» Franciaország

» Franciaország » Île-de-France


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

A középkori kultúra egyik legjelentősebb európai kiállítóhelye, a párizsi Cluny Múzeum.

Az épület története

Chaslus Péter clunyi bencés apát a XIV. sz.-ban megvásárolt egy római fürdő területén levő, már düledező palotát és helyén a clunyi apátság részére házat épített. Ugyanott a XV. század végén egy új épület keletkezett, mely a kora francia reneszánsz építés egyik legérdekesebb alkotása. A XVI. századtól kezdve azonban a clunyi apátok ritkán laktak a palotában. 1790-ben a forradalmi kormány a palotát eladta és új birtokosa bérbe adta egy nyomdásznak. A forradalom alatt Du Sommerardnak, a francia művészetek lelkes gyüjtőjének birtokába került, aki itt helyezte el az akkori időben páratlan gyüjteményét. Sommerard halála után 1843-ban a francia kormány megvásárolta a palotát és a gyüjteményt és nemzeti régiségek múzeumává alakította. A gyüjtemény 1844-ben nyilt meg a közönség számára.

Leghíresebb műtárgyak

A múzeumban látható a Hölgy az egyszarvúval (La Dame à la licorne), amely az egyik leghíresebb és legszebb középkori falikárpit. Eredetileg nyolc részből állt, de mára csak hat maradt fenn belőle. Jelképei nagyon érdekesek és titokzatosak: mindegyik képbe üzenetet rejtettek, de ezeket a mai napig sem sikerült tökéletesen megfejteni. Az egyszarvús falikárpitot Flandriában szőtték a 15. században. A rajta szereplő címer alapján valószínűleg Jean le Viste nemesember megrendelésére készült a boussaci kastély részére. 1841-ben fedezték fel újra, azóta a párizsi Cluny Múzeum gyűjteményében tekintehető meg.

1840-ben George Sand írónő útban nohant-i kastélya felé, megszállt Boussac várában, ahol 8 régi, titokzatos kárpitot fedezett fel. Rögtön értesítette egyik szertőjét, Prosper Mérimée-t, akit leginkább Bizet Carmenjének szövegírójaként ismerünk, de művészettörténész is volt, s ekkoriban a francia Történelmi műemlékek felügyelője. Mérimée 1841-ben érkezett a várba, hogy saját szemével lássa a kárpitokat és azonnal megállapította, hogy rendkívüliek, ezért I. Lajos Fülöp királynak megvételre ajánlotta őket. Mivel azonban a kárpitok rendkívül rossz állapotban voltak, a vétel elhúzódott.

Végül csak 1882-ben vette meg azokat Edmond du Sommerard, a párizsi Cluny Múzeum alapítója a múzeum számára. Időközben azonban kettő eltűnt, mivel az egyikkel egy szekeret béleltek ki, a másikat pedig felvágták lábtörlőnek, illetve patkányok rágták meg. Nem kevésbé talányos a kárpitok eredete sem. A szőnyegeken lévő címereken három fehér félhold látható, ez török származást sejtet. Annál is inkább, mert a 15. század végén a török szultán öccsének, Zizim (Dzsem) hercegnek sikertelen puccskísérlete után menekülnie kellett. A Rodosz szigetén élő templomosok fogadták be, akiknek azonban nemsokára maguknak is menekülniük kellett a török támadás miatt. Így kerültek Máltára.

A nagymester, Pierre d’Aubusson 1480-ben visszatért a török herceggel Franciaországba, ahol Dzsemet Bourganeuf várába záratta. Nem sokkal később azonban átadta VI. Sándor Borgia-pápának, aki minden valószínűség szerint a szultán óhajára (és pénzéért) megmérgeztette. Ám semmi bizonyíték nincs arra, hogy a kárpitok Dzsemhez tartoztak volna, és van, aki úgy véli, a félholdak valójában az ősi francia nemességet jelképezik. Abban azonban mindenki egyetért, hogy a kárpitok kódolt üzenetet rejtenek, de ha így is van, nehezen fejtheti meg bárki is, hiszen biztosan hiányzik 2 darab, azt sem tudni, eredetileg mennyi volt és a sorrendjük is ismeretlen.

Tartomány:Île-de-France
Település:Párizs
Cím:6 place Paul Painlevé
GPS: 48° 51′ 23.8104″, 2° 21′ 7.99884″
Honlap: http://www.musee-moyenage.fr/

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó