Greccio

Szent Ferenc 1223-ban az adventi időszakban Greccio egyik barlangjában rekonstruálta Jézus születésének betlehemi helyszínét, és ez indította el a betlehemállítás mai napig tartó karácsonyi hagyományát. Greccio a I borghi più belli d’Italia szövetség tagja.

Assisi Szent Ferenc állított először karácsonykor betlehemi jászolt, tartja a hagyomány, neki támadt az a gondolata, hogy kis figurákban megjelenítse a Szent Családot és a betlehemi istállót, ahol a biblia szerint a Kisjézus megszületett. Erre 1223 karácsonyán, a Rómától 150 kilométerre, Rietihez közel lévő Greccio egyik barlangjában került sor.

A falura vonatkozó legkorábbi írásos említések a Farfa apátság regiszterében találhatók, amelyet Catinoi Gergely állított össze az 1090-es években, és azt mutatják, hogy Greccio hat toronnyal és magas falakkal volt körülvéve, a területet védő erődítési gyűrű részeként. Ezek védték a híres Farfa bencés apátság megközelítését, amely a középkortól egészen a 18. század végéig birtokolta Sabina.

A védőfalak azonban nem voltak elég erősek ahhoz, hogy ellenálljanak II. Frigyes csapatainak 1242-es támadásának, amikor a Szent Római Birodalom császára Németországból Olaszország gerincén át Szicília felé tartott, és akkor sem, amikor Napóleon a 18. század végén megszállta és kifosztotta a falut.

Greccióban csak három torony emlékeztet erre a védelmi szerepre, de ma a legtöbb látogató a falun kívüli sziklák között található remetelak felé veszi az irányt, ahol állítólag Szent Ferenc élt, és ahol ma egy kolostor található, amelyet mintegy 66 évvel a halála után alapítottak.

Az energikusabb zarándokok számára egy sétát tehetnek a Monte Lacerone (1200 m) tetején található, 1792-ben épült La Capelletta kápolnához, amely arra ösztönözheti őket, hogy megpihenjenek és meditáljanak, ahogyan Ferenc tette előttük. Itt kereste a magányt 1223 első hónapjaiban, hogy felülvizsgálja rendje szabályait, figyelembe véve annak gyors növekedését és az Itálián kívüli misszióit. A spanyolországi, palesztinai és egyiptomi távollétei alatt a rend egyes részei eltávolodtak azon egyszerű szabályok szigorú betartásától, amelyek alapján 1210-ben alapították a rendet.

Az új szabályok kidolgozására tett első kísérlete egy olyan dokumentumot eredményezett, amely kivitelezhetetlennek bizonyult. Betegségében Monte Lacerone-ba vonult vissza, "egy két gyertyánfa által védett kunyhóba", hogy újrafogalmazza azokat, és végül 1223 adventjében elküldte az újonnan átdolgozott változatot jóváhagyásra Honorious pápának Rómába. Ez lényegében a mai napig változatlan maradt.

Azt mondják, hogy Ferenc 1217-ben kezdett el élni a Monte Lacerone-on, és hogy Greccio ura, Giovanni Velita sürgette, hogy jöjjön le a faluba, hogy prédikáljon a lakosoknak, és végül éljen közöttük. Állítólag a szent ember úgy válaszolt, hogy egy gyermeket rávett, hogy dobjon le egy égő tűzcsóvát a hegyről az alatta lévő völgybe, mondván, hogy ott fog élni, ahol az leérkezik. A legenda szerint a tűz a falutól körülbelül egy kilométerre északra, a szikláknál állt meg, amelyek aztán az ő remetelakjává váltak

Állítólag ez volt a kedvenc remetelakja, bár utazásai során sok más helyen is megfordult. Amikor 1223-ban fáradtan és betegesen visszatért Greccióba, ott szervezte meg a betlehemi születésjelenet első élő eljátszását, egy szamár, egy ökör és követői segítségével karácsony estéjén. És itt építette fel követője, Szent Bonaventura a jelenlegi kolostor egyes részeit Ferenc halála után.

Annak ellenére, hogy 1212-ben sikertelenül próbálta meglátogatni Palesztinát, amikor hajótörést szenvedett a dalmát partoknál, Ferenc végül 1219-ben került kapcsolatba a Szentfölddel és Betlehemmel. Ez alkalommal a Nílus-deltában fekvő Damietta városába utazott, miközben a III. Innocentus pápa által 1213-ban meghirdetett V. keresztes hadjárat seregei ostromolták a várost. Ferenc - a béke embere - azért utazott Damittába, hogy megpróbálja megtéríteni al-Kamil szultánt, az Ajjubida birodalom fejét a kereszténységre, hogy Jeruzsálem és Palesztina visszakerülhessen a keresztények uralma alá.

Nem tudni, mi történt a kettejük közötti találkozón, bár a későbbi beszámolók szerint a szultán engedélyt adott Ferencnek, hogy meglátogassa Jeruzsálemet és Betlehemet. Annyi bizonyos, hogy a keresztes hadjárat még két évig folytatódott, és a keresztes lovagok vereségével végződött. Ferenc ebben az időszakban dolgozta ki azt az ötletet, hogy a Jézus születését körülvevő szegénységet egy betlehemi istállóban ábrázolja, amelyet egy ökör és egy szamár foglalt el.

A szegénységben való életbe vetett szilárd hitét jól tükrözi az, amit életrajzírója, Celanói Tamás szerint 1223 végén kérésként intézett barátjához, Velitához, Greccio urához:

"Ha most jónak látod, hogy együtt ünnepeljük ezt az ünnepet, menj el előttem Greccióba, és készíts elő mindent, ahogy mondom neked. Szeretném annak a Gyermeknek a betlehemi születését úgy ábrázolni, hogy testi szemünkkel lássuk, mit szenvedett az újszülött csecsemő szükségleteinek hiányában, és hogyan feküdt a jászolban az ökör és a szamár között."

Velita eleget tett a kérésnek, biztosította a szükséges kellékeket és állatokat, és hamarosan híre ment a ferences közösség és a Sabinában élő emberek között ennek a rendkívüli eseménynek. Tömegek jöttek gyertyákkal és égő fáklyákkal, miközben tüzek világították meg a helyszínt, és a bölcső felett misét mondtak, miközben az állatok ott álltak.

Még ma is minden évben karácsony este és az azt követő hat éjszakán újra előadják az első élő betlehemes jelenetet, akárcsak 1223-ban, de most már más jelenetekkel kiegészítve, amelyek Szent Ferenc részvételének teljes történetét magyarázzák.