Stonehenge érdekességek, rejtélyek

A leghíresebb brit őskőkori műemlék, az angliai Wiltshire-ben álló Stonehenge mintegy ötezer éves, a világ egyik csodájaként tartják számon. A régészek szerint a szezonális mezőgazdasági ciklusok inspirálhatták arra a neolitikus kor emberét, hogy hatalmas, 25 tonnás homokkövek sorba rendezésével kövesse a Nap mozgását.

1915. szeptember 21-én egy Cecil Chubb nevű angol ügyvéd elment egy árverésre, hogy szerezzen a családi étkezőbe néhány széket. Ám valami jóval monumentálisabbal „tért haza” – megvásárolta a Stonehenge-t. Az évszázadokon át magánkézben lévő ókori emlék neki köszönhetően került ismét köztulajdonba.

A legtöbb alkuvadászhoz hasonlóan, akik 1915. szeptember 21-én összegyűltek a salisbury-i Palace Theatre egyik termében, Cecil Chubb is csupán egy jó üzletre várt. A legenda szerint a 39 éves, igen tehetős ügyvéd azzal búcsúzott el a feleségétől, hogy csupán néhány régi stílusú széket vesz a családi ebédlőbe. Ám minden megváltozott, amikor Howard Frank kikiáltó bejelentette a 15-ös számú tárgyat, amely a következő megnevezésen futott: „30 hektáros terület a Stonehenge-dzsel”.

Sir Edmund Antrobus halála után földbirtokai kalapács alá kerültek, így a wiltshire-i földterület is, amelyen maga a Stonehenge állt. Amikor Frank megnyitotta a licitálást ötezer fontos árat felütve, a jelenlévők nem nagyon lelkesedtek az újabb földdarabka hallatán.

„Bizonyára ajánl nekem valaki ötezer fontot” – kínálta a kikiáltó a 15-ös számú tételt, ám sokáig nem történt semmi. Majd néhány pillanatnyi kínos csend után – Frank megkönnyebbülésére – kisvártatva egy kéz emelkedett a magasba. Néhány perc után már hatezer fontnál tartott a licit, ekkor a kikiáltó így szólt: „uraim, lehetetlen, hogy bármilyen árat is mondjuk a Stonehenge-re, azonban a hatezer font elég gyengécske, ugyanakkor kénytelen leszek leütni, ha nem érkezik újabb ajánlat. Ki ad nekem hatezer fontnál többet a Stonehenge-ért?”

Ekkor egy újabb, táblát tartó kéz lendült a magasba, mégpedig Chubbé, aki végül 6600 fontot letéve az asztalra a Stonehenge boldog tulajdonosa lett. Mai értéken ez az összeg körülbelül 343 millió forintot érne. Chubb, aki mindössze négy kilométerre lakott a jeles kőkörtől, a helyi újságnak nyilatkozva elmondta, hogy amikor belépett az aukciós terembe eszébe sem jutott, hogy megvegye a neolitikus emléket, ám valami oknál fogva mégis így tett. „Amikor meghallottam, hogy mi lesz a következő tétel, rögtön tudtam, hogy mindenképp egy salisbury-i embernek kell megszereznie, szerencsére így is történt” – mondta.

A ma már 4600 éves emlék VIII. Henrik (1509-1547) óta magántulajdonban volt, azóta hogy 1540-ben a közeli bencés apátságtól elkobozta a király és Hertford earljének adta. Később Lord Carleton, majd Queensbury márkija nevezhette magát a kőkör büszke tulajdonosának. A rejtélyes kőszentély már a római idők óta vonzotta a kíváncsi látogatók tömegeit. A 19. században megjelentek a kincsvadászok is, akik egy-egy darabot faragtak le a kőtömbökből, valamint olykor-olykor a neveiket is bevésték az ősi kövekbe.

1900-ban az egyik külső körben álló kőtömb a földre zuhant, míg a többi kőtömb fatámasztékokat kapott, hogy ne ismétlődhessen meg az előbb említett szerencsétlen eset. A következő évben az Antrobus-család, amely 1824-ben tett szert a műemléknek helyet adó földterületre, elkerítette a látványosságot, és elkezdett egy shillinges belépődíjat szedni a kíváncsi látogatóktól az elhanyagolt rom egy majdani restaurálásának céljára.

