Fontana di Trevi / Trevi-kút

A szökőkút három út találkozásánál épült fel, innen származik megnevezése is (Trivium).

A barokk szökőkutat a 18. század elején építette Nicolo Salvi a Poli-palota (Palazzo Poli) déli homlokzatán. Domborművei az Acqua Virgo (A szűz vize) legendáját mutatják be, amely szerint i. e. 19-ben egy szűz segített a római mérnököknek megtalálni a vízvezetéket tápláló forrást. A 26 m magas és 20 m széles kutat 1735-ben avatták fel.

Mivel a Trevi-kút Róma egyik legismertebb látnivalója, a városban készült filmek nagy részének elengedhetetlen háttereként szolgál: Római vakáció (1953), Three Coins in the Fountain (1954), Az édes élet (1960), Tottruffa '61, (1961), Ciao, Lizzie (2003), Elza és Fred (2005).

A nem utolsó sorban Anita Ekbert éjszakai fürdőzése révén Fellini Édes élet című filmjében világhírűvé vált turistalátványosságot hetente tisztítják meg azoktól a pénzérméktől, amelyeket a helyszínre látogatók a válluk fölött a vízbe hajítanak. A hagyomány szerint, aki pénzt dob a kútba, az mindenképpen visszatér az örök városba. A pénzbedobós hagyomány Frank Sinatra 1954-ben forgatott romantikus filmje, a Három pénzdarab a szökőkútban nyomán vált világhírűvé. A sok aprópénzt hagyományosan a szegényekre fordította az egyház, egészen 2015 januárjáig, amikor a római városvezetés úgy döntött, hogy Róma infrastruktúrájának fejlesztésére fogják fordítani a turisták által bedobott eurókat.

Tilos a fürdés római szökőkutak vizében, a rendőrök szigorúan büntetik! Aki szemetet hajít a szökőkutakba vagy rongálja azokat, arra is borsos büntetés vár. 

Védőkorlát veszi körbe a Trevi-kutat azért, hogy megakadályozzák a turistákat abban, hogy az olasz főváros egyik legismertebb műemlékére üljenek. (részletek)

Vicus Caprarius

Ma is ugyanaz a vízvezeték látja el a Trevi-kutat vízzel, amely az ókori Róma 11 akvaduktjának egyike volt, de nemcsak magát a kutat táplálja, hanem mellette egy titkos, föld alatti medencét is vízzel lát el.

Nem ez az egyetlen különleges látnivaló azonban a föld alatt, a Trevi-kút közelében. A medence mellett ugyanis egy ókori, az 1. századból származó bérház (insula) maradványai láthatók.

Az insula az ókori Rómában az alsó- és a középosztály lakóinak volt az otthona, míg az elit a domusoknak nevezett házakban lakott. Az insulák és a domusok vegyesen álltak a város utcáiban. A negyedik század közepén azonban ezt az egy, fentebb említett bérházat végül domusszá alakították.

A medencéből és lakóházból álló komplexum a Víz városa, vagyis a Vicus Caprarius nevet kapta. 9 méterrel a jelenlegi utcaszint alatt, a kúttól néhány lépésre fekszik, a Via di San Vincenzo és a Vicolo del Puttarello között körülbelül 350 négyzetméteren terül el. A föld alatti épületmaradványokra csak a kilencvenes évek végén bukkantak, jelenleg pedig múzeumként látogathatók.

Az ide belépők nemcsak azt tapasztalhatják meg, hogyan laktak az ókori rómaiak, de az ásatások során felfedezett leleteket is megnézhetik. Láthatják többek között a polikróm, vagyis többszínű márványból készült burkolatokat, amelyek kifinomult díszítéseket foglalnak magukban (köztük egy Alexandrosz Hélioszról, Marcus Antonius és Kleopátra gyermekéről készült portrét), de afrikai amforákat és több mint 800 antik érmét is kiállítottak.

Santi Vincenzo e Anastasio a Fontana di Trevi - A pápai belek temploma

A belek múzeuma - egy a becenevek közül, amelyeket a templom az idők során kiérdemelt. A világ egyik leghíresebb terén, pontosabban a Trevi-kútnak otthont adó téren található, és a sok átutazó látogató gyakran figyelmen kívül hagyja. És méltatlanul, mert a templom számos érdekességgel szolgál

Az egész középkorban "Sant'Anastasio de Trivio" néven ismert (a trivium, amelyből a Trevi név ered, három utca kereszteződését jelzi), eredetileg csak a perzsa mártír Anastasio tiszteletére szentelték, akihez később a spanyol szent Vincenzo is csatlakozott.

A 17. század közepén a templomot az ifjabb Martino Longhi építtette át teljesen a nagyhatalmú Mazarin bíboros, az akkor még nagyon fiatal francia király, XIV. Lajos miniszterelnöke megbízásából. 

A bejárati ajtó fölötti fiatal nő mellszobra Mazarin egyik unokahúgát ábrázolja, akiket a francia udvar Mazarinettes néven ismert. Egyesek szerint ez Mária Mancini lenne, akit XIV. Lajos szeretett, és Lorenzo Onofrio Colonna herceghez adta feleségül, akitől a nő Franciaországba menekülve vált el. Mások számára kedvenc unokahúga, a csábító és szokatlan Ortensia volt az, aki szintén egy katasztrofális házassággal a háta mögött, és kalandos szerelmi ügyei miatt számos botrány középpontjában állt.

Mazarin bíboros diadalmasan bemutatott címere és angyalokkal alátámasztott bíborosi kalapja a homlokzati kompozíció középpontjában áll. A szóbeszéd szerint Mazarin unokahúga, Marie Mancini, XIV. francia Lajos szeretője is szerepel a homlokzaton, a központi női maszkaron. A laikus nő szobrászati ábrázolása és a bíboros egyházi címerének két meztelen nő szobrával való alátámasztása teszi a templomot egyedülállóvá a római templomok között.

1876-ig a templomot "Parrocchia Pontificia" néven is ismerték, mivel nem messze a Palazzo del Quirinale-tól, az akkori pápai rezidenciától állt. Amikor egy pontifex meghalt, ebben a templomban szállították ünnepélyesen, lezárt tartályokban az úgynevezett prekordiumot, vagyis a holttestből a rituális balzsamozás előtt eltávolított belső szerveket. A hagyományt V. Sixtus kezdte el, és csaknem három évszázadon át, egészen XIII. Leó 1903-ig tartott. A főoltár alatti földalatti kápolnában, amely nem látogatható, még ma is nem kevesebb mint 22 pontifex szerveit őrzik: a nép "szent belsőségeknek" nevezte őket, és a színes római dialektusban Szent Vincenz és Szent Anasztázia a "frattaje templom" lett.

A Trevi-kútnál lévő szerelemlakatoknak véget vetnek

Egy romantikus regény indította el a szerelemlakatok trendjét 2006-ban. Most a szerelem súlyos bizonyítékát a hatóságok eltávolítják.

2024 nyarán a római hatóságok megkezdték az összes szerelemlakat eltávolítását a turisták egyik kedvenc látványosságának számító Trevi-kút közelében. A szerelmesek évek óta szerelmük jeléül kisebb-nagyobb lakatokat erősítenek oda. A helyi média arról számolt be, hogy 700 kilogramm vasat távolítottak el a korlátokról és rácsokról nem messze a római nevezetességtől.