Lausanne

Lausanne-i Olimpiai Múzeum

Az Olimpiai Múzeumban a legújabb számítógépes technológiáknak és az audiovizuális médiumoknak köszönhetően a látogatóknak lehetőségük nyílik arra, hogy testközelből kövessék az olimpiai játékokat, szurkoljanak a versenyzőknek, és mindeközben megismerjék az olimpiai játékok történetét az ókortól napjainkig.

Notre-Dame katedrális

Lausanne városának őrszeme 615 éve figyeli éberen a helyi Notre-Dame katedrális közel 80 méter magas harangtornyából az alatta elterülő várost.  Az 1405-ös nagy tűzvész után állandósult az éjjeliőr a toronyban, aki mindig éberen pásztázta a horizontot, gyanúsan felszálló füstöt vagy lángokat keresve. Az est leszálltával minden órában elkiáltotta magát, jelezve a pontos időt. Az éjjeliőr munkaköre és rutinja egészen 1960-ig változatlan maradt, ekkor viszont a városi tanács az évszázadokon át este 9-től hajnalig tartó műszakot lerövidítette négy órára, amely így este 10-től éjjel kettőig terjedő időtartamra zsugorodott. A harangok óránkénti megkongatását pedig már 1950-ben automatizálták, nem beszélve a tűzjelzőkről és szirénákról, amelyekből számosat már 1907-ben felszereltek a város több pontján. A „földön” szolgálatot teljesítő éjjeliőrök feladatát profi tűzoltók vették át, és az éjszakai pontos időt sem kellett már az éterbe ordítani, hiszen az órák is mindenki számára elérhetőek lettek.

A változásokat szemlélve a helyi sajtó úgy vélekedett, hogy a nagy múltú toronyőri feladatoknak végleg befellegzett Lausanne-ban. A polgárok viszont nem tudtak megbékélni a gondolattal, hogy a harangtoronyban éberen őrködő strázsájuk történelemmé váljon, fellépésüknek köszönhetően a torony őre tovább végezhette a középkor óta szinte változatlan, a város történelme és a közösségi összetartás ikonikus szimbólumává váló munkáját, amelyet azóta is ellát. Lausanne így egyike lehet Európa azon hét városának, amelyek még a mai napig – az év 365 napjában – őrszemet, ha úgy tetszik, virrasztót alkalmaznak.