Sposalizio del Mare - Velence házassága a tengerrel

Minden évben, ezen a napon (május 12-én) Velencében egy különös és ősi szertartást tartanak. A "Sposalizio del Mare" (Tengeri házasság) elnevezésű szertartás a Velencei Köztársaság hosszú tengeri örökségét és uralmát szimbolizálja. A szertartás a Festa de la Sensa (mennybemenetel ünnepe) szerves részét képezi.

Az ünnepség erősen rituális jellegű, és a források szerint először 1000 körül tartották, amikor Velence a dalmát partok meghódításával volt elfoglalva. Ebben az értelemben a középkor legnagyobb tengeri hatalmának számító Velencei Köztársaság dicsőséges múltjának emlékét és tiszteletét szolgálja.

Eredetileg a Tenger házassága szertartás főszereplője a dózse, Velence legfőbb vezetője volt. Teljes díszbe öltözve szállt fel egy bucentaurnak nevezett uszályra, ahol aztán csatlakozott hozzá Velence pátriárkája és más méltóságok.

A pátriárka rituális házasságot köt az Adriai-tenger és Velence között (a dózse pedig a képviselője lenne), és egy fazék szentelt vizet önt a tengerbe. Ezután a dózse odalépett, és egy aranygyűrűt dobott a vízbe, kimondva a következő szavakat:

Desponsamus te, mare. In signum veri perpetuique dominii". ("Hozzád megyünk, ó, tenger! Az igaz és örök uralom jeléül.")

A szertartást a Velencei Köztársaság 1797-es megszűnéséig rendszeresen végezték, és még Giacomo Casanova is írt róla kissé szarkasztikusan. Leírta, hogy a dózse bárkája nem túl tengerálló, és hogy egy erős ellenszél is "megfojthatja a dózsét a legderűsebb urakkal, a követekkel és a pápa nunciusával együtt", de ha ez megtörténik, akkor a dózse végre betöltheti a házasságát.

A velencei függetlenség elvesztésével a szertartás eltűnt, de 1965-ben helyi kulturális örökségi emlékként újjáélesztették. Napjainkban a dózse helyét Velence polgármestere veszi át, aki egy aranygyűrűvel igyekszik megerősíteni városa elkötelezettségét a tenger iránt.