Bern

"A legszebb, akit valaha láttunk”

– ezt írta Johann Wolfgang von Goethe egyik levelében, amelyet barátnőjének, Charlotte von Steinnek írt 1779-es berni tartózkodása során. 

12. századi alapítású, középkori hangulatú, városképében a 15–16. század építészetét őrző, festői fekvésű városmagjával Bern az ország egyik legpatinásabb települése. Legjelentősebb műemlékei a 12. századi Óratorony, a 15–16. századi Münster-székesegyház, valamint a 15. századi Városháza.

Egy svájci város sem él olyan gazdag kulturális életet és kínál annyi szabadidős programot és szórakozást egyszerre, mint Bern. A stressz és a rohanás Bernben ismeretlen fogalmak. A város lakói élvezik az életet, és hagynak időt a valóban fontos dolgokra. Egy rövid beszélgetésre a tornác alatt, ahogyan a berniek házaik árkádjait nevezik, vagy egy kellemes délutáni kávéra a bernieknek mindig van idejük.

Az UNESCO világörökség részét képező, egyedülálló szépségű belváros tökéletes környezetet biztosít a lazításhoz és az élet élvezetéhez. A város minden egyes szeglete csodálatra méltó és arra ösztönöz, hogy megismerjük a város kincseit és történetét. Az eredeti szépségükben pompázó reneszánsz kutak, a homokkőből épült, történelmi épületek, a gótikus Münster, a medveárok és rózsakertből az óvárosra nyíló csodálatos kilátás csak kiragadott példái a számos érdekes látnivalónak.

Albert Einstein hét éven keresztül élt Bernben, és a város rendkívül inspiráló hatással volt rá. Az itt töltött és saját elmondása szerint legboldogítóbb és legtermékenyebb korszakában (1902 és 1909 között) nem kevesebb, mint 32 tudományos publikációt jelentetett meg. 1905-ben Kramgasse 49. számú házban dolgozta ki egyedülálló relativitáselméletét. Egykori lakása ma a közönség számára is megtekinthető. A berni Történelmi Múzeumban (Historisches Museum) látható, Albert Einstein életét és munkásságát világviszonylatban is legátfogóbban bemutató kiállításon a látogatók a zseni mögött rejlő embert is megismerhetik.

Paul Klee Németországból a nemzetiszocializmus hatalomra jutása után, 1933 karácsonya előtt, ingóságainak egy részével megérkezett szülőföldjére, Bernbe. Tudta, hogy Németországban a modern művészet sorsa egyelőre megpecsételődött. 1937-ben, a nemzetiszocialisták által elrettentésként rendezett „Entartete Kunst” (Elfajzott művészet) kiállításon Klee-nek is szerepelt 17 műve, 120-at pedig, mely addig nyilvános gyűjteményekben volt, hatóságilag lefoglaltak. Az olasz építész, Renzo Piano által tervezett Paul Klee központ (2005) olyan építészeti remekmű, amely a természetes környezetébe tökéletesen illeszkedő építészet rendkívül szép példája.

Svájc legrégibb művészeti múzeuma (Kunstmuseum) és a híres berni szimfonikus zenekar további kulturális élményekkel kecsegtetnek.

A berni óváros jelképévé vált 6 km hosszú árkádsor Európa egyik leghosszabb fedett bevásárlósétánya, ahol a nemzetközi márkák legmodernebb üzleteitől a helyi butikok kínálatán át a különleges szaküzletekig minden megtalálható, amire csak vágyhat az ember.

Világszerte egyedülálló a 16. századi eredetű, a belváros szélén, a Nydegg híd hídfőjénél álló medveverem (Bärengraben), ahol élő barna medvéket tartanak. A barna medve a városnak és a kantonnak egyaránt címerállata. Híres az óvárossal szemben, a medveverem közelében elterülő Rózsakert (Rosengarten), amelyet 1913-ban alakítottak ki egy korábbi temető helyén. A Rózsakertből szabad kilátás nyílik a teljes berni óvárosra.

