Akropolisz Múzeum

A tervek Bernard Tschumi svájci sztárépítész nevéhez fűződnek, aki sikeresen kihasználta a természetes fény adta lehetőségeket, s igyekezett "beépíteni" az épületbe a görög főváros csodálatos panorámáját: szinte minden teremből gyönyörködhetnek a látogatók az athéni nevezetességek látványában. Az épületnek három fő- és két közbülső szintje van. Üvegfelülete 1200 négyzetméter.

A múzeum, amely arra hívatott, hogy emlékeztesse a látogatókat az Akropoliszra, legfelső szintjén annak legfőbb templomát, a Parthenont kelti életre. Itt sorakoznak fel a Parthenon 2500 éves szobrai, s fel vannak tüntetve a hiányzó műalkotások, összesen mintegy 4000 műtárgy. A Londonban lévő márványok helyét istenek, hősök és állatok gipszöntvényei töltik ki. Némely alkotás azonban mindörökre elveszett, háborúk és természeti csapások áldozatává vált.

A felsőbb szintekre széles lépcsősor vezet, amely a látogatót a Propülaiára, az athéni Akropolisz Mnésziklész által tervezett kapuépületére emlékezteti. A múzeum bemutatja az Akropolisz összes korszakát, beleértve a preklasszikus kor művészetét. Az épület érdekességei közé tartozik a földszinti üvegpadló, amelyen keresztül a látogatók figyelemmel kísérhetik a lent folyó régészeti feltárásokat.

Az athéni Akropolisz Múzeum 10. születésnapját ünneplő rendezvénysorozat megkoronázásaként nyitották meg a múzeum új szárnyát, amelynek szenzációja egy Pompejihez hasonló régészeti terület.

A négyemeletes épület alatt egy egész háztömbnyi ókori villát, utcát, műhelyt és fürdőt tártak fel a régészek.

Ahogy a régészek az utolsó simításokat végzik a lelőhelyen, Dimitrios Pandermalis, a múzeum igazgatója egy díszes ókori udvart és egy termet emelt ki, ahol az arisztokraták tartottak lakodalmakat. "A különböző kiállított leleteken keresztül, mint játékok és tányérok, a látogatók bepillantást nyerhetnek az ókori görögök életébe. Rengeteg márvány mestermű található a múzeumban, de az élet nemcsak a múlt dicsőséges napjaiból állt; néha sokkal fontosabbak a kis dolgok, amelyek meghatározzák a mindennapokat."

A romok a késő klasszikus kortól a kora bizánci korig (i. e. 5. sz. - i.sz. 12. sz.) datálhatók, feltárásuk 13 évbe telt. Az ókori Athén falai között ez az ásatás volt az egyik legnagyobb, és többet segített az athéni demokrácia megértésében, mint bármelyik másik. "Nagyon összetett munka volt a megannyi réteg miatt, mind egymás tetején, és mind Athén történetéről mesélnek" mondta Stamatia Eleftheratou, az ásatás vezetője.

Az ókori romok 4000 négyzetméteren terülnek el és acél felüljárókon járható be. De Eleftheratou és csapata egy háromszor ekkora területen dolgozott, majdnem 50.000 műkincset találtak, beleértve kevéssé ismert istenségek szobrait.

Pandermalis elmondta, hogy a kincsek egy része látható lesz a kiállító térben. Egy római kori másolat is egy i. e. 4. századi Arisztotelészről készült márványszoborról, amelyet a görög filozófus legpontosabb ábrázolásának tartanak. A szobrot véletlenül találták meg a régészek az ásatás törmelékei között. "Egy olyan ember képét látjuk, aki adott a külsejére; ez beleillik az eddigi ismereteinkbe, mert más filozófusokkal ellentétben, Arisztotelész tényleg foglalkozott az ilyen dolgokkal."

Az Akropolisz lábánál található régészeti területet az általános belépővel lehet megtekinteni naponta reggel 8-tól este 10-ig.