» Magyarország

» Magyarország » Borsod-Abaúj-Zemplén » Bükk


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

A Miskolc melletti Lillafüred a 300 méter tengerszint feletti magasságban található klimatikus gyógyhely.

Palotaszálló

Lillafüreden 1927 és 1930 között Lux Kálmán tervei alapján, A Hámori-tó partján, neoreneszánsz stílusban épült fel a Palotaszálló, amely egy meredek emelkedő tetején található. Ennek megerősítésére támfalakkal tagolt teraszos sétányrendszert (függőkertet) alakítottak ki. Innen nyílik az Anna-mésztufabarlang és több kisebb kőfülke, itt áll József Attila szobra és István főherceg látogatásának emlékoszlopa. A függőkertet két oldalról a Szinva, illetve a Garadna határolja. Minden egyes teraszrésze kölön látványosság, a vízesést új kilátópontokról lehet megtekinteni: kialakították a fiatalság és találkozások, a vízesés, a virágok, a zene, a költészet, a szobrászat teraszát, és az Anna-kilátót.

Vízesés

A lillafüredi vízesést a Palota-szálló építésekor alakították ki, nem természetes képződmény. A vízesésen óránként 60 köbméter víz zúdul le húsz méter magasból.

Hámori-tó

A Hámori-tó egy mesterségesen megnagyobbított tó Felső-Hámor és Lillafüred határában, Miskolc közelében. Az átlagos mélysége kilenc méter, vagyis nagyobb, mint a Balatoné. Partján áll a Palotaszálló.

Fazola Henrik Magyarországon az ipari tőke egyik első képviselőjének tekinthető, több kisebb gyárat létesített a Garadna és a Szinva völgyeiben, hogy itt dolgozza fel a környező bányák vasércét. Mária Terézia 1770. július 28-án írta alá a diósgyőri vasgyár alapítólevelét. Ekkor Fazola elkezdte a massai nagyolvasztó megépítését, amelyet 1772 tavaszán helyezett üzembe. A vasgyártást fia, Fazola Frigyes vitte tovább, 1804-ben kezdték építeni a nagyobb hasznos térfogatú új vaskohót, a Garadna patak partjára.

Ezt, a ma őskohónak nevezett olvasztót szolgálta ki hűtővízzel a Hámori-tó, amelyet azért hozott létre duzzasztással, hogy ne legyen kitéve a Garadna patak vízingadozásának, és egyenletes mennyiségű vizet használhasson.

Anna-barlang

A lillafüredi vízesés mellett található Anna (korábbi nevén Petőfi vagy Forrás) barlang nagy részét 1833-ban Stark András bányász vezetésével találták meg, amikor a hámori vasverők (hámorok) folyamatosabb működtetése érdekében az itt fakadó bővizű források jobb hasznosíthatósága céljából tárót hajtottak az édesvízi mészkőbe.

A 19. század második felében, valószínűleg a vasverők bezárásával párhuzamosan, az üregek is gondozatlanná váltak és csaknem feledésbe merültek. 1912-ben Kadič Ottokár tette újra hozzáférhetővé az üregeket, majd 1927-ben, a Palota Szálló építésének idején Révay Ferenc főerdőmérnök irányításával újabb gyönyörű termekre bukkantak. A termeket később mesterséges vágatokkal összekötötték, és kivésték a ma is bejáratul szolgáló folyosót.

Molnár szikla

A Lillafüredre menő út mellett, az alsó-hámori völgy fölött egy kopár sziklafal mered az ég felé. Tetején egy kereszt áll, amelynek szomorú története van. A gazdag molnár lánya és a szegény molnár legény tragikus, már-már legendás története szerint a pár, ha már az életben nem lehetett egymásé, a halált választotta, kéz a kézben ugrottak a mélybe a szikláról.

Egy napon valaki durván ácsolt fakeresztet állított arra a meredek sziklacsúcsra. Azt beszélték, a molnár emelte. Sok víz lefolyt a történtek óta a Szinván. Azt is beszélték, hogy éjjelente a magasból, a mészkőszikla felől, ahonnan a szerelmespár a mélybe vetette magát, zokogás hallatszik. Suttogták, hogy a molnár siratja ott a lányát... Nincs már meg a régi vízimalom, sem a molnár háza..., de a lillafüredi út mellett, a függőleges, égbe meredő sziklafal tetején máig ott áll egy kereszt.

Kisvasút

1925. május 25-én szállított először utasokat a lillafüredi kisvasút.

