Sainte-Marie-Madeleine Bazilika

Az építkezés Pierre d'Augicourt tervei alapján 1295 és 1316 között kezdődött el, egy régi templomor alakították el a Meroving-korból, ekkor a kórus és az oltárt építették meg.

Ezután az építkezés megszakadt és csak 1404-ben folytatódott tovább. 1532-ben fejeződött be, és ez az állapot maradt meg napjainkra is.

Az orgonát Jean Esprit Isnard építette 1772-74 között.

Mária Magdolna kultusz

A hagyomány szerint 1279-ben Saint-Maximin kriptájában volt eltemetve Mária Magdolna. Az ő testvére volt, Lázár és Maximin, a 3. századi vértanú. Az alapító legenda szerint Mária Magdolna több társával (testvéreivel, a későbbi szent Lázárral és szent Mártával, továbbá szent Maximinusszal és más tanítványokkal) együtt a Szentföldről elmenekült. Palesztinában felszálltak egy vitorla és evezők nélküli csónakra, amellyel hosszas utazás után végül Rhône folyó torkolatánál vetődtek partra (i.sz. 40 körül), és innen indultak a tartomány megtérítésére.

Saint-Maximin közelében van az a barlang is (a Sainte Baume), amelyben Mária Magdolna meghúzta magát, és ahonnan halála után testét a bazilikát megelőző templomba vitték. Mária Magdolna maradványait II. (Anjou) Károly nápolyi király fedezte fel, amikor 1279 decemberében személyesen felügyelte a régi altemplom feltárását. Emlékére alapította a hatalmas Sainte Marie-Madeleine gótikus bazilikát. A bazilika kriptájában van a szarkofág, amely a hatodik századra datálható. A középkori egyházi szokásoknak megfelelően, amelyek szerint a szentek egyik-másik testrészét külön is kiállították, Mária Magdolna esetében koponyáját a szarkofágon kívül, egy emberi fejet és nyakat ábrázoló, aranyozott, kristályüveggel lezárt ereklyetartóban tárolják, és amelyet minden év július 22-én körmenetben végighordoznak a városka utcáin.

1974-ben (a Vatikán engedélyével) igazságügyi orvostani és antropológiai vizsgálatnak vetették alá, amely azt mutatta ki, hogy a koponya egy mediterrán típusú, ötven-hatvan év körüli nőé volt, aki az első század körül halt meg.