Egy évvel azt követően, hogy a rendszeresen a kőtömbök közelében összegyűlő druidák átkot szórtak a tulajdonosra, mivel megtiltotta éves, a napfordulóra időzített összejövetelüket, a család elveszítette egyetlen örökösét, aki 1914 októberében a nyugati front egyik lövészárkában lelte halálát. Négy hónappal később a család feje is elhalálozott 67 éves korában, az özvegy pedig fogta magát és kisebb darabokra osztva licitre bocsátotta a család 6420 hektáros birtokát.

Néhány kutató az 1910-es években már egyre harsányabban hangoztatta, hogy a Stonehenge-nek az állam kezében volna a helye, amely szakszerűen fel tudná újítani és az állapotmegőrzésre is tudna juttatni nem csekély összeget, azonban az ókori emlék magánkézben, mégpedig Chubb birtokán maradt. A szóbeszéd szerint az ügyvéd felesége, Mary nem volt elragadtatva férje új szerzeményétől – bizonyára továbbra is hiányolta a székeket az ebédlőből –, így ennek köszönhetően 1918 októberében Chubb végül arra a döntésre jutott, hogy Nagy-Britannia egyik legfontosabb jelképét a brit népnek ajándékozza.

Chubb a nagylelkű ajándékért cserébe megkapta a „Stonehenge első bárója” címet, de a helyiek egyszerűen csak Sir Cecil, Stonehenge vikomtja néven emlegették a földbirtokost. Az 1934-ben 58 éves korában elhunyt Chubb az adományozó levelében kikötötte, hogy azok, akik a Stonehenge közelében élnek, mindenkoron ingyenesen tekinthessék meg az ősi emléket. Manapság évente körülbelül 1,3 millióan veszik szemügyre a 4600 éves kőtömböket, ám közülük közel 30 ezren – Chubb nemes gesztusának köszönhetően – ma is díjtalanul léphetnek be a megalitikus szentélybe.

A mai Wales területén állt kőépítményből származhatnak a Stonehenge kövei

Egy több ezer évvel ezelőtt, a mai Wales területén emelt, kör alakú építmény része lehetett a Stonehenge néhány kőtömbje.

A régészek a pembrokeshire-i Preseli-hegységben tárták fel a Waun Mawn nevű kör alakú építmény maradványait.

A walesi kőkör, amely a harmadik legnagyobb ilyen típusú építmény Nagy-Britanniában, 110 méter átmérőjű, pontosan akkora, mint a Stonehenge-et körülvevő árok, és mindkét építményt a nyári napfordulókor felkelő naphoz igazították.

A világörökségi helyszín monolitjainak egy részét ugyanabból a kőtípusból faragták, mint azokat a tömböket, amelyek még mindig állnak a walesi lelőhelyen.

A Stonehenge egyik granulitoszlopja pedig illeszkedik a Waun Mawn egyik gödrébe, ami azt sugallja, hogy a monolit eredetileg a Preseli-hegységben emelt építmény része volt.

A kutatók azt már korábban megállapították, hogy a Stonehenge építéséhez első körben használt, kisebb granulitokat 240 kilométerről, a mai Pembrokeshire területéről szállították a mai Wiltshire-be.

A mostani felfedezés viszont azt sugallja, hogy a Waun Mawn granulitjait a Preseli régióból elvándorolt emberek hozhatták magukkal a területre, ahol aztán újra felállították őket.

A Waun Mawn helyén ma már mindössze négy monolit áll, ám 2018-ban olyan lyukakat fedeztek fel a lelőhelyen, amelyekben egykor kőtömbök állhattak, ami azt jelezte, hogy a megmaradt kövek egy nagyobb, 30-50 oszlop alkotta kör részei lehettek. A lyukakból vett minták elemzése azt mutatta, hogy az építményt i.e. 3400 körül emelhették.

Az Antiquity című folyóiratban megjelent tanulmány eredményei megerősítik, hogy a régió fontos és sűrűn lakott terület volt az újkőkorszakban, egészen i.e. 3000-ig, amikor megszűnt az élet a térségben.

"Mintha egyszerűen eltűntek voltak az emberek. Többségük talán elvándorolt, és magukkal vitték a köveiket, őseik emlékét" - mondta Mike Parker Pearson, a University College London professzora.