A Lillafüredi Állami Erdei Vasút (LÁEV) Magyarország egyik legszebb vonalvezetésű kisvasútja, valódi hegyi pálya: vonala meredek hegyoldalakon, különleges völgyhidakon, alagutakon át vezet. Városi környezetből indulva, a diósgyőri vár közeléből lehet eljutni rajta számos látványossághoz: a Garadna-völgyben a Hámori-tó partján kanyarogva a lillafüredi Palotaszállóhoz, vízeséshez, barlangokhoz, az újmassai őskohóhoz, továbbá számos gyalogos túra kiindulópontjára.

A Bükk erdeiben kanyargó kisvasút megépítését 1917-ben határozta el a Tótsóvári Magyar Királyi Erdőhivatal, hogy megkönnyítse a fa kitermelését és szállítását. A megvalósításhoz versenytárgyalást hirdetett a Szinvavölgyi Erdei Vasút nyomvonalának megtervezésére. A kivitelezési megbízást 1920 februárjában Modrovich Ferenc erdőmérnök kapta meg, aki megtervezte a Mélyvölgyi völgyhidat és a hozzá vezető vonalszakaszokat. A beruházást a trianoni elcsatolások miatt fel kellett gyorsítani, mert a korábban Erdélyből és a Kárpátaljáról érkezett faszállítmányokat a bükki kitermeléssel és szállítással próbálták meg pótolni.

A Miskolc-Fáskert - Lillafüred - Garadna közötti kisvasúti fővonal 1920. november 4-re készült el, hossza 17,7 kilométer volt, és a hónap közepén Garadnáról már meg is érkezett a Miskolc központjához közeli Fáskertre az első fával megrakott szerelvény. 1921 végén adták át a forgalomnak a Modrovich tervei alapján készített 3 kilométeres ládi, 1922-ben a 2 kilométeres kerekhegyi, 1923-ban a 11 kilométeres parasznyai, 1924-ben pedig 4,5 kilométeres tatárároki szárnyvonalat. Az 1940-es évek végére a parasznyai szárnyvonal 17 kilométeresre bővült.

Bár a gőzvontatású kisvasutat eredetileg a Bükkben kitermelt fa gazdaságos szállítása miatt építették, az ipari hasznosítás mellett hamarosan a turisztikai igények kielégítésében is fontos szerepe lett. Alkalmanként már 1923-tól folyt személyszállítás: az utasokat 4 teherkocsi vitte, a vagonok platójára lócákat erősítettek. A kereskedelemügyi miniszter 1924. május 3-i rendeletében engedélyezte a rendszeres személyszállítást, majd 1925 tavaszán a MÁV Miskolci Járműjavító Üzemében elkészültek az első nyitott személykocsik, amelyek közül több még ma is közlekedik. Az 1927 és 1929 között felépült Palotaszállónak köszönhetően a kisvasúton kormányzati különvonatok is közlekedtek.

1929 májusában a kereskedelmi miniszter kezdeményezésére a Szinvavölgyi Erdei Vasút elnevezést a Lillafüredi Állami Erdei Vasút név váltotta fel. Ebben az évben helyezték üzembe az első motorvonatokat is, a gőzvontatás 1972-ben szűnt meg. A húszas évek végén következett el a kisvasút első fénykora: lehetővé vált az éjszakai fuvarozás, a motorvonatok évi 20 ezer kilométert teljesítettek, a Miskolc-Eger műút építési anyagszükségletét is a vasút szállította. 1939-ben a kisvasút hálózatának hossza - tíz pályaudvarral és huszonhat megállóhellyel - 36,3 kilométer volt, és ekkor már több mint egymillió árukilométert teljesített. A második világháború a hálózatot erősen megrongálta, a pályát 1945 és 1947 között javították ki, és további fejlesztések is történtek.

Később a főleg teherszállításra használt vonalakat fokozatosan felszedték, 1994-től a kisvasút már csak személyforgalmat bonyolít.

Napjainkban az erdei vasúton utazók száma évente mintegy 200 ezer fő, ami annak is köszönhető, hogy számos kisvasútra épülő programot szerveznek a Múzeumok Éjszakája, a Kisvasutak napja, a Fazola-napok stb. alkalmából. Az Északerdő Zrt. különvonatot indít a szeptemberi szarvasbőgés idején, nagyon népszerű a Mikulásvonat is, amelyet 2003 óta november-december három hetében indítanak Diósgyőr és Lillafüred között.

Libegő

A Lillafüred és a Miskolchoz tartozó üdülőövezet fölött magasodó Jávorhegy között közlekedő libegő egy kilométer hosszan szállítja az utasokat a lillafüredi Erzsébet sétány menti kiinduló állomásról a 606 méter magas Jávorhegyre. A menetidő 11-12 perc.

Szent István és Hajnalka forrás

Tartomány:Borsod-Abaúj-Zemplén
Település:Miskolc
Cím:Lillafüred
GPS: 48° 5′ 54.84084″, 20° 37′ 18.5268″

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó