Ez a több mint 600 éves, varázslatos épület a város középkori múltjának legfigyelemreméltóbb tanúja.
A toronyba 169 lépcsőfok vezet fel, ahonnan a városra csodálatos kilátás nyílik. A magasból olyan a város, mint Pieter Bruegel korában, a 16. században.
Id. Pieter Bruegel: Szent Márton-napi bor. (1565–1568). Háttérben a Port de Hal (c) wikipedia
Az 1381-ben épült Hal-kapu egy 14. századi városkapu a Brüsszelt körülvevő második védelmi falcsoportból. Először az Obbrussel-kapu (a "Felső-Brüsszel", a mai Saint-Gilles) nevet viselte. A kaput a flamand Brabantban található Halle (franciául: Hal) városáról nevezték el, amellyel szemben áll. Az eredeti kapu egy vizesárok fölött húzódó felvonóhíddal és egy portálkapuval rendelkezett. Bár katonai funkciójuk 1564-ben megszűnt, ezek a funkciók a mai napig láthatóak.
Míg a másik hat kaput és a védőfalakat 1818 és 1840 között lebontották, hogy helyet adjanak a brüsszeli belső körgyűrűnek, a Hal-kapu megmaradt, mivel akkoriban katonai börtönként szolgált. Máskor vámházként, magtárként és evangélikus templomként használták. 1840-ben a kapun belül az utcát 3 méterrel megemelték, így az a járművek számára járhatatlanná vált.
1868 és 1871 között, a város modernizálása során Henri Beyaert építész, a történelmi pontosságot kevéssé figyelembe véve, a szigorú középkori tornyot egyfajta neogótikus várkastéllyá alakította át, amely jobban illeszkedett a középkor korabeli romantikus felfogáshoz. A külső bejárat, amely most a Saint-Gilles felé néz, közelebb áll az eredeti megjelenéshez. A belső, Brüsszel városára néző kapu előtt Beyaert egy kör alakú tornyot épített, amelynek tetején nagy kúpos tető van, ahová egy monumentális csigalépcső vezet. A régi, téglalap alakú ablakok helyébe csúcsíves ablakok kerültek. Beyaert emellett tornyokat, egy sétányt és új haranglábakat is épített.
1847-ben a Hal-kaput a belga Musée royal d'Armures, d'Antiquités et d'Ethnologie ("Királyi Páncélos-, Régiség- és Néprajzi Múzeum"), mai nevén a Királyi Művészeti és Történeti Múzeumok részévé tették. A gyűjtemények a burgundiai hercegek, majd a Habsburg főhercegek tulajdonában lévő diplomáciai ajándékokat, emléktárgyakat és kuriózumokat foglalták magukban, amelyeket addig különböző brüsszeli helyszíneken helyeztek el. 1889-re a Hal Port túl kicsi lett a gyűjtemény nagy részének elhelyezésére, így azokat a Cinquantenaire/Jubelpark Múzeumba helyezték át.
1976-ban a Hal-kapu veszélyes mértékben leromlott, ezért bezárták. Az épület 1990. szeptember 13-án védett státuszt kapott. Végül megkezdődtek a felújítások, és 1991-ben újra megnyitották. A további felújítás pénzhiány miatt elakadt, és a múzeum néhány évig csak időszaki kiállításoknak adott otthont. 2007 márciusában újabb átfogó restaurálás kezdődött. A kapu végül 2008. június 6-án nyílt meg újra, és a "Saint-Gilles" (felvonóhíd) bejárat lett az épület tekintélyes főbejárata.
Közvetlenül a Hal Port mellett található az azonos nevű metróállomás, a híres brüsszeli művész, François Schuiten műalkotásaival.
A múzeumban az épület, valamint Brüsszel városának és védelmének történetét bemutató kiállítások láthatók. A gyűjteményben megtalálható Albert Albert osztrák főherceg, a 17. századi Habsburg-holland főkormányzó parádés páncélja.
A múzeum fő részei, amelyek mindegyike külön emeleten található, a következők:
|
Értékeld te is!