A granulitok felállításának idejéből való stonehenge-i sírok emberi maradványainak elemzése segíthet alátámasztani ezt az elméletet.

A szakemberek szerint mivel a Stonehenge kőtömbjeinek csupán kis része köthető közvetlenül a Waun Mawnhoz, ezért valószínű, hogy egyéb körépítmények monolitjait is elhordhatták annak idején a mai Wales területéről.

Bronzkori sírokat tártak fel a Stonehenge mellett tervezett alagút környékén

Bronzkori sírokat, újkőkori edényeket tártak fel az angliai Stonehenge monumentális őskőkori építménye mellett tervezett alagút környékén az építést megelőző feltárást végző régészek.

"Rengeteg dolgot találtunk, melyek az évezredeken át itt élő emberek mindennapi életéről, személyes dolgairól és haláláról tanúskodnak. Minden kis részlet segít elképzelnünk, mi történt ezen a tájon a Stonehenge építése előtt, alatt és után" - magyarázta Matt Leivers, az A303 Stonehenge nevű projekt régésze.

Az a terv, hogy a Stonehenge közelében haladó A303 jelű utat a föld alá viszik, egy nagyjából 3 kilométeres alagútba. Az építkezés nagy vitát váltott ki, sok szakértő szerint jelentős károkat okozna a világörökségi helyszínen, régészeti kincsek százezreinek pusztulásával járna. Tavaly novemberben a közlekedési miniszter mégis jóváhagyta a tervet.

Az építkezés előtti feltárásokon a wessexi régészek csaknem 1800 tesztfúrást végeztek, több mint 400 próbaárkot ástak ki. A feltárások következő szakasza még ebben az évben elkezdődik, mintegy másfél évig fog tartani, akár 150 régész is részt vehet a munkában. Az építkezés tervezett kezdete 2023-ban lesz.

Az alagút majdani keleti bejárta közelében nagy mennyiségű kovakőtörmeléket találtak, ami kőeszközök készítéséből származott, valamint valószínűleg vaskori árkokat, melyek a délre található Vespasianus tábora nevű erődítménnyel lehetnek kapcsolatosak.

A nyugati bejárat közelében két sírt találtak, mindkettő a Kr. e. 2500 körül betelepedett harangedényes kultúrához tartozott. Az egyik sírban egy felnőtt maradványait tárták fel, mellette egy edényt. A sírból előkerült egy réztű darabja és egy kis, titokzatos, hengeres palatöredék, bot vagy ütő darabja, amelyhez hasonlót korábban még nem találtak.

Ugyan további kutatást igényel, de egyelőre úgy vélik, szertartásokon használt fapálca vagy buzogány vége lehetett.

A közelében találtak egy ugyanebből a korból származó gödröt, benne egy gyerek apró fülcsontjait és egy igen egyszerű ivóedényt. A harangedényes kultúra bögréit, edényeit díszítették, a gyereksírban talált sima darab valószínűleg az eltemetett életkorára utalt.

Újkőkori tárnák óriás körét fedezték fel régészek Stonehenge közelében

A több mint tíz méternyi átmérőjű, öt méter mély tárnák egy két kilométeres gyűrűt alkotnak az ősi település Durrington Walls közelében, három kilométerre a 4500 éves Stonehenge-től.

A mérések szerint a földalatti létesítmények az újkőkorból származnak, több mint 4500 éve vájták ki azokat.

A St Andrews, a Birminghami, a Warwicki, a Glasgow-i és a Walesi Egyetem régészei szerint a húsz vagy még annál is több tárna egyfajta határként szolgálhatott a Stonehenge-et összekötő szent területen.

"Távérzékelők és mintagyűjtés segítségével betekintést kaphatunk a múltba, amely megmutatja, hogy egy még komplexebb társadalom volt itt. A bonyolult alkalmazások azt mutatják, hogy az emberek oly mértékben összhangban voltak a természet történéseivel, amit alig tudunk elképzelni a modern világban" - mondta Richard Bates, a St Andrews Egyetem kutatója.

Kollégája, Tim Kinnaird hangoztatta, hogy a tárnák megvizsgált üledékei "egy korábban ismeretlen természeti információ gazdag és elképesztő archívumát adják".

