Asinara szigete

Az első világháborúban Szerbiában hadifogságba esett magyar katonákat is Asinara szigetére (másnéven Szamár-sziget) szállították. Az I. világháború kezdetén, 1914-ben a szerb hadszíntéren fogságba esett katonákat 800 kilométeren át terelték Balkánon, majd napokig marhaszállító vagonokban nyomorogtak, mielőtt a Szardinia melletti Asinarára értek. A 85 ezres hadifogoly tömegből végül mindössze néhány ezren tértek haza, sokan jóval a háború befejezése után. A kutatások szerint a legtöbb hősi halott Magyarországról származott. 

Asinara a kilencvenes évek végéig a szicíliai maffia rettegett börtönszigete, azt megelőzően is terroristák és banditák büntetőtelepe volt. Az Asinara-i börtönben raboskodtak korábban a Vörös Brigádok terroristái is. A II. világháború idején katonai börtöntábornak használták. Az Asinara-i börtön lakója a többi között Pietro Vernengo és Fransco Madonia, annak a szervezetnek a tagjai, amelyet Giovanni Falcone és Paolo Borsellino bírák meggyilkolásával vádolnak.

Most "lélegzetelállító szépségű turistaparadicsom" a Földközi-tenger közepén, Szardínia legvadabb
partvidékén.

A Szamár-szigetet egészen 1997-ig sem turisták, sem kutatók nem látogathatták, így a világháborús fogolytábor maradványai is megőrződtek a mai napig.