» Görögország

» Görögország » Peloponnészosz » Peloponnészosz


Értékeld Te is:

Korinthosz egyike volt a gazdaságilag és katonailag legerősebb városoknak nemcsak az ókori Görögországban, de a Római és a Bizánci Birodalomban is.

Korinthosz kivételesen előnyös földrajzi fekvése nagyban hozzájárult felemelkedéséhez. A Peloponnészoszi-félsziget északkeleti sarkában Korinthosz uralta az Iszthmoszt, vagyis a Korinthoszi-földszorost, amely a Peloponnészosz félszigetet köti össze Görögország többi részével, illetve itt zajlott a kelet-nyugati kereskedelem jó része is. Két kikötővárosa volt, a nagyobb Lechaion, nyugaton a Korinthoszi-öbölben, illetve a keletre található Kenchreai a Szaronikosz-öbölben.

Korinthosz városa az ókor egyik metropolisza volt, amelyet i. e. 146-ban foglaltak el a rómaiak, és porig romboltak. 

Korinthoszi-csatorna

A Korinthoszi-földszoros, más néven Iszthmosz a Peloponnészoszi-félszigetet köti össze Attikával, s a Jón-tenger Korinthoszi-öblét választja el az Égei-tengertől. A hely mindig fontos stratégiai pont volt, már az i. e. I. évezredben fallal zárták el, ezt a XV. századig többször újjáépítették. A bizánci fal helyenként 7 méteres maradványai ma is láthatók. Az Iszthmoszi szentélynél rendezték az ókorban az olimpiaival vetélkedő isztmoszi játékokat. Justinianus császár a szent körzet épületeinek kövéből emelte a falat.

A szoroson már az ókorban átkeltek a hajósok, úgynevezett diolkosz, hajószállító jármű segítségével. Ez 3 és fél méter széles, fából készült szerkezet volt, kerekei kővályúban gördültek. A diolkoszt állati és emberi erővel mozgatták, a parton a pálya a víz alá nyúlt, s a hajó leúszhatott a szállítóeszközről. 

Az átvágást először Periandrosz korinthoszi uralkodó tervezte az i. e. VII. században, majd Démétriosz Poliorkétész hadvezér foglalkozott vele i. e. 300 körül. I. u. 67-ben Néró római császár elkezdte a munkát egy 3 és fél km hosszú szakaszon, 28 2x3 méteres, kb. 40 méter mély aknát mélyített, ezeket alul táróval kötötték össze. A munka egy hispániai lázadás miatt abbamaradt - a hadsereget át kellett irányítani. Később Hadrianus császár és Herodes Atticus görög arisztokrata is foglalkozott a gondolattal, de tervük nem valósult meg, a közlekedés továbbra is diolkoszokkal folyt. Az újkorban a csatorna építésében nagy szerepet játszott a magyar Türr István, Garibaldi tábornoka. Bár nem volt mérnök, itthon részt vett a bácskai Ferenc-csatorna újraépítésében, s tervet készített a Duna-Adria, a Duna-Száva csatornákra, a Vág és a Garam hajózhatóvá tételére. A Panama-csatorna ötletének ő nyerte meg Lesseps Ferdinándot, a Szuezi-csatorna építőjét. 

A görögök 1867-ben kezdeményezték a Korinthoszi-csatorna építését, majd 1881-ben Türr Istvánt bízták meg a vállalkozás irányításával. Türr elképzeléseit egyeztette Lesseps-szel, egy 1869-es nemzetközi megállapodás ugyanis a hajózó csatornák szélességét 40 méterben minimalizálta - ám ez aránytalanul megnövelte volna a költségeket. Lesseps támogatta a 22 méteres fenékszélességet. Türr Gerster Bélával készíttette el a tanulmányterveket, s francia részvénytársaságot alapított a tőke biztosítására. (Gerster részt vett a Panama-csatorna nyomvonalának feltárásában, s elsőként javasolta a víziút megépítését, Türr hazai elképzeléseit is ő vetette papírra.) 

