Párizsi katakombák

A katakombák története a 12. századig nyúlik vissza, amikor kőbányaként használták Párizs megépítéséhez.

A 18. század elejétől használták temetkezési helyül, amikor a párizsiak éhínség, járványok és háborúk miatt tömegével hullotak és a köztemetők egészségtelenné váltak.

A temető ráadásul a pestis, lepra és himlő forrása is volt, mivel a hatalmas tömegsír mellett volt Páris legnagyobb piaca, ahol emiatt folyamatosan büdös volt.

Egy forrás szerint a temető melletti házakban állandóan bűz uralkodott, az ételeket hamar belepte a gomba, a bor is megsavanyodott, és az ivó víz fekete lett.

De ezt a király hamarosan bezáratta, és elrendelte a halottak elszállítását Párizson kívülre.

A 19. században már mértékkel szállították a halottakat, de így is 17 temető és 600 templom halottait szállították át ide.

Itt nyugszik többek között Nicolas Fouquet, Francois Rabelais, Claude Perrault, Jean Baptist Lully, a Vasálarcos, Moliere és Blaise Pascal is.

Néha a régi csontokat a falakba és a plafonba építették be, hogy megerősítsék azokat.

Ebben az időben került fel a kapura az Arrete! C'est ici l'empire de la Mort! (Állj! Ez itt a Halál Birodalma!) felirat.

A második világháborúban a nácik bunkeréül szolgált, és ma is lehet látni emlékeket ebből az időszakból.

Ma több mint 6 millió halott csontjait őrzik a katakombák néhol 2 méteres oszlopban, koponyáik kereszt, szív és hullám formában elrendezve.

A szóbeszéd szerint éjszaka hallani lehet a nyughatatlan lelkek nyögéseit és sóhajtozásait.

2 km hosszú, 14 fok van lent. Le 130 lépcső vezet, felfelé 83.

14 éves kor alatt felnőtt kísérete kötelező!


Árak (2013):

Felnőtt: 8 Euró.
Gyerek (26 éves korig): 4 Euró.
13 éves kor alatt ingyenes.

Audioguide: 3 Euró. Franciául, angolul és spanyolul.