Aix-en-Provence

A város Provence egykori fővárosa, és a művészetek, a szökőkutak és a platánok fellegvára. 1000 méteres tengerszint feletti magasságban a Saint Victoire-hegy által védett helyen, Marseille-től 30 kilométerre északra fekszik. 

Aix Franciaország harmadik legfontosabb barokk városa. Kényelmesen felfedezhető gyalogosan. 150 000 lakosának harmadát diákok teszik ki. Különleges hangulatát a díszes épületeken kívül az adja, hogy 100 szökőkút díszíti a város tereit.

Aktív időtöltésre is kiválóan alkalmasak a várost körülvevő helyszínek: lehet kerékpározni, túrázni, hegyet mászni.

Két tipikus provence-i piac is működik a város szívében: naponta nyitva a környékbeli élelmiszereket árusító kisebb piac és heti háromszor az egyéb termékeket is kínáló nagyobb. Provence jellegzetes terméke, a levendula és az abból készült illatszerek

LÁTNIVALÓK

Museé Granet. Több mint hatszáz festmény Aix-en-Provence-ban holland, francia és olasz festőktől, Cézanne-tól Giacometti-ig.(részletek)

Gobelin múzeum. A korábbi érseki palota épületében.

Cézanne emlékmúzeum. A festő egykori műterme. A városban született (1839-ben) és élt Paul Cézanne. Az Aix en Provence-tól 10 perce fekvő Saint-Victoire-hegyet 87 alkalommal vitte vászonra a világhírű művész. A város mintegy 30 helyszínnel büszkélkedhet, amely Cezanne-hoz köthető, ezek – egyebek között a műhelye, amely máig őrzi a használati tárgyait is - tematikus útvonalon bejárhatók. 2022-ben újranyit a Bastide du Jas de Bouffan Cézanne központ és kert: a birtok még Cézanne családjáé volt. 

Fondation Vasarely. A Vasarely-alapítvány központja és kiállítótermei.

Cours Mirabeau. A17-18. században épült meg a város több elegáns negyede, mintegy 100–150, ma már műemléki védettségű magánpalotája, középülete, valamint híres főútja, a Cours Mirabeau. A forgalmas sétány kettéosztja a városközpontot. Egyik oldalon a középkori óváros, keskeny, kanyargó utcáival, szűk bejáratú lakóházaival, számtalan üzletével és éttermével; a másik oldalon az arisztokratikus Mazarin-negyed, jórészt 17. századi, főleg barokk stílusú palotáival, díszes homlokzatokkal és árnyas kertekkel.

Díszkutak. A városkép fontos részei az évszázadokkal ezelőtt kialakított, jórészt ma is működő díszkutak a régi város majd minden terén.

Thermes Sextius. A római kori termákra épült gyógyfürdő. Ez a fényűző fürdő az Aquae Sextiae termálfürdőinek tetejére épült, amelyeket a rómaiak után a 18. században fedeztek fel újra. A látogatók az előcsarnok üvegpadlója alatt megtekinthetik a feltárt maradványokat.

Saint-Sauveur székesegyház. Keresztelőkápolnája az 5. századból, egy kisebb, román stílusú része a 12. századbólvaló, a gótikus homlokzat a 15. században alakult ki.

Városháza. A 17. századi városháza, mellette a jóval korábbi gótikus óratorony.

Saint-Jean-de-Malte templom. Provence első jelentős gótikus építménye a 13. századból.

Vendome-pavilon (17. század). Pavilion de Vendôme egy bájos villa, amelyet zöldellő kert vesz körül. A grandiózus barokk épületet 1665-ben építették, Vendome hercegének, Louis de Mercoeurnak és szeretőjének. Díszesen díszített homlokzatát állítólag a herceg úrnője, La Belle du Canet szépsége ihlette. A 18. században a házat antik bútorokkal és a korabeli portrékkal bővítették.

Saint Victoire-hegy. Cézanne számos művének témája.

Az egykori Oppidum Entremont romjai.

A középkori városfal épen maradt egyik tornya.

Paul Cézanne 

Paul Cézanne francia festő, a posztimpresszionizmus legnagyobb alakja 1839. január 19-én született Aix-en-Provence-ban.

Jómódú polgári családból származott, apja bankár volt, s fiát is annak szánta. Cézanne be is iratkozott szülővárosában a jogi karra, de két év múlva Párizsba ment festészetet tanulni. Itt depresszióba esett, s egy idő után - hiába bíztatta maradásra Zola - hazatért. Itt beállt apja bankjába, ám a művészet hívó szavának nem tudott ellenállni: ismét Párizsba ment, a következő tizenöt évben felváltva élt a fővárosban és otthon.