A kivitelezést Gerster vezette. Az 1888-as határidőre, előre nem látott nehézségek miatt csak a munka háromnegyede készült el. A késedelem többletköltséget okozott, s akárcsak Panamában, a tőzsdei manipulációkban elveszett a beruházásra szánt tőke, s a társaság csődbement. A munka másfél évig állt, majd Türr új, görög társaságot alapított, s megszerezte a görög kormány támogatását. 

Gerster Korinthoszban saját technológiát dolgozott ki a csatorna építésére. A mészkő alkotta földszoros 80 méterrel emelkedik a tengerszint fölé, a nyomvonal mentén iparvágányt épített a kő elszállítására. Mély bevágást készített, ebből aknákat mélyített, az ókorból maradtakat is felhasználva, ezeket földalatti vágatokkal kötötte össze, s ebből fejlesztette tovább a V alakú bevágást. Még négy magyar mérnök vett részt a munka irányításában, a csatornát ők fejezték be, Gerster akkor már vasutat épített Magyarországon. 

A csatorna építésén átlagosan 4000 munkás dolgozott. Az ünnepélyes átadás 1893. augusztus 6-án volt, György görög király és Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében. A mesterséges viziutat 1893. október 28-án helyezték forgalomba. 

A 6345 méter hosszú csatorna vízmélysége 8,5 méter, a vízfelszínen 25, a fenéken 22 méter széles. Az új víziút 325 km-el rövidítette meg az Adria és Athén közötti utat. Megépítették Poszidonia és Iszthmia kikötőit, egy-egy 80 m hosszú vasúti és közúti hidat. A csatorna napi 30, legfeljebb 6000 tonnás hajót képes egy irányban átengedni. 

A munka során 11 millió köbméter követ termeltek ki, 1200 tonna lőport, 450 tonna dinamitot használtak fel. Az építkezést földrengés is megzavarta, egy 30 méteres szakasz beomlott, halálos áldozatok is voltak. Ezután kevésbé meredek, a szikla minőségétől függően 71-77 fokos falakat vájtak. Gerster magyar és francia nyelvű könyvben számolt be a munkáról, leírásai kivívták a nemzetközi szaksajtó elismerését. 

Emlékmű a magyar mérnökök, építők tiszteletére a Korinthoszi-csatorna Loutraki oldalán

A csatornát felkeresők görög, magyar és angol nyelven olvashatják az emlékművön szereplő szöveget: "Hálás emlékezet Magyarország szülöttjeire! Türr István és Gerster Béla tervei alapján és irányítása alatt készült el a Korinthoszi-csatorna, a XIX. század egyik mérnöki remekműve. E sikeres vállalkozás örök emléket állít a magyar-görög kapcsolatoknak és példát mutat az eljövendő nemzedékeknek. Őszinte tisztelettel és megbecsüléssel adózunk mindazoknak, akik részt vettek az építési munkálatokban 1881 és 1893 között."

Türr István 1881-ben kapott megbízást a görög kormánytól a Korinthoszi-csatorna építésére, a munkálatok 1882. május 4-én kezdődtek. Gerster Béla a tanulmányi terveket készítette, az építési technológiát dolgozta ki, és ő vezette a kivitelezést. A csatorna építésén a 4000 munkás 11 millió köbméter követ termelt ki, a kivitelezés során 1200 tonna lőport, 450 tonna dinamitot használtak fel. A vízi utat 1893. augusztus 6-án adta át I. György görög király Ferenc József osztrák császár és magyar király jelenlétében.

A Korinthoszi-csatorna több mint 6 kilométer hosszú, vízmélysége 8,5 méter, a vízfelszínen 25, az alján 22 méter széles, és 325 kilométerrel rövidítette le az Adria és Athén közötti utat. A csatorna napi 30, legfeljebb 6.000 tonnás hajót képes egy irányban átengedni. A vízi úton - amelyet az Athén-Pátra autópálya hídja is keresztez - évente 11 ezer hajó halad át, főként turistákat szállító járművek, de számos teherhajó is igénybe veszi.

Tartomány:Peloponnészosz
Cím:Korinthosz
GPS: 37° 56′ 19.0914″, 22° 55′ 56.05788″

Régióválasztó