Rudabánya

Rudapithecus

A mai Rudabánya területe 10 millió évvel ezelőtt félszigetként nyúlt be a Kárpát-medence nagy részét beborító Pannon-tóba. Szurdokokkal, völgyekkel tagolt területe közkedvelt élőhelye volt az ősállatoknak. A félszigetet gyakran elöntő víz és iszap pedig jó állapotban tartotta meg az elhullott állatok maradványait. 

Rudabánya a Rudapithecus-leletekről világhíres: 1967-ben itt kerültek elő olyan őslénytani leletek, amelyeknek azóta sincs párja.

Rudabányán az emberré válás 10 millió évvel ezelőtti időszakában közel száz ősállat között két ősmajomfaj is élt: a Rudapithecus hungaricus, amelyből később, 6-8 millió évvel ezelőtt kialakulhatott az emberhez, valamint a csimpánzhoz és a gorillához vezető leszármazási vonal, valamint a rejtélyes Anapithecus hernyaki. Rudabánya az adott időszakból a világ leggazdagabb lelőhelye.

A mindössze 18-szor 20 méteres terület, ahol 1971 óta végeznek ásatásokat, egykor mély völgy volt, szurdokszerű mocsár, ahová a trópusi esők alkalmával a víz lemosta az elhullott állatok tetemeit, és azok ott megőrződtek. Ezért ilyen gazdag a lelőhely, ahol eddig mintegy két és fél száz lelet került elő, köztük világszenzációsak is.

Rudabányán a földtörténeti újkor 200 főemlős maradványát és számos állatfaj csontmaradványait és növényeinek nyomait őrizte meg az egykori Pannon tenger iszapja. A helyszín mára nemzetközi jelentőségű tudományos zarándokhely lett.