Parco Archeologico della Neapoli

A színháznak köszönhetően a városban virágzott a kulturális élet. Olyan személyiségeket vonzott, mint Aiszkhülosz, a metimmai Ariosz, a korinthoszi Eumélosz és Szapphó.

A színház caveája (az a hely, ahol a vadállatokat tartották) a legnagyobb, amelyet az ókori görögök valaha is építettek. 67 sorból áll, 9 részre van felosztva, és 8 folyosója van. Az épületből csak a színtér és a zsöllye maradt meg részlegesen. Az építményt, mely még ma is használatban van, a rómaiak saját igényeik szerint alakították át, így például alkalmas lett cirkuszi játékok megrendezésére is.

A színház mellett van a Latomie del Paradiso, a kőfejtő. Az ókori időkben rabokat tartottak itt, pl. azt a 7000 athéni hadifoglyot, akiket az i.e.415-413 között zajló siracusiai háborúban ejtettek. (Az athéniak célja a Földközi-tenger nyugati medencéje feletti ellenőrzés megszerzése és Szicília meghódítása volt.)

A kőfejtő leghíresebb ürege a Dionüsziosz füle elnevezést viseli ("Orecchio di Dionisio”), jellegzetes alakja miatt. Magassága 23, hossza pedig 65 méter. Elnevezése Caravaggiótól származik, aki 1586-ban járt itt, és úgy találta, hogy a barlang bejárata egy emberi fül alakjához hasonlít.

A legenda szerint Dionüsziosz vájatta ki a barlangot, hogy az ide bezárt foglyok beszélgetését kihallgathassa. A barlang akusztikája valóban egyedülálló.