Anne Frank családjával és más zsidókkal együtt a Pilsengracht 263-as számú ház hátsó épületében rejtőzködött a nácik elől. Naplóit Anna Frank a nácik előli bujkálás közben írta egy amszterdami raktárház felső szintjén kialakított rejtekhelyen, amely ma múzeum.
Az 1929. június 12-én született Anne Frank tizenöt évesen halt meg a bergen-belseni koncentrációs táborban; halála után, 1947-ben megjelent naplói a második világháborúban elpusztított zsidó áldozatok jelképévé váltak. Anna 1942. június 12. és 1944 augusztus 1-je között vezetett, őszinte és irodalmi értékű naplójában hű képet festett Hollandia német megszállásának éveiről.
Anne Frank családja Adolf Hitler hatalomra kerülése után menekült el Németországból Hollandiába. Miután 1940 májusában a németek Hollandiát is lerohanták és megszállták, Anne és családja bujkálni kényszerült, mindaddig, amíg fel nem fedezték őket 1944. augusztus 4-én. Annét és nővérét a bergen-belseni táborba szállították, mindketten ott haltak meg. Újabb kutatások szerint Anne és nővére valószínűleg 1945 februárjában tífuszban hunytak el. Édesanyjukat Auschwitzban gyilkolták meg. Édesapjuk, Otto Frank megmenekült, Amszterdamba hazatérve tudta meg, hogy családját koncentrációs táborokban ölték meg. Anne naplóját az egyik bújtatótól kapta meg, megjegyzéseket fűzött hozzá, majd 1947-ben kiadta. A naplót 2009-ben az UNESCO a világörökség részévé nyilvánította, a világ tíz legolvasottabb könyve közé tartozik.
Eredetileg Anna Frank csak magának írta a naplót. 1944-ben egy rádiódásban hallotta az emigrációban élő holland külügyminiszter felhívását, hogy őrizzenek meg minden dokumentumot és feljegyzést, amelyek tanusíthatják a holland népnek a német megszállás alatt átélt szenvedéseit. Így kezdte írni az akkor 13 éves Anna az eredeti napló rövidített és cenzúrázott változatát. Azt a formát választotta, hogy egy képzeletbeli barátnőjével levelez, akinek "mindent őszintén bevall".
Abban az időben, amikor napló 1947-ben első ízben megjelent, nem volt szokás szexuális kérdésekről olyan szabadon írni, mint ahogyan Anna ezt feljegyzéseiben tette. Olyan kritikusan vélekedett anyjáról és a rejtekhelyen velük együtt élő más személyekről, hogy Otto Frank jobbnak látta, ha töröl egyes részleteket a naplóból. A napló bámulatra méltó érettséggel számol be Anna családja életének legnehezebb és legrosszabb pillanatairól: az őket, mint zsidókat sújtó korlátozásokról, az életről a rejtekhelyen és végül halálfélelmükről.
"Mi marad Anna Frankból? Nem csodálókat szeretnék, hanem barátokat. Azt szeretném, ha nem barátságos mosolyom, hanem cselekedeteim és jellemem miatt tisztelnének... Minden szerencsétlenségben van valami pozitívum is, és ha az ember arra összpontosít, akkor ez erőt, örömet és belső tartást ad az embernek" - írta naplójában.
Az Anne Frank Ház és az amerikai Holokauszt Emlékmúzeum 2018 júliusában közzétett jelentése szerint családja nem kapott bevándorlási engedélyt az amerikai hatóságoktól a szigorú bevándorlási politika és a háború kitörése miatt.
A család Adolf Hitler hatalomra kerülése után menekült el Németországból Hollandiába. Miután 1940 májusában a németek Hollandiát is lerohanták és megszállták, Anne és családja ott is bujkálni kényszerült, mindaddig, amíg fel nem fedezték őket 1944. augusztus 4-én. Annét és nővérét Bergen-Belseni táborba szállították, mindketten ott haltak meg. Édesanyja Auschwitzban lelte halálát. Édesapjuk, Otto Frank megmenekült, s Amszterdamba hazatérve tudta meg, hogy családja meghalt a koncentrációs táborban. Anne naplóját az egyik bújtatótól kapta meg, elolvasta lánya személyes gondolatait, s megjegyzéseket fűzött hozzá. 1947-ben adta ki, így lett Anne Frank naplója ismert és világhírű.
A naplóban a lány családjáról és barátairól, érzéseiről, meglátásairól, azaz életéről írt tizenharmadik születésnapjától kezdve 1944. augusztus 1-jéig. Mintegy 70 nyelvre lefordították, színdarabot, filmet, sőt operát is írtak belőle. 2017-ben képregény-adaptáció is készült belőle, az izraeli szerzőpáros, Ari Folman és David Polonsky alkotása 50 országban jelent meg. 2020-ban a hollandiai Anne Frank Alapítvány videonapló formájában mutatta be a művet.
Naplóját, amely a világ tíz legolvasottabb könyve közé tartozik, 2009-ben az UNESCO a világ emlékezete program részévé nyilvánította. A család búvóhelyén ma múzeum működik Amszterdamban, amely 1960. május 3-án nyílt meg.
Anne Frank hagyatéka - amely nem tartalmazza a naplót - hosszas jogi huzavona után 2014-ben visszakerült a bázeli székhelyű Anne Frank Alaphoz az amszterdami Anne Frank Házat üzemeltető alapítványtól. A bázeli alapot Otto Frank hozta létre. 2013-ban a bécsi Madame Tussaud panoptikumban felállították Anne Frank viaszszobrát és amszterdami rejtekhelyének másolatát.
