Sevilla

Festői óváros, csodálatos mór korabeli épületek és Spanyolország legnagyobb katedrálisa: nem csoda, hogy sokan Sevilla-t Európa egyik legszebb városának tartják. A szűk utcákon, a bárokban és a teraszokon a nap bármely szakában színes nyüzsgés uralkodik, a város történelmi központjában pedig egyik látványosság követi a másikat.

Nem szabad kihagyni a "La Giralda" főmecset egykori minaretjét, a "Santa María de la Sede" gótikus katedrálist, valamint a pompás királyi palotát, az Alcázar-t, amelynek megtekintésére legalább fél napot kell szánni.

A lenyűgöző "Plaza de Espana" szintén kihagyhatatlan - aligha van még egy olyan hely, amely ennyire népszerű a hollywoodi rendezők körében, és ha végigsétál az 50 000 négyzetméteres tér színes csempékkel díszített falain, úgy érzi majd magát, mintha egy óriási képeskönyvben járna.

Látnivalók

Világörökségek. Az első a több mint száz méter magas Giralda minaret, a mór építészet remeke, amelyet később beépítettek a sevillai reneszánsz katedrálisba és harangtoronyként használtak, a másik az Alcazar, a mór kormányzók ezeréves palotája, a harmadik az Újvilági levéltár, amelyben az Amerika felfedezésével kapcsolatos dokumentumokat őrzik.

Opera. Sevilla hangulata, sajátos szellemi légköre a művészeket is inspirálta, így azután a zeneszerzők szívesen szerepeltetik műveikben a várost. A dél-spanyol kikötővárosban játszódik sok ismert opera története, például Mozart művei közül a Don Giovanni, valamint a Figaro házassága, Rossini Sevillai borbélya, és itt játszódik Bizet Carmenje is.

Bikaviadal. A 14 ezer néző befogadására alkalmas aréna, a bikaviadalok helyszíne.

Vidámpark. Isla Magica vidámpark

Katedrális. A világ legnagyobb katedrálisa. 1987 óta a Világörökség része. Az épületben található Kolumbusz Kristóf sírhelye. 1667-68 közt Murillo készítette a katedrális falképeit Szent Antalról és Szent Izidorról.

Metropol Parasol. A Nagyvárosi napernyő célja amellett, hogy turisztikai látványosság, az alatta levő tér árnyékolása. Alatta piac és múzeum működik. Lift segítségével lehetőség van felmenni az építmény tetejére is: itt egy föl-le hullámzó, kanyargós sétányt alakítottak ki, valamint létrehoztak éttermet és annak tetején egy kilátóteraszt is.

Torre del Oro. A 13. századi eredetű toronyban ma hajózási múzeum működik.

Murillo

Murillo Sevillában, saját műhelyében dolgozott, 1660-ban az akkor alapított festőakadémia elnöke lett. Igen termékeny művész volt, több száz képet festett. Vallásos tárgyú alkotásai közül Madonna-képei, zsánerképei közül a sevillai utcagyerekek világát megörökítő festményei voltak népszerűek. 

Murillo egykori otthona látogatható (Casa de Murillo). Innen indul az a túraútvonal, amely a festő életének fontos állomásaira, alkotásainak kiállítási helyszíneire kalauzolja az érdeklődőket, ilyen például a városi katedrális vagy a híres sevillai Alcázar.

Bartolomé Esteban Murillo spanyol festő, az ibériai barokk egyik legismertebb mestere. 1618. január 1-jén született Sevillában, borbély apja tizennegyedik gyermekeként.

Korán árvaságra jutott, szinte gyerekként került Juan del Castillo műhelyébe, ahol vásári képeket, oltárterítőket készítettek. Murillo hírnevét a szeplőtelen Szüzet ábrázoló képei alapozták meg, az ájtatos témák iránt a spanyol gyarmatokon nagy érdeklődés volt akkoriban.

Az 1650-es évek elején Londonból Sevillába érkezett Pedro Moya festő, aki korábban Van Dyck mellett dolgozott. A fiatal Murillo a flamand képek másolatai láttán rádöbbent, hogy magasabb rendű művészet is létezik az általa addig ismertnél, és tanulmányútra indult, hogy megismerkedjen a jelentősebb mesterek művészetével.

Madridban felkereste a szintén sevillai származású Velázquezt, a királyi festőt, akinek támogatása révén láthatta a Pradóban, az egyébként hozzáférhetetlen királyi képtárban, az olasz és németalföldi mesterek képeit. Raffaello, Correggio, Rubens és Van Dyck festményei nyomán jelentek meg az itáliai manierizmus és a flamand realizmus nyomai vásznain, miként Velázquez és Zurbarán naturalizmusa is kimutatható művészetében.

Hazatérte után Murillo benősült egy gazdag sevillai családba, s ezután már egész életét szülővárosában töltötte. Korábbi ábrázolásmódjától eltávolodott, stílusa megérett, műtermét a város előkelőségei látogatták.

Tevékenységét három korszakra osztják: 1645-46-ban festette a sevillai ferences barátok számára Szent Ferenc és más szentek életének 11 jelenetét - e megbízást azért kapta, mert ő volt a legolcsóbb. 1650-ben készült Utolsó vacsorája a sevillai Stanta Maria la Blanco templom számára - e képeinek stílusát "friónak", fagyosnak nevezik.

Kissé szentimentális, álmodozó szépséggel telített kompozíciók, bájos típusok, könnyed, kellemes színek jellemzik "calido" azaz meleg második periódusát.

Harmadik korszakát 1660-tól, Velázquez halálától számolják, ezt "vaporoso", elködlő jelzővel illetik. 1663-64-ben az ágoston rendiek templomának főoltárát, majd a kapucinusok kolostortemplomának oltárait festette. 1667-68 közt készítette a sevillai katedrális falképeit Szent Antalról és Szent Izidorról. Ekkori legjelesebb munkája a sevillai Könyörületesség Kórházának művészi kialakítása - a homlokzati csempedíszítést is ő tervezte. Itteni 11 képe közül a leghíresebbek a a Tékozló fiú, a (magyarországi) Szent Erzsébet ótvarosakat gyógyít s a Mózes - ezeket Ceán Bermudez műkritikus, Goya barátja minden művészetek csúcspontjaként értékelte. Utolsó éveiben az augusztinusok s az elaggott papok otthona számára dolgozott. Ez utóbbi művei révén egy időben az európai festészet egyik legnépszerűbb alkotója volt, sokáig spanyol Raffaellónak nevezték. Stílusában a spanyol realista hagyományok a késő itáliai reneszánsz megszépítő tendenciáival keverednek, kései képein már a rokokó elemeit is megtalálhatjuk. Oltárképein sevillai népi típusokat ábrázolt egyszerű emberi környezetben s csendéletszerű részleteket is megjelenített.

Murillo 1660-ban az akkor alapított sevillai festőakadémia elnöke lett, így számos követője is akadt, de ők inkább csak érzelmes modorát, nem festői erényeit: színérzékenységét, finom kompozícióit vagy a gyermekek világának pontos megfigyelését vették át.

Igen termékeny művész volt, több száz képet festett. Vallásos tárgyú alkotásai közül Madonna-képei voltak népszerűek, többször megfestette a Szeplőtelen fogantatást. Zsánerképei közül a sevillai utcagyerekek világát megörökítő festményei híresek. A művész A fiúcskát tetvésző öregasszonyban a banális cselekményt az elsőrangú életképfestészet szintjére emeli, A kis gyümölcsáruslány gyöngéd kecsessége Murillo kedvenc témáját, az ártatlan gyermekkort idézi.

Hatvannégy évesen Cádizban, a kapucinusok templomában Szent Katalin képének festése közben leesett az állványról s belső zúzódásokat szenvedett. Hazavitték Sevillába, de sérüléseibe néhány hónap múlva, 1682. április 3-án belehalt.

Népszerűségét szűkebb hazájában, Andalúziában senki sem érte el.  Murillo szentjeit és Jézuskáit rózsaszín pára vonja be, soká tartó hírnevét bájos gyerekalakjai révén szerezte, de ma is az ő modorát követik a sokszorosított primitív szentképek.

Bár akaratlanul, ő hozta létre a 20. századi giccs egyik alapformáját.

Plaza de España - belépődíj a térre

A Plaza de España Sevilla egyik legnépszerűbb találkozóhelye, ezért a spanyol város polgármestere 2024-ben belépődíjat akar bevezetni. A javaslat felháborodott reakciókat váltott ki.

Sevilla a jövőben pénzt akar kérni a turistáktól a lenyűgöző Plaza de España tér látogatásáért. "Azt tervezzük, hogy lezárjuk a Plaza de Españát, és a turistáktól díjat szedünk, hogy finanszírozni tudjuk a tér karbantartását és garantáljuk a biztonságát" - írta a dél-spanyolországi andalúziai metropolisz polgármestere, José Luis Sanz az X, korábban Twitter nevű platformon.

A sevillai lakosok és a városban születettek számára azonban továbbra is ingyenes marad a belépés - tette hozzá. Sanz nem pontosította a tervezett belépődíjat és a bevezetés lehetséges időpontját.

A Plaza de España az egyik legnagyobb turisztikai látványosság az andalúz fővárosban, amelyet mór, római és keresztény hatások jellemeznek. Az impozáns, mintegy 50 ezer négyzetméteres, félkör alakú teret az 1929-es ibér-amerikai kiállításra építették, és egyebek mellett azt hivatott szimbolizálni, hogy Spanyolország felkarolta az egykori latin-amerikai gyarmatokat.