Sulzbachtäler

Napkelte a nemzeti parkban: Aki egyszer ezt megtapasztalja, annak egy életre emléke van. A nyugalom, a lenyűgöző természet, a hegyek, sziklák, vízesések: egyedülálló érzés, amely tartós. Az a túra, ahonnan a Sulzbach-völgyek a Salzachba folynak a legmagasabb, eljegesedett területeikre, éghajlati és ökológiai szempontból olyan, mint Közép-Európától az Északi-sarkig tartó utazás.

A Sulzbach-völgyek a salzburgi Pinzgau régióban található Neukirchen am Großvenediger területéhez tartoznak, és a Hohe Tauern Nemzeti Park közepén találhatók. Majdnem 12.000 hektár területet ölelnek fel, tehát valójában önmagában nemzeti park.

A völgy vége az egyik legtisztább és impozánsabb hegyi táj az egész Hohe Tauern-ben. Ahol egykor vad jégtörések megnehezítették a háromezer méteres csúcsok megközelítését, a gleccsernyelvek visszahúzódása több tavat hozott létre: a Foißkarsee-t, a Seebachsee-t és a Sulzsee-t.

Innen a Großvenedigerig is el lehet jutni. 3657 méter magasan Salzburg legmagasabb hegye. Csak 40 évvel a Großglockner első felemelkedése után jutott el egy csoport a Großvenediger csúcsára 1841. szeptember 3-án. Ott volt Ignaz von Kürsinger, akiről még mindig a Kürsinger Hütte nevet kapta. A Großvenedigernek a „Világfelség” nevet is adta.

A Sulzbach-völgyekben összesen 25 csúcs több mint 3000 méter magas, amelyekből mintegy 20 négyzetkilométer gleccserterület. És a gleccserek is ezek a völgyek képezték több mint 15-20 000 évvel ezelőtt. Ennek a fejlődésnek még nincs vége. A gleccserek a 19. század közepe óta folyamatosan visszahúzódnak, ami különösen a Sulzbach-völgyekben látványos.

A gleccserek visszavonulásával azonban az élet újra terjed - a Sulzbach-völgyek esetében a tiszta pusztaság. A patakok élénken és nem befolyásolják a növényzetet, az emberi felhasználásnak nincs nyoma. Tapasztalt nemzeti parkőrökkel együtt ezt a vadont vezetett túrákon vagy táborokban tárják fel. Ez a terület annyira érintetlen és vad, hogy Alaszkába szállítja.

A táj benőtt, és hatalmas biológiai sokféleség várja a túrázókat. Az Untersulzbach mentén több mint 1800 méteres tengerszint feletti magasságban a táj egyenetlen. A sziklás zuhatagok áthaladnak, magas sziklafalak emelkednek balra és jobbra, néha átmászik a köveken, vagy közvetlenül a patak mellett keresi az utat, ami mennydörgő olvadékvízhez vezet.

tt érezhető a természet vad ősereje. Kis szerencsével a túrázó észreveszi a zergét vagy a kőszáli kecskét. Lenyűgöző szakállas keselyűk áthatják a légteret, és méltóságteljes benyomást hagynak maguk után. Pihennél, és hagyod, hogy a természet varázsolja rajtad.

Ilyen körülmények alig fordulnak elő az Alpokban. Ezért találkoznak itt geológusok, ásványtanok, glaciológusok, ökológusok, zoológusok, hidrológusok, entomológusok és limnológusok, hogy kutatást végezzenek és dokumentálják a ma zajló folyamatokat - mindezt a klímaváltozás szempontjából.

Az alpesi fauna leginkább Obersulzbachtalban figyelhető meg. A már kiirtott kőszáli kecskét 1978-ban telepítették oda. A Kürsinger Hütte és a Keeskogel felé vezető úton gyakran kicsi kőszáli kolónia látható. Az is nagyon valószínű, hogy itt találkozni fog a ptarmigan-szal. Nyáron barna, télen hófehér és ezért jól álcázott.

Tapasztalja meg a pusztaságot a Sulzbach-völgyekben, ami azt jelenti, hogy napfelkeltétől napnyugtáig egyedül vagyunk a világgal, mint talán évezredekkel ezelőtt: érintetlen, robusztus és nyugodt, egyszerűen gyönyörű. Az ittlét olyan órákat ad életre, amelyek élesebbé teszik a lényegre összpontosítást.