Vendome tér

A Napkirálynak fejlett üzleti érzéke is volt. Amikor - udvaroncai biztatására, - úgy döntött, hogy dicsőségét külön téren örökítsék meg Párizsban, udvari főépítesze, Jules Hardouin-Mansart tanácsára eladásra kínálta fel a jövendő - és az eredeti tervek szerint középületekkel szegélyezett - teret övező telkeket az arisztokratáknak. A kiárusítás 1677-ben kezdődött, de az érdeklődés nem volt túlzottan nagy: a főurak nem akarták otthagyni Versaillest még azért sem, hogy ablakukból állandóan a királyt láthatták volna, ugyanis a tér közepén máris megkezdték XIV. Lajos hatalmas lovasszobrának felállítását.

Mansard üzletét néhány év múlva Párizs városa vette át, majd később egy élelmes skót, bizonyos John Law is bekapcsolódott a teleküzletbe, amely jószerével az első modern ,,területfejlesztési program,, volt Európában. Együttesen eladták azután az akkor 28 telket és megkezdődött az egyseges stílusú magánpaloták építése a már korábban felépült homlokzatok mögött.

Ez volt a mai Párizs talán legszebb és második legnagyobb tere, a Vendome tér születése. Ma használatos nevét Vendome herceg akkor még ott álló, de éppen az építkezés miatt lebontott palotájáról kapta. Ám ekkor a tér még nem létezett mai formájában, észak felől elzárta a kapucinusok kolostora. Csak később, már a forradalom után bontották le a harcokban alaposan megrongálódott épületet, s nyitották meg azt az útvonalat, amely ma a Rue de la Paix nevet viseli, kivezet az (akkor még nem létező) bulvárhoz, az Operához. Lajos szobra eltűnt a forradalomban, amikor az addig az ő nevét viselő tér is a közeli - akkor mai néven Concorde - téren álló vérpad egyik előszobája volt. A szobor helyén ravatalozták fel azt a népképviselőt, akit a király lefejezésének napján gyilkolt meg bosszúból az uralkodó egy korábbi testőre...de hamarosan újabb uralkodó akart magának emléket állítani a szabályos négyszög alakú téren: Napoleon.

A császár először arra gondolt, hogy Rómából elhozatja Traianus emlékoszlopát, ám végülis amellett döntött, hogy az 1805-ös háborúban Austerlitznél zsákmányolt 1250 ágyú bronzából készíttett hasonló oszlopot, a császári hadsereg, a Grande Armée dicsőségének megörökítésére. A 43 méteres csavart oszlop 44 jelenetet ábrázol. Tetejére a császár szobra került. Ma már nem az akkori szobor látható, mert többször is kicserélték, levették, s a Párizsi Kommün idején le is döntötték. A Napoleont római hadvezérként ábrázoló szobor már a múlt század utolsó negyedének alkotása.

A változó szobrok és oszlopok körül a Vendome élte a maga elegáns életét. Az arisztokraták palotáinak lakói ugyan gyakran cserélődtek, de a bérbe adott árkádos földszinti üzletekben mindíg a legelőkelőbb közönség részére árúsítottak. Volt a téren követség - egy időben a cári Oroszország követe élt itt, - még a XVIII. század végén ide költözött az igazságügyminisztérium, később bankok, majd ékszerészek központja lett. Lakott itt Chopin - igaz, egy istállóra néző udvari lakásban, s itt is halt meg. 1898-ban egy élelmes szállodás, Cesar Ritz megnyitotta családi hoteljét - a szerény kis szállodából azonban hamarosan a világ első számú luxushotelje lett. Vendégei közül találomra néhány név: Marcel Proust, Hemingway, Coco Chanel, Madonna. De lakott a Ritzben nem egy koronás fő, sok-sok milliomos, filmsztár, vagy éppenséggel szélhámos. Közben a tér üzletei gazdát cseréltek ugyan, eleganciát azonban nem. Ma is itt van a múlt század híres ékszerésze, a Chaumet, de mellé olyanok költöztek, mint a van Cleef és Arpel, a Cartier, vagy a japán Mikimoto. Voltak - mára máshová költöztek - luxus divatszalonok, így a Chanel cég is, mára egyedül Armani szalonja tart fenn itt boltot.

Az épületek nagyrésze bankok, biztosítók tulajdona. A kapuk előtt - amig lehetett parkolni - a legdrágább autók vártak libériás sofőrrel gazdáikra. Mostanra a kocsik a föld alá kényszerültek: az átalakítással megszűnt a parkolás, csak az áthaladó forgalom szabad. A korábban felépült földalatti garázst 1500 férőhelyesre bővítették, s a teret teljesen felújították, jórészét a gyalogosoknak adták át. A 22 ezer négyzetméteres, új szürke gránit burkolat ugyan nem mindenkinek tetszik - sokan látták volna szivesebben a régies macskaköveket.