Szabolcsi földvár

A szabolcsi földvárat egykor a honfoglaló magyarok építették. 1092-ben Szent László király vezetésével itt tartottak egyházi zsinatot és törvényhozó országgyűlést, törvénykönyvet alkotva az országnak.

Szabolcs település a Kárpát-medencében letelepedett magyar törzsek egyik vezéri szálláshelye volt, majd lett később névadója a valamikori Szabolcs vármegyének székhelyként, ahol az ispáni tisztségviselő lakott. Földvárát a honfoglalók háromszög alakúra, 337x225x387 méteresre formálták. A védelmi feladatokat ellátó létesítményt hatalmas fatörzsekből rekeszes szerkezetűvé alakították, és azokat kitöltötték földdel. A 3,3 hektáros várat a 11. században újra és újra feldúlták a betörő úz és kun törzsek. A tatárjárás idején pedig a mongol lovasseregek foglalták el és rombolták le. Nem is építették újjá többé.

A szabolcsi földvárat - későbbi közigazgatási szerepe mellett - az 1092. május 20-án ott tartott egyházi zsinat és törvényhozó országgyűlés tette mindörökké híressé. Szent László király oda hívta össze az ország főpapjait és világi méltóságait. A szabolcsi országos gyűlés határozatai, amelyek II. Orbán pápa döntésein alapultak, Szent László király I. Törvénykönyve néven váltak a magyar jogtörténet kiemelkedő alkotásává.

Az utókor a legutóbbi századokban igyekezett megőrizni a szabolcsi földvár maradványait, amely így Közép-Európa legépebben maradt középkori védelmi létesítményének számít.

A 33 ezer négyzetméteren elterülő gyeppel fedett háromszög alakú földvár lábánál az Alföld legrégebbi temploma áll, a régió legősibb egyházi központja, melynek építése a 11. századra tehető. A templomban Szent László király elnökletével 1092-ben zsinatot tartottak, ahol megszületett az uralkodó III. törvénykönyve.