2019-ben különleges gesztenyefát ültettek születésnapja alkalmából az ENSZ New York-i székháza elé: a csemete attól a vadgesztenyefától származik, melyre Anne Frank amszterdami rejtekhelyük ablakából rálátott.
1944. augusztus 4-én Amszterdamban délelőtt 11 órakor a Prinsengracht utca 263 alatti házból a németek elhurcolták a zsidó Frank családot és barátaikat az épület hátsó szárnyából, ahol évek óta rejtőztek, és még ma sem tudja senki, hogy ki árulta el őket.
Az 1942 és 1944 között a házban élők közül a 16 éves Anna Frank volt a legfiatalabb. Naplója azóta a világ leggyakrabban olvasott könyveinek egyike, sok milliós példányszámban jelent meg, lefordították nyelvek tucatjára, filmet és színdarabot készítettek belőle. Évente közel egymillióan látogatnak el a házba a világ minden részéből, hogy megtekintsék a könyvszekrényt, amely mögött Anna Frank rejtőzött.
A családért érkező nácik csak annyit mondtak, hogy "telefonhívást kaptunk", de máig tisztázatlan, hogy ki árulta el a rejtekhelyet. Gyanúsítások és feltételezések a háború után bőven akadtak. Kutatók és kriminológusok sok mindennek utána jártak. A neves holland Háborús Levéltár (NIOD) azonban még 2003-ban is ugyanarra a következtetésre jutott, mint 1986-ban: "Az eljárás nem rekonstruálható pontosan".
A feltételezett árulók névsora hosszú. Elképzelhető, hogy Anna édesapjának egyik üzleti partnere, Anton Ahlers hívta fel telefonon a titkosrendőrséget. A témát tanulmányozó Carol Ann Lee angol írónő szerint a férfi évekig zsarolta Otto Frankot, mert tudott róla, hogy Frank a háború előtt üzletelt a náci Németországgal. Anna apja német születésű volt, 1933-ban költözött Hollandiába. 1945-ben tért haza Auschwitzból, és félt, hogy mindent elveszíthet, ha kiderül, németekkel üzletelt - állítja Lee.
Egy másik elmélet szerint a bűnös Lena Hartog, aki a raktárépület takarítónője volt. Korábbi, most újravizsgált vallomásaiban egy holland életrajzírónő, Melissa Mueller ellentmondásokat fedezett fel.
A háború után Willem van Maaren, egy kellemetlen alak neve merült fel elsőként. Az épület dolgozója 1971-es haláláig ártatlanságát bizonygatta a rendőrségnek. A történészek szerint nem valószínű, hogy ő volt a Frank család elárulója.
Józanul mérlegelve a körülményeket, a Frank család túlélési esélye nem volt nagy. Nem szabadott ugyanis mozogniuk, senki nem láthatta és hallhatta őket, és nappal még csak vécére sem mehettek. A rejtekhely alatti helyiségekben tovább működött a Frank család fűszerüzeme, és az ott dolgozók közül egyesekben odafenn nem bíztak meg. Ráadásul a környező utcákból láthatóak voltak az épület ablakai, s a rejtőzködők számára a szomszédság is ellenséges környezetet jelentett.
A német megszállás és a zsidóüldözés évei alatt becslések szerint 25 ezer zsidó bújkált Amszterdamban. Közülük több mint nyolcezren üldözőik kezére kerültek razziák során vagy - gyakran névtelen - feljelentések következtében. Az áldozatok közt voltak a Frank család tagjai is. Auschwitzba hurcolták őket. Anna édesanyja, Edith ott halt meg 1945 januárjában. Anna és csaknem három évvel idősebb nővére, Margot 1945 márciusában Bergen-Belsenben halt meg tífuszban. Anna apját, Ottót - több mint hétezer más fogollyal együtt - oroszok szabadították fel Auschwitzban, s visszatért Amszterdamba. Az árulás mikéntjének kiderítésével keveset törődött. Miep Gies, aki alkalmazottja volt Otto Franknak, és aki segítette életveszélyes helyzetében a családot, visszaemlékezéseiben Anna Frank apjának ezt a mondatát idézte: "Nem is akarom tudni, hogy ki tette".
2017-ben egy volt FBI-ügynök vezetésével igazságügyi szakértők vizsgálatot kezdtek annak kiderítésére, hogy ki árulta el Anne Frank és családja búvóhelyét a Gestapónak 1944-ben.
2022-ben nyilvánosságra került, hogy egy igazságügyi szakértőkből álló csoport kutatásai szerint Van der Bergh amszterdami jegyző, a németek által létrehozott Zsidó Tanács tagja árulhatta el 1944-ben Anna Frank és családja búvóhelyét a Gestapónak, hogy saját családját megmentse a deportálástól. Rosemary Sullivan könyve, a Nyomozás Anne Frank ügyében nagy visszhangot kapott, az Európai Zsidó Kongresszus a könyv visszavonására szólította fel a kiadót. 2022 márciusában a kötet holland kiadója, az Ambo Anthos visszavonta a könyvet, miután egy szakértői csoport jelentése szerint hiteltelennek bizonyultak az abban szereplő állítások.
|
Értékeld te is!