A leletek tanulmányozása segíti a régészeket abban "hogy részletesen leírják a Stonehenge vidékét az elmúlt 4000 évben" - tette hozzá.

Nick Snashall, az UNESCO világörökség részét képező Stonehenge-ért felelős brit hivatal, a National Trust régésze bámulatba ejtőnek nevezte a felfedezést. "Durrington Walls volt az a hely, ahol a Stonehenge építői éltek és ünnepeltek, ez a hely fontos a részletes Stonehenge tájkép törtétének feltáráshoz - magyarázta.

Megállapították a Stonehenge köveinek korát és pontos származási helyét

Brit tudósoknak sikerült megállapítaniuk a Stonehenge köveinek korát és pontos származási helyét. Eredményeik alapján megkérdőjeleződik az a korábbi feltételezés, hogy a köveket hajón szállították Walesből az angliai síkságra.

A szakemberek régóta tudják, hogy a Stonehenge 42 kisebb köve, az úgynevezett kék kövek a nyugat-walesi Preseli-hegységből származnak. Az Antiquity című tudományos folyóiratban közzétett új tanulmányukban a University College of London szakembereinek vezetésével brit kutatók bemutatták a két kőbánya pontos helyszínét, és azt, hogy mikor és hogyan bányászták ezeket a köveket a térségben. A szakemberek nyolc éven át tanulmányozták a térséget.

"Felfedezésünk azért izgalmas, mert egy lépéssel közelebb visz annak a nagy rejtélynek a megfejtéséhez, hogy miért érkeztek olyan távolról a Stonehenge kövei. Minden más európai neolitikus megalit olyan kövekből készült, amelyeket kevesebb mint 16 kilométerről szállítottak oda. Azt akarjuk megtudni, miért voltak olyan különlegesek ötezer éve a Preseli-hegység kövei, építettek-e ott ilyen kőből készült köröket még az előtt, hogy a kék köveket elszállították Stonehenge megépítéséhez" - idézte a UCL honlapja Mike Parker Pearsont, az egyetem régészeti tanszékének professzorát, a kutatócsoport vezetőjét.

A legnagyobb kőbányát mintegy 270 kilométerre találták Stonehenge-től a Preseli-hegység észak lejtőin Carn Geodognál.

"Ez Stonehenge köveinek, a foltos biabáznak az elsődleges forrása, amelyet azért neveznek így, mert a kék kövekben kicsiny fehér foltok vannak. A Stonehenge legalább öt kék köve, de még több is Carn Geodogból származik" - magyarázta Richard Bevins, a Walesi Nemzeti Múzeum geológusa.

A Carn Geodog alatti völgyben egy másik bányát is azonosítottak Craig Rhos-y-felinnél, amely a Stonehenge egy másik kövének, a riolitnak a forrása.

A szakemberek szerint az ókori Egyiptom kőbányáitól eltérően a walesi kőbányákat könnyebb volt kiaknázni, mivel a kék kő külszíni bányái természetes, függőleges oszlopokból álltak, és az akkori bányászoknak, csak éket kellett verni két oszlop közé, hogy kinyerjék a köveket.

A mindkét kőbányánál folyó régészeti feltárásokban emberek készítette kőeszközöket, illetve kövek maradványait és padozatokat is találtak.

A kőbányák korát a helyszínen talált faszénmaradványok kora alapján ötezer évben határozták meg a szakemberek.

A kutatócsoport úgy véli, hogy a Stonehenge eredetileg kidolgozatlan, érdes kékkő-oszlopokból készült kör volt és homokkőtömbjeit mintegy 500 évvel később kapta.

A szakemberek eredményei alapján megkérdőjeleződik az a népszerű korábbi feltevés, hogy a kövek a tengeren keresztül hajón érkeztek a mai Anglia területére. 

Vannak, akik úgy vélik, hogy a kék köveket délre a mai Milford Haven-i kikötő felé vitték, tutajokra erősítették és a Bristoli-csatornán vitték végig a Salisbury síkság irányába. Ám ezek a bányák a Preseli-hegység északi részén vannak, ezért a megalitokat egyszerűbb volt végig szárazföldön szállítani - mondta Kate Welham, a Bournemouthi Egyetem professzora.

