-ban hódította vissza II. Viktor Amadé savoyai herceg, azonban a Napkirály csapatai távozás előtt felrobbantották a citadellát és a várat. III. Károly Emánuel szárd–piemonti király megszerezte a XIV. Benedek pápa engedélyét Pinerolo püspöki székhellyé emelésére. A kereskedelem fellendült, a lakosság száma hamarosan 5000-ről 7000-re emelkedett.

1801-ben Napoléon Bonaparte tábornok Piemontot Franciaországhoz csatolta, ekkor Pinerolo egy részét utoljára foglalták el a franciák, és egészen 1814-ig fennhatóságuk alatt tartották, amikor is a napóleoni császárság bukásával Piemontban helyreállították a Szárd-Piemonti Királyság fennhatóságát, I. Viktor Emánuel király alatt.

A Risorgimento révén Piemont az egységes Olasz Királyság részévé vált, a város gazdasági fejlődése felgyorsult, hidak, utak, vasutak épültek, amelyek megkönnyítették a kereskedelmet Liguriával és a régió többi részével.

Látványosságok

A Vittorio Veneto tér a lakosok fő találkozási helye, itt tartják a heti piacot szerdánként és szombatonként. Északi oldalán található a városháza, amelynek épülte ad otthont a városi múzeumnak és a könyvtárnak. Keleti oldalán épült fel a Palazzo Vittone, fontos múzeumok és kulturális intézmények székhelye.

A Szent Donátnak szentelt Dóm, amelyet már 1044-ben megemlítenek. 1425-ből származó harangtornya befejezetlen.