Azincourt

 

Az angol király, V. Henrik legyőzi a francia csapatokat Azincourt-nál és kiterjeszti uralmi területét Franciaországban. Ezzel a százéves háború utolsó szakaszába lép. Henrik dédapjának, III. Edvárdnak a francia trón iránt támasztott igényét használja fel indokul arra, hogy a háborút újra kezdje Franciaország ellen, amelyet a belső zavargások (1413. IV.) meggyengítettek. Szövetkezik Burgundiával, melynek hercege, Rettenthetetlen János elismeri őt királynak, hogy így a francia király hatalmát korlátozza. A francia területek meghódítása mindenekelőtt belpolitikai siker V. Henrik számára, akinek tekintélye növekszik Angliában, miközben az angol flotta uralma alatt tartja a Csatornát.

 

Az egykori ütközetre 1415. október 25-én, Szent Crispin napján került sor, amikor V. Henrik főként íjászokból álló brit serege a Calais közelében található Agincourt-nál megtámadta a franciákat. 

 

A csata kezdetéig 6000 főre fogyatkozó angol sereg főleg hosszú íjászokból állt, de a franciák újfajta páncélzatáról a nyilak lepattantak. Az időjárás azonban segítségére jött az angoloknak, a többnapos esőzés megtette hatását. Az elsősorban a nemességből összetevődő francia lovasok a sártengerré változó talajon nehezen haladtak előre, erős páncélzatuk súlya a vesztüket is jelentette, az angolok könnyen levadászták őket. Ennek köszönhetően a csatában a becslések szerint Henrik csupán 100-250 főt veszített, míg a francia veszteségek közel 6000 főt tettek ki.

 

A százéves háború egyik legemlékezetesebb ütközetét William Shakespeare is megörökítette, és azóta Agincourt fogalma az angolok számára a túlerővel szemben a csatatéren tanúsított hősiességgel forrt egybe.

VI. Károly nyilvántartásai szerint 9000 katona, és 3000 helyi zsoldost állítottak ki, Henrik pedig 12 ezer emberrel kel át a csatornán, és bár Harfleur ostrománál 3000 embert vesztett, serege mégis hatalmas erőt képviselt. Mindezt propagandistái is segítették, akik szerint az angoloknak alig 6000 embere volt, akik ellen 150 ezer francia vonult fel. A kor történetíróit az a cél vezérelte, hogy bemutassák az aprócska Anglia küzdelmét a kegyetlen és gonosz franciák ellen.

 

Az azincourt-i csatában az angol íjászok percenként akár 12 nyílvesszőt is kilőttek. Az ütközetben a 260 mérföld gyaloglás után megpihenni vágyó, vérhasban szenvedő angolok közel félmillió nyilat lőttek ki a franciákra. A csatában az ötszörös túlerőben lévő francia nemesség zöme életét vesztette.