Vatikáni nekropolisz

Valerii mauzóleum

A Valeriisíremlékként emlegetett pogány temetkezési helyet a Szent Péter-székesegyház alatt húzódó barlangokban található síremlékek közül a legnagyobbnak és legfényűzőbbnek tartanak. 

A Valerii mauzóleum, a vatikáni bazilika alatt található római nekropolisz egyik legfontosabb műemléke

A Valeri-mauzóleumot a II. század második felében, Marcus Aurelius császár uralkodása idején egy nagy vagyonra szert tett, felszabadult rabszolgacsalád építette.

A több teremből és falmélyedésből álló temetkezési hely egyike a bazilika alatti barlangokban lévő 22 pogány síremléknek. Az előzetesen jelentkező turistáknak vezetett túrákon mutatják meg a barlangokat. Maga a Valeri-síremlék üveg mögül tekinthető meg, ugyanis a károsodások kivédésére temperált körülmények között tartják.

Az egykor szabad ég alatti sírhelyek fölé építette Constantin császár a IV. században az első bazilikát azon a helyen, amely Szent Péter sírját is őrizte. A katolikusok első pápájaként tisztelt Péter apostol sírja csupán néhány tucat méternyire fekszik a Valeri-tombától. Az apostol az első század keresztényüldözései során halt mártírhalált Rómában.

A Valeri-sírkamrák azért különös jelentőségűek, mert remek példáját adják a kor népszerű stukkódíszítésének. A falak reliefjein felvonul a család története, mindennapi élete. A fő istenalakok és egyéb pogány figurák ábrázolásából kitűnik mély vallásosságuk.

A barlangokba vezető túrák legfeljebb 15 fős csoportokban zajlanak. Évente mintegy 50 ezer látogató nézi meg a Vatikán alatti síremlékeket.

Vatikánváros területe alatt húzódó római nekropolisz

Az ókori temetőből eddig négyszáz sírt és nyolcvan kriptát ástak ki. Lovagok és kézművesek, szabadok és rabszolgák, gyerekek és matrónák nyugszanak évezredek óta a Vatikán dombja alatt. A nekropolisz eddig feltárt, mintegy ezer négyzetméteres területét szabadtéri múzeummá alakították át.

A földalatti sírok között és ezek felett áthaladó útvonalon lehet megcsodálni a sírok díszítését, a szarkofágokat, a szobrokat, a mozaikpadlókat, a freskókat, a kis mauzóleumokat. A turistákat a Vatikáni Múzeumtól induló buszok viszik a vatikáni kerten át a temetőhöz. A nekropolisz egy óra alatt járható be.

A Krisztus előtti 1. század és a Krisztus utáni 3. század - vagyis Augustus és Constantinus császársága - közötti sírok létezését 1534-ben fedezték fel a vatikáni Belvedere-bástya építésekor. A nekropolisz újabb részeit 1930-ban találták meg az akkori vatikáni építkezéseken.

1956-58 között, az első vatikáni parkoló kiásásakor és 1994-97-ben a többszintes vatikáni mélygarázs építésekor is római sírokba ütköztek.

"Ugyanannak a temetőnek a részeiről volt szó. Az, hogy a Vatikán alatt ókori nekropolisz húzódik, soha nem volt titok. A Szent Péter-bazilikát is Szent Péter római sírjára emelték. Az viszont meglepetésnek számít, hogy a nekropolisz a Vatikán egészét behálózza. A hamarosan látható sírok teljesen épségben megmaradtak"

- nyilatkozta Giandomenico Spinola, az 1997 óta tartó ásatást vezető régész.

A régészek amit csak lehet, a felszínre hoznak a római temetőből, de a nekropolisz nagy része örökre a lebonthatatlan vatikáni épületek alatt marad.