Szardíniai Malloreddus

Vékony, kb. 2 cm hosszú, csíkos kagyló alakú, búzadarából és vízből készülnek.

A tészta egyedi formáját, a Malloredduss csíkos felületét egy speciális eszköz, a "rigagnocchi", egy csíkos vágódeszka segítségével kapja; a tészta durva textúrája miatt a tészta tökéletesen alkalmas különböző szószok felvételére.

A "malloreddus" furcsa elnevezés eredete a szardíniai dialektus malloru szavában (innen a kicsinyítő malloreddu) keresendő, amely "bika" szóval fordítható. Ebben az értelemben a malloreddu kifejezés borjút jelent, ami ötletes asszociáció és tipikusan paraszti zsargon, amely a tészta cseréphasú formájára utal.

A szardíniai nők már régóta készítik ezt a fajta tésztát; az egész Szardínia területén való népszerűsége a nagy mennyiségű búzának is köszönhető, amelyet az egész mediterrán térségben termesztenek, és amely így a fő megélhetési forrást jelenti.

A malloreddusokat egykor kézzel gyúrták; a háziasszonyok összekeverték a búzadarát és a vizet, majd a tésztát kinyújtották és hosszú rudakra, majd kockákra vágták, végül pedig az úgynevezett ciuliri-vel, egyfajta szalmakosárral formázták, amely a tészta jellegzetes csíkos hátát és üreges formáját adta. Ma már csíkos vágódeszkát használnak helyette.

Úgy tűnik, hogy a malloreddus Szardínia déli részéről, Campidano vidékéről származik. A pásztorhagyomány jellegzetes receptje a malloreddus alla campidanese, amelyet szardíniai kolbászon, paradicsomon, sáfrányon és hagymán alapuló ízletes raguval fűszereznek.

Ez a tésztaforma számos mártással gazdagítható. Régebben a sáfrányt adtak a tésztához, míg ma, ha használják, később adják hozzá, mint hozzávalót. A malloreddus fogyasztható bottargából és kagylóból készült "fehér" mártással is, de egyszerűen friss szardíniai pecorinóval és vad édesköménnyel megszórva is.

A malloreddus-t minden fontos szardíniai eseményen, például a falusi ünnepeken és az esküvőkön tálalják.