Orkney-szigetek

Ötezer éves textíliára utaló lenyomatot találtak a skóciai Orkney-szigeteken

Újkőkori textíliára utaló lenyomatot fedeztek fel a régészek egy agyagedény-töredéken a skóciai Orkney-szigeteken. Az országban korábban mindössze egyszer azonosítottak ilyen ritka leletet.

A lenyomatot a Ness of Brodgar nevű régészeti területen találták - olvasható a Belfast Telegraph című északír lap online kiadásában.

A szakértők szerint a történelem előtti időkből való szerves anyagok csak nagyon specifikus, oxigénhiányos környezetben maradnak meg, ezért az újkőkori textíliák tanulmányozásakor a másodlagos bizonyítékokra kell támaszkodni.

A Felföldi és Szigeteki Egyetem (UHI) régészeti intézetének szakemberei még 2019-ben kezdték tanulmányozni a Ness of Brodgar-i edénytöredékek felszínén lévő lenyomatokat.

A szakemberek egy speciális technikát alkalmazva készítettek olyan nagyfelbontású digitális képeket a tárgyak felszínéről, amelyek lehetővé tették, hogy minden szögből elemezzék a leleteket. A módszer révén olyan részletek tárultak fel, amelyek a szokványos vizsgálat során nem láthatóak.

Az elemzések során egy zsinórlenyomatot találtak két összetartozó edénytöredéken. A lenyomat elhelyezkedése alapján a kutatók úgy vélik, hogy a fazekas ruhája "készíthette", amikor az edényt csinálta.

"Nincsenek textilkészítő-eszközökre utaló bizonyítékok az újkőkori Orkney területéről, ami azt sugallja, hogy a textileket kézzel vagy mostanra elbomlott szerves anyagokból fabrikált eszközökkel készítették" - mondta Nick Card, a lelőhely illetékese.

A szakemberek kosárfonásra utaló nyomokat és egyéb zsinórlenyomatokat is azonosítottak. Utóbbi kötélből készített alátétekre utal, amelyeket az agyagedények készítéséhez használhattak és amelyek megkönnyíthették az edények szállítását szárításukkor és kiégetésükkor.

Az egyetem szerint hasonló leletet korábban mindössze egyszer találtak Skóciában: Dumfries and Galloway tanácsi kerületben egy késő újkőkori-kora bronzkori edény felszínén.

Pocokrostélyossal táplálkoztak újkőkorszaki európai emberek

Rágcsálókat sütöttek táplálékul az újkőkorszaki emberek mintegy ötezer éve - derült ki skót kutatók vizsgálataiból.

A skóciai Orkney-szigeteken talált csontokból szakértők arra következtetnek, hogy az emberek pockokat főztek vagy sütöttek táplálékul, vagy a járványok megakadályozására - írja a BBC News.

Ez az eddigi első bizonyíték arra, hogy a neolitikumi európai ember valamilyen módon hasznosította a rágcsálókat. A kistermetű állatokat bizonyítottan fogyasztották a történelem későbbi időszakaiban, a mogyorós pele például ínyencségnek számított a római korban.

Az orkneyi pocok, melynek nyomaira csak a szigetcsoporton bukkantak, a feltételezések szerint az európai mezei pocok egyik alfaja. Az elszenesedett csontok arra utalnak, hogy az állatokat megsütötték, valószínűleg azért, hogy megegyék. A maradványokat más ételekből származó hulladék közt találták, a szakértők szerint a tűz fölött sütötték meg őket, vagy esetleg edényben főzték meg.

Jerry Herman, a Skót Nemzeti Múzeum emlősökkel foglalkozó részlegének kutatója elmondta, az Orkney-szigeteken végzett ásatások során az emberi lakóhelyek közelében nagy mennyiségben találtak rágcsálóktól származó maradványokat. "A maradványok az itteni lakosok hulladékába kerültek nagy mennyiségben, és hosszú időszakon, több száz éven át" - mondta a szakértő.

A pockok viszonylag aprók, "falatnyiak" voltak, de "tökéletes proteinforrást jelentettek" - tette hozzá Herman.

A maradványokat az 1970-es években fedezték fel a Skara Brae nevet viselő területen. A kutatók mintegy hatvanezer rágcsálócsontot és -fogat vizsgáltak át, hogy tanulmányozzák eredetüket. Eredményeiket a Royal Society Open Science című tudományos folyóiratban mutatták be.

Bronzkori szauna maradványait tárhatták fel az Orkney-szigeteken

Rituális célokra emelt szaunaként vagy gőzfürdőként működhetett az a különleges bronzkori épület, amelynek maradványait több másik, nagyjából az i.e. 4000 és 1000 közötti időszakból való épülettel együtt tárták fel a skóciai Orkney szigeteken. 

A Historic Environment Scotland örökségvédő szervezet által finanszírozott munkálatok keretében a régészek több mint harminc épület romjait, továbbá szemétdombokat és temetőket tártak fel a Westray-szigeten lévő Links of Noltland nevű prehisztorikus lelőhely környékén.

A területen évek óta folynak ásatások, ám a szakemberek szerint a közelmúltban felfedezett és lenyűgözően jó állapotban fennmaradt, ritka bronzkori épület az egyik legizgalmasabb lelet, amelyet eddig feltártak. A szakértők úgy vélik, hogy az épületnek speciális funkciója lehetett és bizonyos csoportok használhatták például átmeneti rítusok vagy spirituális ceremóniák helyszínéül.

A régészek szerint az is lehet, hogy az épületet gőzkamraként vagy szaunaként használták gyógyuláshoz, tisztítókúrához, vagy olyan hely volt, amelybe a nők szülni, a betegek és idősek meghalni jártak, vagy ahol a temetés előtt álló testeket tárolták.

Az előzetes elemzések szerint az épülethez tűzhely, víztartály és egy halom égetett kő tartozhatott. Kísérletekre és a középkori ír irodalomra támaszkodva a szakértők arra jutottak, hogy a köveket először felmelegítették a tűzhelyen, majd a vízbe helyezve őket rengeteg gőzt termeltek.

A forró vizet ezután nagy mennyiségű étel megfőzésére, vagy fürdőzésre, főzetek készítésére, szövetek kezelésére használhatták.

A több ezer éven át érintetlenül heverő leletek természetes eróziónak köszönhetően kezdtek felszínre kerülni.

Megtalálták az orkneyi Vénusz társát

A második őskori Vénuszt találták meg a Skóciához tartozó Orkney-szigeteken.

Az Orkney-i Vénusz tavaly került elő Westray szigetén - a Kr. e. 2600 tájáról származó 4 centiméteres alkotást homokkőből faragták.

A második Vénusz, amely méretre és alakra az eredeti hasonmása, égetett agyagból készült, s hiányzik a feje. A szobrocskára az előző lelettől 30 méterre, egy újkőkori ház romjai között bukkantak. A helyszínen agyaggolyócskák is előkerültek, amelyek a régészek feltételezése szerint a szobrocskák fejei lehettek.

A most előkerült szobron jobban kivehetők a vésetek, amelyeket az őskori művész éles csontdarabkával ejthetett az agyagon. Az elülső részén látható négyszögletes véset a Vénusz "tunikája" lehetett, amelyet háromszögek "díszítenek". A "hason" mélyített pont a figura köldökét jeleníti meg.

A szakemberek szerint istenségszobrokról van szó. A második Vénusz felfedezése azt a feltételezést látszik alátámasztani, miszerint a szobrok valamiféle házi szentély tartozékai lehettek.

Peter Yeoman, a Historic Scotland örökségvédelmi szervezet kulturális osztályának vezetője szerint nehéz megmondani, hogy mi lehetett e figurák valódi rendeltetése. Előfordulhat, hogy gyermekjátékok voltak. Az a tény azonban, hogy Európa más országaiból előkerülő hasonló ábrázolásokat általában termékenységi istenszobroknak tartják, arra enged következtetni, hogy a mai Skócia területén is hasonló lehetett a rendeltetésük.

"Eddig úgy véltük, hogy őseink az isteneket kizárólag grandiózus építményekben imádták. A leletek viszont azt sugallják, hogy házi használatra megelégedtek az aprócska szobrokkal, otthon is szükségük volt arra, hogy isteneik vagy a szellemek +testet öltsenek+" - vélekedett Peter Yeoman.

Az eredeti orkneyi Vénuszt, amely westrayi feleség néven vált ismertté, helyi tárlaton mutatták be, s eddig százezernél több látogatót vonzott. Az őskori művész vastag szemöldökkel, pontszerű szemekkel ábrázolta, az orrát egy hosszú függőleges vonal helyettesíti.

Már a kőkorszakban is használtak festékeket a házak csinosítására

Már a kőkorszakban is használtak festékeket a házak csinosítására, legalábbis a Skóciához tartozó Orkney-szigetcsoporton, ahol egy dekorált épület maradványai kerültek elő.

A vörös, narancssárga és sárga festékkel színezett két kőtömb a tavaly feltárt prehistorikus "katedrálishoz" tartozott. A 25 méter hosszú és 20 méter széles masszív épület a fősziget neolitikus nevezetességei, a két kőkör (Stones of Stenness és a Ring of Brodgar) között helyezkedik el. A feltételezések szerint a "katedrális" egy nagykiterjedésű épületkomplexum része volt, egyfajta szentélyként szolgált, ahová "Skócia" egész északi részéből gyűltek össze a zarándokok.

"Nem számítottunk kőkorszaki festék, ötezer éves +Dulux+ felfedezésére. Ez a legkorábbi épület Nagy-Britanniában, ha nem egész Észak-Európában, amelynek homlokzatát kifestették" - magyarázta Nick Card, az orkneyi régészeti kutatóközpont archeológusa.

