Tar

A Rátót nemzetségből származó, 1300 körül született Tar Lőrinc, Luxemburgi Zsigmond király lovagja elzarándokolt Szent Patrik purgatóriumához, majd feljegyezte ott átélt látomásait. Beszámolója a középkori latin nyelvű magyar irodalom becses emléke.

A Zsigmond király alapította Sárkány Lovagrendnek Lőrinc is tagja lett. Erre következtethetünk Tar Lőrinc és feleségének a tari templom déli kapuja feletti címeréből.

Tar Lőrinc érdemeit akkor szerezte, amikor 1401. április 28-án a főurak Budán rátámadtak Zsigmondra, azt követelve, hogy az uralkodó űzze ki a kiváltságokat élvező idegeneket az országból. Azzal fenyegették, ha nem így tesz, fogságra vetik. Az uralkodó védelmére csak Tar Lőrinc rántott kardot, akit aztán a támadók össze is kaszaboltak. Gyógyulása után hűségéért a király bizalmasa: pohárnokmester, étekfogó, majd fősáfár, valamint Hont és Nógrád vármegyék ispánja lett. Az ő kérésére 1407-ben Zsigmond Pásztónak Budával azonos kiváltságokat adományozott. 

A kutatók Lőrinc halálát 1426 második fele és 1427 első fele közé teszik. Vélhetően a tari kegyúri templomban temették el. A templom feltárása során a szentélyben temetkezési nyomok, emberi csontvázak találtak.

A templommal szemközti dombon állnak Tari Lőrinc udvarházának romjai. A romot a helyi hagyomány Tari Lőrinc várának tartja.