Münster

A 100 méter magas Münstertorony fenségesen magasodik a berni háztetők fölé - ez Bern összetéveszthetetlen látképe. A középkori remekmű nemcsak az építészeti és a sokoldalú kultúra jelképe, hanem a város mozgalmas történelmének is tanúja. A torony haranglábában hét harang található, amelyek közül az úgynevezett "Nagyharang" különösen mély hangjával világhírű, csodálatos darab. Különleges napokon a harangjátékot élőben lehet hallani a harangtoronyban, de ajánlatos hallásvédőt viselni.

Az újévi harangkoncertre minden évben 16 órakor kerül sor; a lenyűgöző hangokat a Münsterplatzról vagy a münsteri peronról lehet a legjobban hallani.

A berni gyermekfaló

Kindlifresser-szökőkút (c) pixabay

Egy közel 500 éves szobor egy férfit ábrázol, aki egy zsáknyi csecsemőt eszik, és senki sem tudja biztosan, miért.

Bern közepén áll a Kindlifresser, azaz a "gyermekevő".

A szökőkútszobor a föld fölé magasodik, az óriás szájába félig betömött csecsemővel, a vállán pedig három riadt kisgyerekkel teli zsákkal, amelyet feltehetően későbbi falatozásra szánt. A nyugtalanító szobor nem modern műalkotás; 1546-ban épült, és Bern városának egyik legrégebbi szökőkútja.

Furcsa módon senki sem tudja pontosan, hogy miért van ott. Három fő elmélet létezik. Az első és legszerencsétlenebb lehetőség szerint a Kindlifresser egyfajta figyelmeztetésként épült a berni zsidó közösség számára. A Kindlifresser olyan kalapot visel, amely feltűnően hasonlít a sárga csúcsos Judenhutra, amelyet a zsidóknak akkoriban viselniük kellett.

A második elmélet szerint a félelmetes Ogre Kronosz, a görög titán ábrázolása. Kronosznak vitathatatlanul a görög mitológia egyik legfelkavaróbb története van. Hosszú történet röviden: Kronosz megeszi az összes istengyermekét, hogy megakadályozza, hogy azok elfoglalják a trónját.

Az utolsó elmélet szerint a Kindlifresser állítólag Berchtold herceg, Bern alapítójának idősebb testvére. Állítólag a féltékenység, hogy annyi éven át a fiatalabb testvére árnyékában volt, őrületbe kergette, és végül dührohamot kapott, ahol összegyűjtötte és megette a város gyermekeit. (Valószínűnek tűnne, hogy ez az esemény bekerült volna a város történelemkönyvébe, ami azonban nem történt meg).

Persze az is lehet, hogy a fentiek közül egyik sem, és egyszerűen csak egyfajta mumus a svájci Fastnacht, vagyis a "böjt éjszakája" fesztiválról, amellyel Bern gyermekeit a viselkedésre akarják emlékeztetni. Bármit is jelképezzen a Kindlifresser, a svájci gyerekeket közel 500 éve rettegésben tartja, és remélhetőleg még 500 évig ott lesz, hogy rettegésben tartsa őket.

Bern környéke

Berntől nem messze található a Gantrisch természeti park, amelynek összefüggő, nagy erdőit mély kanyonok és festői hegyi tavak tarkítják. Sehol máshol Svájcban nem merülhet el jobban az érintetlen természeti környezet vad romantikájában, mint a Schwarzsee környékén, ahol 200 km hosszú turistaútvonal, valamint fürdőzési, evezési és horgászási lehetőségek várják a tavon és a Sense folyón.

Az Emmental csodálatos dombvidéke és Oberaargau völgyei és mezői túrázásra hívogatnak folyók, vízesések mentén és idilli falvakon át, ahol a megfáradt vándort kellemes vendéglők kínálata várja.

Yverdon-les-Bains. Berntől nyugatra, a Neuchâtel-tó déli partján fekszik Yverdon-les-Bains csinos kisvárosa. A kisváros már az ókori rómaiak idejében termálfürdőként volt ismert kén- és magnéziumforrásai miatt. De a kultúra iránt érdeklődők is megtalálják a számításukat: az őskori menhirektől kezdve a középkori várakon át a modern múzeumokig Yverdon-les-Bains rengeteg látnivalót kínál. A közeli Grande Cariçaie természetvédelmi terület a tó déli partján szintén több ezer növény- és állatfajnak ad otthont.