Az egykori "építészek" vörös és sárga homokkőből képezték ki az épület belsejét, s ugyanezek a színek köszönnek vissza a most felfedezett festett kőtömbökön.

"Fantasztikus, hogy a festék ennyi évezreden keresztül megőrződött a talajban" - emelte ki a régész.

Nick Card ismertetése szerint a környéken már korábban is kerültek elő apró cserépedények, amelyekben festéknyomokat fedeztek
fel.

"Úgy véltük, hogy a ruházat és a cserépedények díszítésére alkalmazták a festéket a neolitikumban, ahogy valószínűleg kozmetikumként is. Ám korábban soha nem tapasztaltuk, hogy a falakat is festették volna" - emelte ki a szakember.

A továbbiakban a kutatók a festékek összetételét elemzik majd. Feltételezéseik szerint hematitot (vörösvasércet) alkalmaztak, amelyet porrá zúztak, majd állati zsiradékkal, tejjel vagy tojással kevertek el, s valószínűleg a modernkori ecsetre emlékeztető eszközzel vitték fel a falakra.

Elveszett ősi földrész az Atlanti-óceán mélyén

Elveszett ősi földrészt fedeztek fel az Atlanti-óceán mélyén, az Orkney- és a Shetland-szigetek közelében, az ötvenhatmillió éves kontinensen kivehetők az egykori folyómedrek és hegycsúcsok.

A felfedezés a víz alatti akusztikus vizsgálati módszer, a visszhangszondázás segítségével született. A csoport Ross Hartley, a Cambridge-i Egyetem kutatójával az élén az Orkney és a Shetland-szigetektől nyugatra, a tengerfenék alatt 2 kilométerre fedezte fel a tízezer négyzetkilométeres kontinenst. A földrészen nyolc nagy "folyót" találtak, a mélytengeri furásokkal vett mintákban pedig pollenmaradványokat találtak, ami a "földfelszíni" élet bizonyítéka.

A polleneket tartalmazó üledékréteg alatt és felett viszont a tengeri élővilágra utaló nyomokat fedeztek fel, beleértve apró fosszíliákat. Ebből arra lehet következtetni, hogy egykoron a kontinens kiemelkedett a tengerből, majd újból a mélybe süllyedt. Mindez földtörténeti léptékkel számolva igen rövid időszak, mindössze 2,5 millió év leforgása alatt zajlott le.

Nicky White geológus, a Cambridge-i Egyetem vezető kutatója szerint a történteket a magas hőmérsékletű áramlások, az úgynevezett plume (köpenyáramlás, köpenycsóva) jelensége magyarázza. A plume-ok a földmag és a földköpeny határától indulnak, az ott kialakuló éles és jelentős hőmérséklet-különbség hatására, felfelé áramolva kürtő, illetve gomba alakot öltenek, fokozatosan terjednek felfelé, majd a felső köpenyen áthatolva a litoszférába (a Föld szilárd kérge, kőzetöv) is benyomulnak. A plume-ok okozzák a nagy földi litoszféralemezek szétszakadását és elmozdulását, illetve a nagy mélységű, köpeny eredetű vulkanizmus megjelenését. Így keletkeznek a hatalmas óceáni és kontinentális bazaltplatók, illetve sok száz kilométeres vulkáni szigetláncok.

Mivel hasonló jelenségek bolygónkon másutt is lejátszódhattak, számtalan elsüllyedt földrészt rejthet az óceánok mélye.

A kutatásról a Nature Geoscience folyóiratban jelent meg tanulmány.

A világ legrövidebb távú légijárata

Az Orkney-szigetekhez tartozó Papa Westray sziget lakosait, lakóhelyüket légijárat köti össze a szomszéd szigettel, Westray-vel. 

A két sziget között mindössze egy mérföld a távolság, a Guiness-féle rekordok könyve szerint ez a világ legrövidebb távú rendszeres légijárata. A két sziget közötti távolságot a repülőgép hátszéllel 58 másodperc alatt teszi meg.

A világ legnagyobb hullámerőműve a skót vizeken

2007-ben a spanyol Iberdrola SA brit részlege, a Scottish Power engedélyt kapott a skót kormánytól arra, hogy három megawattos tengeri hullámerőművet építsen, Skócia észeki részén, az Orkney-szigeteknél.

Az Iberdrola szerint ez az erőmű a világ legnagyobb hullámerőműve. A létesítménynek négy, egyenként 160 méter hosszú, lebegő generátora van, amelyek a hullámok mozgását alakítják majd át elektromos energiává. 3000 lakás áramellátására elegendő áramot termel.

Az Egyesült Királyságban a hullámerőműveket és az ár-apály erőműveket a megújuló energiaforrások következő nemzedékének tekintik, amelyek elősegítik majd annak a brit célkitűzésnek a teljesítését, miszerint az áramtermelés 20 százalékának megújuló forrásokból kell származnia.