Kirándulóhelyek Pátyon

Sasfészek-tó - Páty

A Sasfészek-tó Pest megye nyugati részén, Páty mellett található természetes tó, mely egy 1780-as katonai térképen szerepelt először. A mindössze 4 hektáros tavacska azért fontos vizes élőhely, mert élővilága rendkívül gazdag, számos vízimadár otthona, de volt, hogy vidrát is megfigyeltek itt. Helyi védelem alatt áll, amire szükség is van, mert az M1-es autópálya és az 1-es út, illetőleg egy közeli ipari park építésekor sajnos levágtak a területéből. Szerencsére napjainkra a picike tavat helyreállították, a nádasban tanösvény létesült 2018-ban. 

A hely érdekessége, hogy ez a gyorsforgalmú utakkal és ipari parkokkal övezett parányi tó még ilyen mostoha körülmények között is képes volt fennmaradni. A több száz védett madár táplálkozó helyeként szolgáló élőhely értékes hüllők és kétéltűek számára is menedéket nyújt. Sőt, olykor egy különleges látogató, a vidra is feltűnik a tónál.

A 6 állomásos tanösvényt bejárva a tó rejtegette színes élővilág képviselői mellett olvashatunk az élőhely több évszázadon át tartó történetéről, valamint az ökológiai hálózatban betöltött szerepéről. Egyes állomásai az ismeretszerzés mellett további változatos élményekre is lehetőséget adnak. A madármegfigyelő kilátóból a tó felett szálló, vagy fészkében pihenő madarakat tanulmányozhatjuk, a vízfelszín fölé nyúló stég pedig alkalmat teremt, hogy testközelből ismerkedhessünk meg a nádas élővilágával. Ha megéheznénk a friss levegőn, vagy kedvünk támadna élvezni a természet csendjét, a pihenőpont erre is lehetőséget ad, méghozzá nem akármilyen kilátással.

Pátyi pincehegy

A Zsámbéki-medence egyik legegységesebben megmaradt, megejtő hangulatú pincesorán száznál is több régi pince bújik meg a nagy, lombos fák között, várva a szomjazó vándort egy pohár jó borra. Gyönyörűek a megmaradt eredeti kapuk és ajtók, valamint az itt alkalmazott lakatos-trükkökről is tanulmányt lehetne írni. A pátyi pincehegy présházai zártsorúan csatlakoznak egymáshoz, több utcát is létrehozva. Homlokzatuk igényes, az ablakokat, kapukat többnyire faragott szegélykő keretezi.

Története – bár a területen már a római kor óta termeltek szőlőt – az 1800-as évek elejére nyúlik vissza, amikor egy a bortárolás javítására született uralkodói rendelet hatására a másra nem hasznosított területeken pincét építhettek a szőlőtermelők, akik ingyenesen vagy csupán csekély ellenérték fejében jutottak hozzá a területhez. Más települések pincetömörüléseihez hasonlóan a pátyi pincefalu is ekkor jött létre. Sajnos a filoxéra véget vetett a minőségi szőlőtermesztésnek, de a pincék, mivel alkalmasak voltak más termények tárolására is, és a házak kamráiként is használták őket, megmaradtak. Emellett századunk elejétől újraéledt a borkultúra is.