» Szlovénia

» Szlovénia » Gorizia


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

Kobarid a Hallstatti kultúra idején már lakott hely volt. Később a Római Birodalomban egy fontos megállópont volt az Aquileia és Noricum közti kereskedelmi útvonalon. A középkorban a település a cividalei káptalanhoz tartozott. A középkorban gyakoriak voltak a török portyázások a régióban, amely a Habsburg Birodalom része volt. 1688-ban tűzvész pusztította el a kisvárost.

Bonaparte Napóleon tábornok az Ausztriával vívott háborújának idején Caporettón vonult keresztül, a közeli Isonzó folyón átívelő híd őrzi továbbra is a francia császár emlékét.

Az első világháború idején Kobarid, az akkori Caporetto az olasz frontszakasz egyik stratégiai pontja volt, innen indult 1917-ben a sikeres caporettói áttörés, amely az olasz front legnagyobb csatája volt.

1917. október 24-én kezdődött Isonzónál a német csapatokkal megerősített osztrák-magyar hadsereg fergeteges caporettói áttörése, amelyet az olaszok mindmáig "Il miracolo di Caporetto", "caporettói csoda" néven emlegetnek. 

A két hétig tartó hadművelet során az olaszok halottakban és sebesültekben 40.000 embert veszítettek. 300.000 katonájuk esett fogságba, további 350.000 katona rendezetlenül özönlött nyugat és dél felé, 50.000-re rúgott a katonaszökevények száma. Az olasz hadsereget újra kellett szervezni. A vereségért Luigi Cadorna tábornok vezérkari főnököt tették felelőssé, 1917. november 9-én leváltották és helyét Armando Diaz tábornok vette át.

Olaszország 1915. május 23-án lépett be az első világháborúba az antant oldalán. Az év második felében az olasz hadsereg sorozatosan megkísérelte áttörni az Isonzo folyó mentén húzódó osztrák-magyar arcvonalat, majd 1916-17 folyamán további elkeseredett próbálkozásokat tett, de az általa kezdeményezett tizenegy isonzói csata csak borzalmas áldozatokat hozott, területnyereséget nem. Az isonzói csaták az osztrák-magyar és az olasz hadsereg legvéresebb összeütközéseiként kerültek be a hadtörténetbe.

1917 őszén az észak-olaszországi front a Velencei-öböltől északra a Dolomitok, a Karni-Alpok és a Juliai-Alpok vonalán félkörívben húzódott. A német hadvezetés, attól tartva, hogy az olaszok Doberdón keresztül áttörnek keletre és elfoglalják Triesztet, elhatározta, hogy egy közösen indítandó támadáshoz hét gyaloghadosztályt bocsát a Caporettóval szemben felvonult nyolc osztrák-magyar hadosztály rendelkezésére. A front főparancsnoka Jenő főherceg lett.

Október 24-én heves tüzérségi tűzzel kezdődött az osztrák-magyar-német támadás, lényegében a 12. isonzó csata. Caporettónál áttörték a 2. olasz hadsereg vonalait, október 27-én az olaszok az Isonzó egész vonalán megkezdték a visszavonulást és csak november 10-én a Piavénél tudtak megállni, ott is csak azért, mert Diaz tábornok öt angol és hat francia hadosztályt kapott segítségül.

Az olasz tüzérség fele elveszett: több mint 3000 ágyú és 1700 aknavető. A támadók 3000 gépfegyvert és 300.000 puskát zsákmányoltak, a győzelem további kiaknázásához azonban már nem maradt erejük. Ausztria-Magyarországnak nem voltak tartalék hadosztályai, a német erőkre pedig nyugaton volt szükség. Egy évvel később, 1918 októberében az olasz hadsereg támadását követően abomlásnak indult Ausztria-Magyarország fegyverszünetet kért.

Az áldozatok emlékére a városban emelkedő Szent Antal-dombon az olaszok egy emlékművet építettek, amelynek impozáns alakja messzire ellátszik a völgyben.

Caporetto 1947-ig Olaszországhoz tartozott, jelenleg Szlovénia része Kobarid néven.

Múzeum. A város központjában áll a kobaridi I. világháborús múzeum, melynek kiállítási anyagában több I. világháborús dokumentum, korabeli fegyver, fénykép és makettek találhatók.

Kobaridi Történelmi Tanösvény. 8 km hosszú.

 

Tartomány:Gorizia
Cím:Kobarid
GPS: 46° 14′ 43.80612″, 13° 34′ 45.03144″

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó