Elba

Elba szigete Olaszország egyik legnépszerűbb nyári úti célja. A szigeten ösvények hálózata található, amelyeket gyalog vagy kerékpárral lehet felfedezni. A történelem szerelmesei számára is remek célpont, mivel a sziget volt Napóleon Bonaparte száműzetésének helye. 

Akvárium

Aquario Elba - Marina di Campo. Olaszország második legnagyobb és leggazdagabb akváriuma. Elsősorban a Toszkán-szigetek állatvilágát kívánja megismertetni az érdeklődőkkel. (részletek)

Ásványok

Elba szigetén igen komoly vasbányászat folyt mindig, már az etruszkok, és később a rómaiak is Elba vaskészletével növelték gazdagságukat.

Látogatható bánya - Porto Azzurro. Aki az etruszk- és római kori vasbányászatról életszerűbb képet is szeretne kapni, annak érdemes ellátogatni a ma múzeumként működő bányába (Piccola Miniera). A 15 perc bányavonatozás a gyerekeknek is nagy élmény.

Bányászati és Ásványtani Park. Igen híres, a világ távoli vidékeiről is idevonzza a különleges, ritka kövek gyűjtőit, nem csoda, hisz kevés sziget büszkélkedhet azzal, hogy területén közel 200 ásványt találtak.

Ásványtani Múzeum - Portoferrario. Különleges élményt nyújt Portoferrario Ásványtani Múzeumának (Museo Mineralogico) közel 100 darabos gyűjteménye. Érdekesség, hogy az Elbán talált kb. 200 féle ásványból hetet itt fedezték fel először. Ezek közül az egyik leghíresebb az elbaite, egy turmalin variáns, felfedezésekor a szépségének híre az egész világot bejárta.

Napóleon rezidenciája Portoferraióban

Napóleont hatalomra kerülése óta a legnagyobb kudarc Lipcsénél, a „népek csatájában” érte, ahol a Grande Armée – a szövetséges (szász, württembergi, hesseni) csapatok átállásai miatt – megsemmisítő vereséget szenvedett az egyesült orosz-német-angol-svéd haderőktől. 1814-ben a koalíció csapatai már elérték Franciaország határát. Kihirdették, hogy nem a francia nép ellen, hanem a császár ellen harcolnak. Márciusban elfoglalták Párizst. 1814. április 6-án marsalljai követelésére Napóleon császár Fontainebleau-ban lemondott a trónról fia, Napoléon François Joseph herceg javára. A fontainebleau-i szerződés értelmében megtarthatta császári címét, saját királyságként megkapta Elba szigetét, a francia állam évi 2 millió frankot biztosított számára, és magával vihetett 400 főnyi testőrséget.

1814. május 4-én érkezett meg Elba szigetére. Azt nyilatkozta ugyan, hogy a világtól visszavonultan akar élni, de valójában nem nyugodott bele hatalma elvesztésébe. Úgy tűnt, hogy a szoros osztrák és francia felügyelet álló császár belenyugodott helyzetébe, és a sziget kormányzásának szentelte magát. Kis tengerészetet állított fel, kutakat fúratott, kórházakat alapított, bányákat nyitott, belefogott emlékiratai megírásába. Ugyanakkor korántsem volt elszigetelt: a hozzá érkező levelekből és újságokból minden eseményről értesült. Figyelemmel kísérte az európai eseményeket, és úgy döntött, visszatér Franciaországba. 1815. március 1-jén szállt partra testőrségével Golfe-Juan településnél, Cannes és Antibes között.

Portoferraio leglátogatottabb emlékhelyei a Palazzina dei Mulini, mely Napoleon hivatalos rezidenciája volt elbai kormányzósága alatt, és a Villa di San Martino – kb. 5 km-re a várostól – , mely a vidéki rezidenciaként szolgált. A Reverenda Misericordia templomban őrzik – sok más emléktárgy mellett – Napóleon híres bronzálarcát is. 

Kirándulás a hegyekben

Kabinos felvonó - Marciana. Marciana településről indul egy kabinos felvonó az 1019 m magas Capanne hegycsúcsra, ahonnan varázslatos panoráma nyílik a sziget körüli tengerre, ellátni egészen a sziklás Korzika szigetéig. Az utazás alatt a sziget gazdag állatvilágának néhány ritka példányával is találkozhatunk. 

Campo nell'Elba - Perone hegy. A 630 m magas hegyről gyönyörűen belátható egész Elba és a Toszkán Szigetvilág.

Gyógyvíz

Marciana Közelében található a Poggio Terme gyógyvízforrás. Napóleon forrásának is nevezik, mivel elbai tartózkodása alatt ő is szívesen itta a forrásvizet.

Kanári madarak

A Kanári-szigetek és Madeira vidékéről származó madarakkal, miután a spanyolok a XIV. században a Kanári-szigeteket elfoglalták, csakhamar nagykereskedésbe fogtak, tenyésztésüket monopóliumnak tekintették. Akkoriban csak hím egyedeket adtak el, így akadályozva meg túlzott elszaporításukat. A monopólium csak a XVI. században szűnt meg, amikor egy kanáriszállítmánnyal megrakott hajó Elba szigete körül hajótörést szenvedett, és a kiszabadult madarak a szigeten elvadulva, az olasz kanárik őseivé váltak. Csakhamar Olaszországban majd a XVII. sz. közepétől már Németországban is elterjedtek. Abban az időben akkora volt a kanári kultusza, hogy a nők a madárral együtt festették le magukat.

Ételek

Miután Elba szigetének körzete kiváló halászati terep, érdemes olyan finomságokat is megkóstolni, mint a kardhal citromos mártásban, amelyhez fokhagymás párolt spenótot ajánlanak. A merluzzónak nevezett sárga tőkehalat némi fehérborral locsolják meg, az apróhalakból olyan sűrű, szinte pépszerű hallevest főznek, amelyet pirított kenyérre öntenek rá a tányérban.

Közlekedés

Piombino kikötőjéből közel egy órás hajóúttal érhető el Elba, minden nap sűrűn indulnak szárnyas- és komphajók is. Elő- és utószezonban napi kb. 15 járat fordul meg, míg a nyári főszezonban közel félóránként indulnak a komphajók elsősorban Portoferraióba, de Rio Marinába és Cavóba is eljuthatunk. Autó nélkül, szárnyashajóval sokkal gyorsabb az út, a Toremar-ral Piombinóból Portoferraióba 30 perc a menetidő.

Elbán a legegyszerűbb a tömegközlekedési eszközöket – buszokat – igénybe venni, ezekhez az ATL jelzésű táblákat keressük, bejárhatjuk velük a szigetet. Jegyet a portoferraiói kikötő közvetlen közelében, a buszállomás jegypénztárában kell venni, majd a buszon kezelni. Az egy órás jegy kb. 1 Euro, a napijegy 3,50 Euro körül van.