Bastogne - Ardenneki csata

A német hadsereg 1944. december 16-án reggel indította meg utolsó nagy offenzíváját a nyugati fronton, a belgiumi Ardennekben.

Ez volt a második világháború legnagyobb ütközete, amely amerikai részvétellel zajlott: a hadműveletekben több mint hatszázezer német, félmillió amerikai és 55 ezer brit katona harcolt. 

A németek célja a kulcsfontosságú belga kikötőváros, Antwerpen elfoglalása volt, abban reménykedve, hogy ha ott sikert aratnak, különbékét köthetnek az amerikaiakkal és az angolokkal, s minden erejüket a Berlinhez közeledő szovjet csapatok ellen fordíthatják. A szövetségesek számára váratlan helyszínen, az Ardennek járhatatlannak vélt erdőségein keresztül indított támadás azonban csak átmeneti sikert ért el: az előrenyomulás négy nap múlva elakadt, Bastogne amerikai védői, a 101. légi szállítású hadosztály katonái hősiesen védekeztek, s amikor az akció kezdete után egy héttel az időjárás javulásának köszönhetően az angolok és az amerikaiak végre bevethették légierejüket, a németek számára világossá várt, hogy a vállalkozás kudarcot aratott.

1944 őszére világossá vált, hogy a náci Németország nem nyerheti meg a második világháborút. A szovjet hadsereg a keleti fronton megközelítette a német határokat, a nyugati fronton a normandiai partra szállás után a szövetséges erők felszabadították Franciaország jelentős részét. Hitler abban látta egyetlen esélyét, ha váratlan és gyors ellentámadással békére kényszeríti az angolokat és amerikaiakat, majd a szovjetek ellen fordul. Úgy vélte, meg kell ismételni az 1940-es áttörést: az Ardennek hegyi útjain támadva szétszakítani az ott viszonylag gyenge brit és amerikai csapatokat, s elfoglalni Antwerpent. A náci vezér rögeszmésen hitte, hogy az általa lenézett amerikaiak nem fognak harcolni, de abban is reménykedett, hogy sikerül éket vernie az egymással vetélkedő amerikai Patton és a brit Montgomery tábornok közé.

Hitler a nyugati front vezetését von Rundstedt tábornokra bízta, aki úgy vélte, a támadás csak akkor lehet sikeres, teljesen váratlan, ha a csapatok gyorsan és késlekedés nélkül képesek előrehaladni, továbbá ha az időjárás nem teszi lehetővé a teljes légi fölényben lévő szövetségesek repülőgépeinek felszállását. Az offenzívához a Német Birodalom utolsó tartalékait is mozgósították: a 13 újonnan felállított hadosztályba korábban túlkorosnak és túl fiatalnak minősített férfiakat is besoroztak. A katonák kiképzése és felszereltsége elégtelen volt. Jellemző, hogy az előrenyomuló páncélosoknak jórészt az ellenségtől elfoglalt készletekre kellett hagyatkozniuk. Az offenzíva sikere érdekében a németek angol és amerikai ruhába öltözött kommandósokat dobtak a front mögé, feladatuk zavarkeltés és szabotázs feladatok végrehajtása volt. Az előkészületek a legteljesebb titokban zajlottak: a motorzaj csökkentése érdekében a lőszert katonák és lovaskocsik szállították, a harckocsik lánctalpai alá szalmával bevont fatuskókat tettek, rádiótilalmat vezettek be.

A szövetségesek által csendesnek és nyugodtnak vélt ardenneki fronton december 16-án hajnali fél hatkor tüzérségi előkészítés után támadásba lendültek a német páncélos ékek. A támadás a kezdeti meglepetés után az amerikai egységek váratlanul heves ellenállása miatt lelassult. A hóviharban a járművek nehezen haladtak előre, ráadásul a visszavonuló amerikaiak felrobbantották a hidakat és üzemanyag-készleteiket. December 17-én a németek 86 magát megadó amerikai katonát mészároltak le, melynek híre hatalmas felháborodást keltett a szövetségesek között. A német támadás négy nap múlva elakadt, anélkül, hogy a kitűzött célt, Antwerpen bevételét elérték volna, s nem érte el célját az offenzíva támogatására szánt ejtőernyős küldetés és a szabotázsakció sem.

December 23-án kiderült az ég, és a szövetséges légierő átvette az uralmat a légtérben. A németek üzemanyag és lőszerhiánnyal küzdöttek, veszteségeik ugrásszerűen megnőttek, előrenyomulásuk lelassult. Von Rundstedt a hadművelet leállítására kérte Hitlert, aki viszont kitartott eredeti parancsa mellett. Január 1-jén a németek megpróbálták kiiktatni a szövetséges légierőt: hollandiai, belgiumi és észak-franciaországi repülőtereken 465 repülőgépet semmisítettek meg. A sikerért azonban nagy árat fizettek: majdnem 300 gépet és 250 képzett pilótát vesztettek, s a Luftwaffe ezután már nem volt képes nagyobb támadó hadművelet végrehajtására.

Az amerikai és angol erők január 1-jén, rekordhidegben indított ellentámadása visszavonulásra kényszerítette a vészes üzemanyag-hiánnyal küszködő németeket. Hitler január 8-án rendelte el a támadás leállítását és a csapatok visszavonását, s az ardenneki csata ezzel gyakorlatilag véget ért. A mindaddig kivárásra játszó Sztálin szinte ezzel egy időben, január 12-én indította meg döntő offenzíváját a hitleri Németország ellen. Hadtörténészek szerint az Ardennekben vívott, német szempontból sikertelen, de nagy erőket lekötő ütközet nagyban hozzájárult ahhoz, hogy a Vörös Hadsereg jutott el elsőként Berlinig.

A csatában az amerikaiak mintegy 80 ezer, a britek 1400, a németek 60-100 ezer embert vesztettek (beleértve a sebesülteket, eltűnteket és hadifoglyokat), a halottak száma összesen mintegy 25 ezer volt, mindkét oldalon 8-800 tankot lőttek ki.

A csata utóélete is mozgalmas, több regényt és filmet ihletett. Magyarországon talán a legismertebb A halál ötven órája című mozifilm, amelyben azonban számos pontatlanságot fedeztek fel. A számítógépes játékok rajongói a Battlefield 1942 és a Call of Duty: United Offensive programokban játszhatják újra az ütközetet.