Nafpaktos

A keresztény államok szövetségét V. Piusz pápa szorgalmazta a ciprusi velencei uradalmak fennmaradása érdekében. Az 1570-es esztendő folyamán a velenceiek a szigeten teret vesztettek az ottománokkal szemben; Nicosia elestét követően egyedül Famagusta maradt velencei kézen. A felmentésükre induló Szent Liga hajóhada a pápa által megszentelt lobogó alatt a szicíliai Messinában gyülekezett. A flotta élére Don Juan de Austria került, a szövetséges hatalmak elhúzódó tanácskozását követően, aki V. Károly német-római császár törvénytelen fia volt.

A Szent Liga tagjai: a Spanyol királyság (beleértve a Nápolyi, Szicíliai és Szárd királyságot, mint spanyol birtokokat), a Velencei Köztársaság, a Pápai Állam, a Genovai Köztársaság, Szavoyai Hercegség, Urbinói Hercegség, a Johannita Lovagrend és mások voltak.

A gyülekező flotta jelentős volt, 206 gályából és 6 új, velencei fejlesztésű galeaszból állt. Utóbbi hajótípus egy, a szokásosnál hosszabb gálya volt, fedélzetén erős tüzérséggel. Mintegy 40 ezer tengerész és evezős volt a fedélzetükön, valamint 28 ezer katonát, köztük a korszakban elitnek számító 10 ezer fős spanyol gyalogságot szállítottak a csatába. Mialatt a flotta még gyülekezett, hírek érkeztek Ciprusról, hogy Famagusta elesett, a lakosságát szolgasorba adták, a várkapitány, Marco Antonio Bragadin pedig kínhalált halt.

A híreken felbuzdulva a flotta útnak indult a török flotta bázisa, Lepanto irányába. Az ottomán flotta 222 harci gályából és 56 galliotból állt, fedélzetükön 13 ezer tengerész volt, főleg az Ottomán Birodalom tengeri népeinek soraiból (berberek, szírek, görögök és egyiptomiak). A tengerészek mellett 34 ezer katona is velük tartott Ali Pasa admirális általános parancsnoksága alatt. Ezen erőket Alexandriai Mehmed Siroco és Uluc Ali tengeri rablók hadai erősítették. A Szent Liga oldalán tüzérségük és gyalogságuk fölénye állt, így az ötórás ütközetet követően döntő vereséget tudtak mérni az ottomán flottára.

A Szent Liga 7500 katonát, tengerészt és evezőst vesztett, de több keresztény rabszolgát ki tudtak szabadítani a török hajókról. Az ottománok veszteségei 15 ezer főt számláltak, és mintegy 3500-an kerültek fogságba. A Szent Liga jelentős győzelme megakadályozta az ottománok további terjeszkedését a Mediterrán térség európai felén. Lepanto volt egyben az utolsó nagyobb tengeri csata, amelyben kizárólag gályák ütköztek meg egymással.