Párizsban a későbbi impresszionisták - Manet, Pissarro, Monet, Renoir és Degas - voltak rá nagy hatással, akik egyesíteni próbálták Courbet hűvös, távolságtartó ábrázolásmódját és Delacroix vonalak helyett színekkel operáló festészetét. Harsány életvidámságuk miatt azonban nemsokára eltávolodott tőlük, mert Cézanne ekkoriban sötét, erősen kontrasztos képeket festett.

1870-ben ismét a Provence-ba költözött élettársával, és egy kis tengerparti faluban, Estaque-ban tájképeket kezdett festeni: a természet képeit próbálta saját belső érzéseivel együtt vászonra vinni. 1872-ben Pissarro hívására Pontoise-ba költöztek, Cézanne itt sajátította el az impresszionista elméletet és technikát. Ő és Pissarro időnként együtt dolgoztak a szabadban, ami akkor teljesen újszerű volt, s Pissarro vette rá arra is, hogy alkalmazzon világosabb színeket és kis festékfoltokat. Cézanne-t már ekkor sem a fény felszíni játékai érdekelték, hanem a tárgyak belső szerkezete, a színeket nem szórva, hanem egymást kiegészítő, komplementer foltokban hordta fel, sokszor üres felületeket is hagyva a vásznon.

Részt vett az impresszionisták első, 1874-es, majd az 1877-es tárlatán, ahol ő kapta a legélesebb bírálatokat. Ezt is elviselte, akárcsak apja gorombaságait otthon, akinek anyagi segítségére rá volt szorulva. Ezután szakított az impresszionistákkal - bár Pissarro, Monet és Renoir a barátja maradt - továbbá Zolával is, akinek szociális töltetű írásait nem tudta elfogadni.

Érett stílusa 1878-1890 közé tehető. Festői látása szétválasztotta a formák és tömegek alkotórészeit: "a Természetben mindennek a gömb, a kúp és a henger a modellje" - írta. Első remekműve az Estaque (1888), amelyen a tenger és a horizont kékje uralkodik. A hetvenes évek végétől gyümölcscsendéleteit festette, portréin is a színek harmóniája dominál. Egyszerű formákból építkezik, a képek mélység nélküliek, mint a Fia arcképe, Madame Cézanne a sárga fotelben és a Hölgy kávéskannával. A Kártyázókat öt változatban is megfestette, ezeken a modellek karakterét is érzékeltette, bár portréin erre nemigen törekedett. Nagy, misztikus sorozatot készített az Aix melletti Saint-Victoire hegyről.

1886-ban apja meghalt, s Cézanne az örökség révén anyagilag függetlenné vált. Feleségül vette élettársát, családját Párizsba költöztette, de ő maga inkább Aix-ben élt. Olykor ellátogatott Monet-hoz Givernybe, itt ismerkedett meg Auguste Rodinnel. 1895-ben Ambroise Vollard műkereskedő rendezte első önálló kiállítását, amelyen száznál több vásznát mutatták be, de nem aratott sikert.

Utolsó éveiben művészete elmélyült, kompozíciós készsége, színgazdagsága fokozódott. Ekkor készült a Vörösmellényes fiú négy változata, s Fürdőzők című sorozata, amellyel megpróbált visszatérni az aktfestés hagyományaihoz, s az alakok tömeghatását és a tájhoz való viszonyát vizsgálta.

Anyja 1897-ben bekövetkezett halála után feleségével és barátaival is megromlott a kapcsolata, s egészen begubózott. A századfordulón kezdett terjedni a híre, s mivel soha nem lehetett találkozni vele, kissé már életében legendává vált. Képeit a Függetlenek 1899-es tárlatán és az 1900-as párizsi Világkiállításon állította ki, s a galériák is érdeklődni kezdtek utána, a fiatal festők rajongásának tárgya lett.

Legutolsó képeivel a líraiság magas fokára jutott, s szinte eggyé vált a tájjal, amelyet lefestett. A Saint-Victoire-hegy újabb képein érezni a geológiai erők feszülését, a Chateau-Noir látképei néhány ecsetvonással is érzékeltetik az épületet és környékét, a Fürdőzők utolsó darabjain a monumentális aktok a táj részeiként hatnak.

Cézanne 1906. október 22-én halt meg Aix-en-Provence-ban, cukorbaja és egy megfázás miatt. A következő évben az Őszi Szalon 56 képét állította ki, nagy sikerrel. Hatása számos későbbi irányzatra kiterjedt, így Matisse-ék fauvizmusára, Picasso és Braque kubizmusára és egyes absztrakt törekvésekre is; a modern festészet legfontosabb előfutáraként tarják számon.