Muranói Üvegmúzeum

Murano öt szigetre épült, és körülbelül a közepén vágja ketté a saját "Canal Grandéja". A csatorna két partját híd köti össze, a Ponte Vivarini.

A sziget fellendülése 1291-ben kezdődött, amikor a Velencéből tűzveszélyességük miatt kitiltották az üvegfúvó műhelyeket, és azok Muranóra költöztek. A 14. században kezdődött el az üvegtermékek exportja, a sziget eleinte tükreinek és üveggyöngyeinek köszönhetően vált világhírűvé. Később a csillárok váltak a sziget leghíresebb termékévé.

A muranói üveg fénykorában, a 16. században 37 üveggyár volt a szigeteken, ahol akkoriban 30 000 fő lakott. Az üveg Velence kevés exportcikkének egyike volt, ezért az üvegkészítők bizonyos kiváltságokat élveztek, például nemes kisasszonyokat vehettek feleségül. Mivel a mesterség fortélyait szigorúan őrizték - szigeten találták fel az ún. aventurin üveget (sötétzöld üveg, benne aranycseppekkel) -, az üvegfúvó mesterek nem utazhattak el a Velencei Köztársaságból. A gyártás titkát idegeneknek továbbadó üvegfúvó mestereket halálbüntetés fenyegette.

Az üvegipar vége az 1797-es francia megszállással kezdődött. Franciaország 1814-ben átadta Velencét a Habsburg Birodalomnak, amely inkább a birodalomhoz tartozó cseh üvegipart kívánta erősíteni, ezért Muranóban súlyos adókat vetettek ki a létfontosságú nyersanyagok importjára. 1800-ban még 24 üveggyár működött a szigeten, 20 év múlva már csak 13, és azok közül is csak ötben készítettek fúvott üvegeket.

Az 1850-es években kezdődött a muranói üvegipar új felvirágzása, amikor elkezdtek a régi üvegmozaikok pótlására üvegcsempéket kezdett gyártani. Az 1860 és 1960 közti száz évben a muranói cégek a dekoratív üveg dísztárgyak készítésével tettek szert ismét világhírre.

A muránói üveg titkaival Museo del Vetro üvegmúzeumban lehet megismerkedni. A világ legnagyobb, mintegy 4000 darabból álló velencei üveggyűjteménye az egykori püspöki palotában, a 17. századi Palazzo Giustinianban berendezett múzeumban található. A legértékesebb kiállítási tárgy a kék üvegből készült menyegzői kehely, amelyet a 15. század végén Angelo Barovier zománc portrékkal és szerelmi jelenetekkel díszített.

Belépő 2016-ban: 10 euró/felnőtt.