Dionüszosz színház

A színház épületét először az i.e. 6. században használták az eredetileg Dionüszosz istennek öltözött színjátszó pap és kecskebőrbe bújt kíséretének egymásra felelő beszélgetéséből álló előadáshoz, majd sorra mutatták be a klasszikus színjátszás remekeit. Az első dramatikus előadás i.e. 534-ben egy Eleuszisz településről származó pap, Theszpisz kecskeéneke (görögül tragoidia) volt, s ezt hamarosan a műfaj klasszikusai és megújítói, Aiszkhülosz, Szophoklész, Euripidész tragédiái, Arisztophanész komédiái követték. 

A Dionüszosz templomhoz tartozó színházból az egykor 15 ezres közönséget is befogadni képes nézőtér egy kis része maradt meg napjainkra. Az évszázadok alatt jelentős átalakításokat végeztek az eredetileg fából készült színházépületen, amelynek hatására a domboldalból látható tánctér fokozatosan átadta helyét a nézőtérnek. A lényegében ma is látható háromkapus homlokzatú oszlopcsarnokos kőszínház i.e. 330 körül alakult ki. 

Későbbi bővítések során lecsökkentették az orchesztra területét és márványkerítéssel választották le a papok és hivatalnokok számára fenntartott első sorok márványtrónjait. Athén elöljárói egyébként azzal támogatták a színházat, hogy napidíjat fizettek a szegényeknek az előadások látogatásáért. A népgyűlések kedvéért a 3. században szónoki emelvénnyel bővült a színpad, majd az orchesztrát medencévé alakítva tengeri csaták megrendezésére alkalmas teret alakítottak ki. 

A színpadépület fénykorában legalább 15 ezer (Platón szerint 30 ezer) nézőt is befogadott.