Orvieto

A délnyugat-umbriai Terni tartományban található Orvieto egy nagy vulkanikus tufa sziklacsúcson áll, nagyjából félúton Róma és Firenze között.

A látogatók leereszkedhetnek a lenyűgöző Szent Patrik kútba – 60 méter mélyen – és beléphetnek az impozáns 14. századi katedrálisba Orvieto csúcsán. A város etruszk földalatti barlangjairól és borairól is ismert.

Római emlékek

Az egykori Orvieto, etruszk nevén Velzna volt az utolsó etruszk város, amely hosszú ostrom után megadta magát a rómaiaknak. Lakosai Volsiniibe (Bolsenába) menekültek.

Olasz régészek Orvietonál 2007-ben hat évig tartó kutatás után megtalálták a mitikus Fanum Voltumnaét, a 12 etruszk város szent vallási központját. A Fanum Voltumnaeról több művében írt Titus Livius, a római történetírás egyik legnagyobb alakja. Ismertetése szerint a vallási rituálékon kívül az etruszk liga politikai és vallási vezetői egyaránt itt tartották tanácskozásaikat. Ugyanakkor minden évben tavasszal az egység megerősítése céljából nagy ünnepséget rendeztek atlétikai versenyekkel, vásárokkal, amelyekre még Rómából is érkeztek kereskedők. Ez utóbbiak a történészek szerint kémkedtek is Rómának.

A Fanum Voltumnae keresése már a XV. században megkezdődött. Évszázadok során sok feltételezés született, de biztosat senkinek sem sikerült kiderítenie. Az olasz régészek most is óvatosan fogalmaznak. Az ásatás vezetője kijelentette: teljes bizonyosság csak akkor lesz, ha megtalálnak egy, Voltumna istennek ajánlott feliratot. Ő volt az etruszkok fő patrónusa, a Föld főistensége. Az eddigi leletek mindenesetre arra utalnak, hogy ezúttal valóban rátalálnak a keresett helyre. Felszínre kerültek a főtemplom 12-szer 6 méteres alapjai, egy nagy, tufából készült pódium, a falak egy része és a padlózat.

Ezenkívül két impozáns út, egy 5 méter széles, amely a főtemplomtól indul ki és valószínűleg Orvietót kötötte össze Bolsenával. A másik, 7 méter széles út a templomtól a dombtetőre vezet. Ez a körmenetek útja lehetett. Találtak kutakat is, amelyek a hely vízellátását biztosították.

Titus Liviusnak, a római történetírás atyjának fennmaradt beszámolójából úgy ítélhető meg, hogy a kegyhely olyan szerepet játszott, mint később az újabb időkben a Vatikán: évente itt gyűltek össze az etruszk városok elöljárói, hogy imádkozzanak az istenekhez, de egyúttal társadalmi és katonai kérdésekről is tanácskoztak.

A régészek rábukkantak Voltumnát dicsőítő írásokra is: ő volt az etruszkok hitvilágában a Föld legfontosabb istennője, egyben az etruszk nép védőszentje is.

Szent Patrik-kút (Pozzo di San Patrizio)

A történelmi etruszk városba érkezők többsége azonnal a Szent Patrik-kút felé veszi az irányt.

Az orvietói Pozzo di San Patrizio, az umbriai város leghíresebb látványossága a lenyűgöző Duomo mellett, felkerült az UNESCO vízimúzeumok listájára.

A Pozzo di San Patrizio egy történelmi kút, amelyet Antonio da Sangallo ifjabb építészmérnök építtetett 1527 és 1537 között, VII. Kelemen pápa kérésére, aki Róma kifosztása során Orvietóba menekült, amikor a várost V. Károly római császár csapatai 1527-ben megtámadták. A kút Orvieto vízellátását szolgálta volna ostrom esetén.

A Pozzo di San Patrizio 53 méter mély és 13 méter széles. Úgy hozták létre, hogy beleásták a fennsík tufájába, amelyen Orvieto áll. Két csigalépcső van benne, amelyek kettős spirálban helyezkednek el, és amelyek lehetővé tették, hogy az öszvérek lefelé és felfelé akadály nélkül hordhassák az üres és teli vizes vödröket. Mindkét rámpa 248 lépcsőfokból áll. A fényt 72 ablak biztosítja, és ahogy egyre lejjebb jutunk, úgy halványul, míg egészen sötét nem lesz az alján, ahol egy kis híd köti össze a két lépcsőt.

A pápa a kutat Szent Patrikról nevezte el, a középkori legendák ihlették, amelyek szerint Szent Patrik imádkozóhelyén - egy írországi zarándokhelyen, ahová a szent imádkozás közben visszavonult - volt egy nagy, föld alatti üreg, amelyről azt mondták, hogy a purgatóriumba vezet.

Ez a mérnöki csoda, amely Orvieto központjában, etruszk maradványokat is tartalmazó kertek közelében található, ma már a Vízimúzeumok Globális Hálózatának (WAMU-Net) része, amely 30 ország több mint 70 múzeumát és intézményét foglalja magában.

