Korinthosz

Korinthosz története

Korinthosz kivételesen előnyös földrajzi fekvése nagyban hozzájárult felemelkedéséhez. A Peloponnészoszi-félsziget északkeleti sarkában Korinthosz uralta az Iszthmoszt, vagyis a Korinthoszi-földszorost, amely a Peloponnészosz félszigetet köti össze Görögország többi részével, illetve itt zajlott a kelet-nyugati kereskedelem jó része is. Két kikötővárosa volt, a nagyobb Lechaion, nyugaton a Korinthoszi-öbölben, illetve a keletre található Kenchreai a Szaronikosz-öbölben.

Korinthosz városa az ókor egyik metropolisza volt, amelyet i. e. 146-ban foglaltak el a rómaiak, és porig romboltak. 

Korinthoszi-csatorna

A Korinthoszi-földszoros, más néven Iszthmosz a Peloponnészoszi-félszigetet köti össze Attikával, s a Jón-tenger Korinthoszi-öblét választja el az Égei-tengertől. A hely mindig fontos stratégiai pont volt, már az i. e. I. évezredben fallal zárták el, ezt a XV. századig többször újjáépítették. A bizánci fal helyenként 7 méteres maradványai ma is láthatók. Az Iszthmoszi szentélynél rendezték az ókorban az olimpiaival vetélkedő isztmoszi játékokat. Justinianus császár a szent körzet épületeinek kövéből emelte a falat.

A szoroson már az ókorban átkeltek a hajósok, úgynevezett diolkosz, hajószállító jármű segítségével. Ez 3 és fél méter széles, fából készült szerkezet volt, kerekei kővályúban gördültek. A diolkoszt állati és emberi erővel mozgatták, a parton a pálya a víz alá nyúlt, s a hajó leúszhatott a szállítóeszközről. 

Az átvágást először Periandrosz korinthoszi uralkodó tervezte az i. e. VII. században, majd Démétriosz Poliorkétész hadvezér foglalkozott vele i. e. 300 körül. I. u. 67-ben Néró római császár elkezdte a munkát egy 3 és fél km hosszú szakaszon, 28 2x3 méteres, kb. 40 méter mély aknát mélyített, ezeket alul táróval kötötték össze. A munka egy hispániai lázadás miatt abbamaradt - a hadsereget át kellett irányítani.

Később Hadrianus császár és Herodes Atticus görög arisztokrata is foglalkozott a gondolattal, de tervük nem valósult meg, a közlekedés továbbra is diolkoszokkal folyt.

Az újkorban a csatorna építésében nagy szerepet játszott a magyar Türr István, Garibaldi tábornoka. Bár nem volt mérnök, itthon részt vett a bácskai Ferenc-csatorna újraépítésében, s tervet készített a Duna-Adria, a Duna-Száva csatornákra, a Vág és a Garam hajózhatóvá tételére. A Panama-csatorna ötletének ő nyerte meg Lesseps Ferdinándot, a Szuezi-csatorna építőjét.