St. Kilda

Skócia északnyugati részén, a Külső Hebridákon túl, a barátságtalan St. Kilda szigetcsoport büszkén és dacosan emelkedik ki az Atlanti-óceán hullámaiból.

Lakói több mint két évezreden át teljes elszigeteltségben éltek, amint azt a neolitikumból származó leletek is bizonyítják. Még ma is megtalálhatók itt a St. Kildára jellemző cleiteanok, sziklából és tőzegből készült kupolák, amelyekben élelmiszert és szerszámokat tároltak.

1930-ban az utolsó lakosok végül megadták magukat, és elhagyták a szigetcsoportot, mert az életkörülmények túlságosan keménynek bizonyultak. Mindazonáltal nem lakatlan.

Az Unesco által kétszeresen is a természeti és kulturális világörökség részeként elismert St. Kilda igazi paradicsom állatok millióinak - köztük Nagy-Britannia legnagyobb lunda-kolóniájának és a világ legnagyobb északi sirályhojsza-kolóniájának - számára.