Agrafa

A középkorban ez a vidék annyira megközelíthetetlen volt, hogy szó szerint "agrafa" (íratlan) volt, amely a mai napig vad és független vonulattal hatja át lakóit.

Neve szó szerint azt jelenti, hogy görögül „íratlan”, mert amikor a bizánci írnokok először találkoztak a régióval, túl távolinak találták ahhoz, hogy feljegyezzék a térképeikre, és agrafaként – feltérképezetlen területként – jelölték meg. Az oszmánok is túlságosan megközelíthetetlennek találták a területet ahhoz, hogy ellenőrizzék, így Agrafa egyike lett Görögország azon kevés területeinek, amelyek soha nem kerültek oszmán megszállás alá.

A második világháború alatt a régió a nácik kezére került, talán az első megszállók, akik ténylegesen elfoglalták Agrafát.

De a helyi ellenállási mozgalom erős volt, és Agrafa lett az első hely Görögországban, amely felszabadult a náci uralom alól, és 1943 augusztusában kikiáltotta a „Szabad Görögországot” a hegyekből.

Alpesi táj

A régió szinte alpesinek tűnik, Agrafát gyakran "Görögország Svájcának" nevezik a helyiek. 

Agrafa területén olyan kevés a síkság, hogy a legtöbb település hegyoldalakba épült, nehezen megközelíthetők. 

Három mesés folyó szeli át, medvék és farkasok lelik otthonukat a végeláthatatlan erdőkben. A falvak messziről csak a piros tetős házakról ismerhetők fel, mert az idő folyamán beleolvadtak a természetbe a házak.

Mivel helyenként az Alpokkal vetekszik a látvány, a helyiek már csak Görögország Svájcaként hivatkoznak Agrafára, még úgy is, hogy nincsenek világhírű sípályái. 

Plastiras-gát

A gát és a kialakított víztározó a kelet-agrafiai hegyvidéket és a síkságot egyaránt megvédi az áradásoktól. Tározóként öntözővízzel látja el a területet, és friss vízzel látja el Karditsa városát és a környező falvakat. Ezenkívül a gátat két vízerőműves turbinával szerelték fel, amelyek kapacitása 130 MW. Az eredeti félelmek ellenére a mesterséges tó kialakítása vélhetően azon kevés esetek egyike, amikor valóban javult a tájkép.

Maga a tó turisztikai látványosság Görögországban. A helyi gazdaság az 1980-as évek óta a látogatóknak köszönhetően javult, és a környék elhagyott falvai közül sok újraéledt.

A tó mint turisztikai látványosság előnyei olyan jelentősek, hogy a hatóságok úgy döntöttek, korlátozzák a tározó öntözésre és villamosenergia-termelésre való használatát.