A Pozzo di San Patrizio-t egyedül is megközelíthetjük (5 eurós belépődíj ellenében), és leereszkedhetünk 50 métert a titokzatos mélységbe.

Albornoz erőd

A Fortezza Albornozból csodálatos kilátás nyílik az umbriai vidékre. Az erődöt VI. Innocent pápa megbízásából Egidio Albornoz spanyol bíboros és pápai legátus építtette 1364-ben.

Innen 15 perces sétával vagy ötperces buszozással juthatunk be a városba.

Duomo di Orvieto

A gyakorlatilag forgalomtól mentes centro storico-t a hatalmas, 14. századi katedrális uralja, amelynek puszta létezése is egy csoda eredménye.

1290-ben tették le az új dóm alapkövét, de később a dóm tervét gyökeresen megváltoztatta Lorenzo Maitani sienai szobrász és építész, akit a fél évszázaddal korábban elkészült sienai dóm úgynevezett toszkán gótikus stílusa inspirált.

Az építkezés a következő három évtizedben folytatódott, több építész felügyelete alatt, akik mindegyike a változó építészeti irányzatok beépítésével hagyta nyomát.

A katedrális belsejét fekete-fehér csíkos falak és oszlopok jellemzik, és egy díszes, 5585 sípból álló 16. századi orgonakarzatot, valamint egy figyelemre méltó Pietà-t is tartalmaz, amelyet kifaragásával Ippolito Scalza helyi szobrász kilenc éven át faragta ki egyetlen márványtömbből.

A Madonna di S. Bizio kápolna boltozatos mennyezetének freskóit Fra Angelico kezdte el a 15. század közepén. A művet mintegy 50 évvel később Luca Signorelli fejezte be, akinek apokaliptikus jelenetein a lángok elől menekülő és ördögök által kínzott elkárhozottak, valamint a földből a mennyországba tartó, eltemetett kiválasztottak teste bukkan fel.

A székesegyház három nyeregtetős homlokzatán pompás rózsaablak, valamint szobrok, pilaszterek és mozaikok láthatók aranyozott háttérrel. Az ajtókat szegélyező négy kőbazaltrelief az Ó- és Újszövetség bibliai jeleneteit ábrázolja, és a 14. századi szobrászat ritka példái.

A székesegyház 500. évfordulóján, 1790-ben az eredeti mozaikok egy részét leválasztották és VI. Pius pápának ajánlottak fel tiszteletadásként. Az egyetlen ismert fennmaradt mozaik a londoni Victoria és Albert Múzeum gyűjteményében őrzött Natività di Maria.

A központi portált a pompás bronzajtók uralják, amelyek 1970-ben váltották fel a 14. századi fa eredetieket. Az új ajtókat az ünnepelt szicíliai szobrász, Emilio Greco (1913-1995) készítette, akinek munkásságáról a közeli Palazzo Solianóban múzeum is működik.

Pozzo della Cava

A várost először az etruszkok lakták a Kr. e. 9. századtól Kr. e. 264-ig, amikor a területet a rómaiak kétéves támadás után elfoglalták.

Az etruszkok azért tudtak ilyen sokáig kitartani, mert alagutak, pincék, kutak és menekülőnyílások bonyolult rendszerét építették ki, amelyek közül néhány ma is látogatható.

Ezek között található a 36 méter mély Pozzo della Cava, egy etruszk kút, amelyet 1527-ben bővítettek ki, és amelyet teljes egészében kézzel ástak.

Fesztiválok és felvonulások

A gondozott utcák egész évben fesztiváloknak adnak otthont, köztük a 40 éve minden decemberben megrendezésre kerülő, tekintélyes Umbria Winter Jazz fesztiválnak, valamint a középkori stílusú Corpus Christi felvonulásnak, amely minden nyáron nagy tömegeket vonz.

Az elegáns, neoklasszikus Teatro Mancinelli 560 ülőhelyét rendszeresen megtöltik a dráma, a komédia, a tánc és a zene szerelmesei.

Ételek

Orvieto rendszeresen ad otthont olyan gasztronómiai fesztiváloknak, mint az Orvieto con gusto.

A város tagja a Cittaslow, a slow food mozgalomnak, és híres borairól és helyi termékeiről, például a caciotta és pecorino sajtokról, a szarvasgombáról, a cinghiale-ról (vaddisznó), a tozzetti mandulás kekszről és a pizzatésztából pancettával és sajttal készült csigaház alakú lumachelle-ről.

Megközelítés Rómából

A római Termini és Orvieto közötti vonat körülbelül 1 óra 15 percet vesz igénybe.

Autóval: Orvieto az A1-es autópályán fekszik, körülbelül félúton Róma és Firenze között. Sok parkolóhely van a városközponton kívül.

Vonattal: A római Termini és Orvieto közötti vonat körülbelül 1 óra 15 percet vesz igénybe. Rendszeres gyorsvonatok közlekednek Róma és Orvieto Scala között. A régi hegytetőn fekvő városba vezető sikló végállomása az vonatállomással szemben található. A siklóvasút három perces, izgalmas utazással viszi fel a látogatókat a 157 méter magas sziklára.