Grande Chartreuse

1085-ben Kölni Szent Brúnó (1032 – 1101), a karthauzi rend alapítója, hat társával vonult La Chartreuse-be, egy egyedülálló hegységbe a franciaországi Grenoble mellett. Ezt a területet Grenoble-i Szent Hugó adományozta nekik, aki akkor Grenoble püspöke volt, miután látomása volt. Álmában látta, hogy hét csillag hullik le La Chartreuse-ben. Brúnó és társai kis remeteségeket építettek maguknak, kolostori közösségi helyiségeket és egy templomot. Minden helyiséget egy körfolyosó kötött össze. Nemsokára további férfiak csatlakoztak hozzájuk, megnőtt a közösség létszáma és a La Grande Chartreuse, a Nagy Karthauzi Kolostor lett a karthauzi rend anyakolostora, és innen kapta a nevét a rend.

Kölni Szent Brúnó életrajza szerint Hugó, grenoble-i püspök látomása vezette a szent embert és társait Carthusia hófödte csúcsai közé. Amikor Brúnñ közeledett Grenoble városa felé a püspök álmot látott, „amelyben Isten kinyilatkoztatta számára, hogy Carthusia pusztasága méltó arra, hogy magának lakhelyet építsen. Látott ugyanis hét sugárzó csillagot, melyek koronát formáztak, és nem sokkal a föld felszíne fölött lebegtek. És az égbolton lebegő többi csillag közül mozgásukban, elhelyezkedésükben, színükben és ragyogásukban különböztek.”

Másnap reggel, amikor a püspök a látomás értelmén gondolkodott, jelentették neki, hogy hét férfi keresi. Amikor Brúnót és hat tanìtványát a püspök szìne elé bocsátották azok leborultak elé, és arra kérték, hogy mutasson nekik egy olyan helyet egyházmegyéjében, ahol letelepedhetnek és „ahol a világ veszélyeitől és az emberek társaságától elzártan, egyedül Isten méltó szolgálatának élhetnek, és Isten dicsőségére monostort építhetnek.”

A püspök előtt ekkor megvilágosodott álmának értelme és felajánlotta a szent embereknek Carthusia vadonját. Hugó püspök álmában az Istentől kiválasztott hely felett lebegő fényjelenség az alapìtó atyának és tanítványainak életszentségét fejezi ki. A zord alpesi táj és a ragyogó csillagok közötti ellentét is a hagiográfiai ábrázolás eszköze. Az isteni akarat itt a jövendőre utal: a jövőben Brúnó és az első karthauziak életszentsége úgy fog ragyogni Carthusia tája fölött, mint hét világìtó csillag.