Hotel Sacher és a Sacher-torta

1832-ben történt, hogy az osztrák kancellár, Metternich herceg vacsorát adott és előkelő vendégeit különleges édességgel akarta meglepni. Főszakácsa azonban megbetegedett, a feladat így tizenhat éves tanoncára, Franz Sacherre maradt. "Ne kelljen szégyenkeznem ma este!" - förmedt rá a legenda szerint a herceg. Estére Sacher egy baracklekvárcsíkkal megbolondított csokoládétortával rukkolt elő. A vendégeknek ízlett a desszert, a Sacher-torta hamarosan fogalommá, Bécs egyik jelképévé vált.

Sacher kitanulta a szakmát, szolgált az Esterházy-családnál Pozsonyban, majd Pesten is, de az 1848-as forradalom után visszatért Bécsbe, ahol delikáteszboltot nyitott. Fia, a Londonban és Párizsban tanult Eduard tovább gyarapította az apja tortájával megalapozott családi vagyont: 1864-ben Bécs Döbling kerületében vendéglőt, két évvel később a belvárosi Kärtner Strassén éttermet, az 1873. évi bécsi világkiállítás idején a Práterben kávéházat nyitott.

A nagyratörő terveket dédelgető Sacher ezután a város szívében, az Operaház melletti Philharmonikerstrassén vásárolt egy telket, s 1876. szeptember 9-én megnyitotta fényűző szállodáját. A Hotel Sacher éttermében tejszínhabbal tálalták a Sacher-tortát és francia mintára szeparékat alakítottak ki, eszményi helyet kínálva a flörtöléshez, pletykáláshoz, udvari intrikákhoz. Néhány év múlva a szálló az előkelő urak és az operaházi balerinák titkos légyottjairól híresült el.

A 37 éves Sacher 1880-ban feleségül vette egy gazdag bécsi mészáros lányát. Az alig 21 éves Anna Fuchs fiatal kora ellenére igen határozottan alakította át a jól prosperáló, de kissé kétes hírű Sachert. A fülledt légkörű szeparékat felszámolta, a szállodát az elit, a politikusok, művészek és a gazdagok kedvelt találkozóhelyévé tette. Férje 1892-ben bekövetkezett halála után a szálloda vezetése teljesen rá maradt, s ő erős kézzel, hatékonyan látta el feladatát. A grande dame (ahogy nevezték) igazi jelenség volt, egyik törzsvendége, Szemere Miklós hatására kezdett szivarozni, s kedvenc francia bulldogjai mindenhová követték.

Az első világháborús vereséget, az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását a szálló is megszenvedte. A bécsiek által hőn szeretett Anna Sacher nem volt hajlandó az új világhoz alkalmazkodni, a nem arisztokrata vendégeket nem fogadta, az elszegényedett főnemeseknek azonban bőkezűen adott hitelt. Amikor 1930-ban meghalt, tetemes adósságot hagyott hátra, szállodája négy évvel később csődbe ment. Ekkor két tekintélyes család, a vendéglátós Josef Siller és Hans Gürtler ügyvéd vette meg a Sachert, az épületet rendbe hozták, villannyal, központi fűtéssel és hideg-meleg vízzel komfortosították. A megújult hotel első vendége 1936-ban a soha meg nem koronázott brit király, VIII. Eduárd volt. Ő írta az első bejegyzést a vendégkönyvbe, s a trónról való lemondása után is a szálloda visszatérő vendége maradt.

A második világháborút az épület kisebb károsodásokkal vészelte át. Márványebédlőjét a szovjetek lóistállónak használták, de az épület rövid idő után a brit zónába került, főhadiszállásukat is itt rendezték be. (Az épület többször feltűnik A harmadik ember című klasszikus kémfilmben, nem véletlenül, hiszen a forgatókönyvet jegyző Graham Greene 1948-ban több hetet töltött a szállóban.) A Sachert 1951-ben visszaadták a tulajdonosoknak, akik ismét renoválták, sőt tovább bővítették, Gürtler ekkor alapozta meg a szálloda lenyűgöző osztrák festészeti gyűjteményét.

A Sacher szálló Josef Siller és felesége halála után a Gürtler család egyedüli tulajdonába került. Vezetését 1970-ben Peter Gürtler vette át, majd a salzburgi Österreichischer Hof megvásárlásával tovább növelte a Sacher birodalmat. Amikor 1990-ben öngyilkos lett, kiskorú gyermekeik helyett özvegye, Elisabeth Gürtler vitte tovább az ügyeket. Elisabeth a bécsi társasági élet ismert alakja, 2001 és 2007 között ő volt az Operabál háziasszonya, 2007 óta a bécsi Spanyol Lovasiskolát igazgatja. A Sacher 1994 óta tagja a világ vezető szállodáit tömörítő csoportnak, és az egyetlen családi tulajdonú bécsi luxushotel. Történetében először 2004-ben zárták be, és tíz hét alatt 52 szobával bővítették, új arculatát a neves francia belsőépítész, Pierre-Yves Rochon tervezte meg. A teljes renoválás és modernizálás 2012-ben fejeződött be, jelenleg 86 szobája és 63 lakosztálya van.

A Sacher a gazdagok és hírességek kedvelt szálláshelye, rendszeresen itt szállnak meg a brit királyi család tagjai, a patinás épületben olyan hírességek laktak, mint Grace Kelly, John Lennon és Yoko Ono, Herbert von Karajan és Leonard Bernstein. A magyarok közül a diplomata és nagybirtokos Szemere Miklós az 1890-es évektől 30 évig bérelt itt szobát, és a Sacherben halt meg. Az életművész Szemere olyan nagy rajongója volt a Sacher méltán híres konyhájának, hogy annak kedvéért még Ferenc Ferdinánd ebédmeghívását is visszautasította. A legenda szerint a trónörökös erre azt mondta: "Igaza van, de ne szóljon róla a feleségemnek."

Az osztrák főváros egyik legfontosabb jelképének tartott sütemény, a Sacher-torta 2005-ben a Bécsi turisztikai díjat is elnyerte, egy társaságba kerülve olyan hírességekkel, mint a Bécsi Filharmonikusok vagy a Bécsi Fiúkórus.