Nyári napforduló Stonehenge ősi köveinél

A napforduló köszöntése, rendszeres kultikus összejövetelek a London központjától 123 kilométerre délnyugatra fekvő Stonehenge mellett 1974-ben kezdődtek, amikor néhány százan a tiltás ellenére átmásztak a köveket akkor övező drótkerítésen, és többen közülük - a kitoloncolásukat elrendelő bírósági végzéssel is dacolva - hat hónapig, a téli napfordulóig a helyszínen maradtak.

Az 1980-as években rendszeresen zavargások robbantak ki a jeles éjszakán a tömeg és a rendőrök között. A legsúlyosabb összecsapás 1985-ben volt, amikor tucatnyian szenvedtek súlyos sérüléseket.

A hatóságok akkor 15 évre teljesen betiltották a júniusi napfordulós szertartásokat, és 6,5 kilométeres tilalmi övezetet jelöltek ki minden év június 21-én az ősi történelmi emlék körül. Az intézkedést csak 2000-ben vonták vissza.

Sokan azok közül, akik évről évre összegyűlnek a legalább ötezer évesnek gondolt, 20-25 tonnás kőtömbökből épített kultikus emlékműnél június 21-ének hajnalán, ezt abban a meggyőződésben teszik, hogy a koncentrikus sziklaköröket egy ősi napimádó szekta építette a nyári napforduló tiszteletére.

A szakértők ezt a lehetőséget sem zárják ki, de az utóbbi évek kutatásai feltárták, hogy Stonehenge valószínűleg nem egyszeri építkezés eredménye, hanem évszázadokon át folyamatosan bővítették, és biztos, hogy hosszú időn át temetkezési helyszínül és zarándokhelyként is szolgált.

Elkezdődött a Stonehenge restaurálása

Megkezdődtek 2021 szeptemberében az angliai Stonehenge restaurálási munkálatai, amelyek célja, hogy az ősi építmény az elkövetkező generációk számára is lenyűgöző élményt nyújtson.

Az erózió, az éghajlati vészhelyzet okozta szélsőséges időjárás és az 1950-es években végzett nem megfelelő javítások rányomták bélyegüket a 4500 éve álló kultikus helyre. Különösen a kör ikonikus formáját alakító nehéz, vízszintesen elhelyezett kövek szorulnak restaurálásra. Az utóbbi hatvan évben első alkalommal fogtak ilyen nagyszabású felújítási projektbe a Stonehenge-nél.

A mély repedések és lyukak kijavításához állványzatokat állítottak fel. Gondot fordítanak arra a 122-es számú kőre is, amely 1900-ban esett le, és tört össze. A munka részeként eltávolítják az 1958-ban a megerősítésére használt kemény betont, és a sokkal barátságosabb, légáteresztő mészhabarccsal helyettesítik majd.

"Úgy tűnik, mintha a kövek örökké állnának, de mint szinte minden, ezek is sérülékenyek. Ez a létfontosságú munka megvédi a Stonehenge-nek azokat a vonásait, amelyek annyira jellegzetessé teszik" - idézte a The Guardian Heather Sebire-t, az English Heritage műemlékvédelmi szervezet stonehenge-i vezető kurátorát.

Három éve egy kutatás pontosan meghatározta az építményt alkotó sarsen kövek eredetét: a wiltshire-i West Woodsból származnak. A szakértők már akkor jelezték, hogy az 50-es években alkalmazott betonhabarcs repedezett, darabok hullottak ki belőle.

Az összes kő lézerszkennelése más problémákra is rávilágított. "A szarufakövek tele vannak természetes lyukakkal, némelyik nagyon mély" - magyarázta Sebire, hozzátéve, hogy a klímaváltozás okozta szélsőséges időjárás, a nagy forróság és a szakadó eső is megviseli a köveket.

A konzerválási munkálatokat az English Heritage által megbízott Strachey Conservation szakemberei végzik, és legfeljebb két hétig tartanak. A látogatók láthatják majd a munkát.

Sebire hangsúlyozta, hogy nagyon óvatosan dolgoznak majd, igyekeznek a legjobb munkát végezni, a legmodernebb technológiával, hogy a Stonehenge még sok száz évig fennmaradjon.