Sainte-Chapelle

A gyerekkorában trónra kerülő IX. Lajos vallási neveltetése részben anyjának, Kasztíliai Blankának köszönhető, részben magának a történelmi helyzetnek, a Lajos apja által épp ekkor győzelemre vitt albigens keresztes háborúnak, illetve az ennek nyomán felemelkedő koldulórendeknek. A kormányzást 1235-től a régensként mellette uralkodó anyjától saját kezébe vevő Lajos – nyilván nem függetlenül az udvarban levő koldulórendi gyóntatók és egyetemi doktorok hatásától – törvényhozásában nagy figyelmet szentel a vallási kérdéseknek. A más hitűek kereszténységre térítésének céljából koldulórendi misszionáriusokat küld a mongol udvarba (Wilhelmus de Rubruk). Elrendeli a királyságában élő zsidók erőszakos áttérítését vagy kiűzését és 1242-ben szekérszámra égetteti el a királysága területén összegyűjtött Talmud példányokat. 1244-ben felveszi a keresztet és Egyiptomba megy keresztes hadjáratra. Vállalkozása kudarccal végződik, 1249-ben fogságba esik, ahonnan csak hatalmas váltságdíj fejében szabadul ki.

A Szentföldről 1254-ben hazatérve nagy hatást gyakorol rá egy spirituális ferences próféta: Hugues de Digne. Sorra kiadott rendeleteiben (ordonnance) számos olyan elemet figyelhetünk meg, ami a hatalom gyakorlására vonatkozó koldulórendi ideálokra vezethető vissza. Ilyen a (zsidó és lombard) uzsorások elleni fellépés, a káromkodás, a feudális magánháborúk, a bírósági párbaj tilalma. Megreformálta az igazságszolgáltatást, szabályozta a párizsi céhek működését (Livre des métiers), rendszeresen összehívta a parlamentet. Az új vallásosságot hirdeti, hogy a király rendszeresen jótékonykodik, előszeretettel gyakorolja a francia „királyi csodát” a scrofulum (görvélykór) betegségében szenvedők kézrátétellel történő gyógyítását.

A Szentföldről hazahozott ereklyéknek megépítteti Párizsban a Sainte-Chapelle-t, s emellett anyjával együtt számos kolostort alapít: a „családi” monostor a ciszterci Royaumont lett; kolostorba vonuló Izabella húga számára alapította Longchamp klarissza monostorát. Saját gyerekeinek neveléséért a népszerű Domonkos-rendi enciklopédista, Vincent de Beauvais volt felelős (aki erről De eruditione filiorum nobilium címmel külön királytükörszerű traktátust írt), de hozzászólt a gyerekek neveléséhez az udvarában a ferences Robert de Blois is. Lajost nemcsak koldulórendi gyóntatói látták el tanácsokkal, de eljutottak hozzá a királyi hatalom működéséről író teológusok – így Aquinói Szent Tamás – erről szóló nézetei is. Ennek a koldulórendi befolyástól átitatott (ugyanakkor a gazdasági és hatalmi sikereket sem nélkülöző) királyságnak méltó befejezése lett IX. Lajos második keresztes hadjárata, melynek során, 1270-ben Tuniszban lelte a halálát.

Pierre Montreuilnek, a Sainte-Chapelle építőjének sírfeliratán a doctor lathomus megnevezés áll.