Lukovo

Lukovo egy kis öböl torkában helyezkedik el, a tekintélyes Velebit és az apró Malta-félsziget karéjában. 

A gazdag múltú Lukovo 1772-ben a Szent Lukács-templomról kapta nevét. A falucska feletti Klis-hegy erődjében az illír időkből származó leletekre bukkantak, míg a Lukovačke grede-n a késő középkorból származó ember- és hajóábrázolásokat tártak fel. Ezen kőmeredélyek csakis bárkával vagy hajóval megközelíthetők, s alig tíz perc alatt lehet odaérni hozzájuk. Lukovoban mint egy ötven ház van, s míg év közben alig tíz állandó lakost számlál, nyaranta ez a szám megtöbbszöröződik. 

A Podgorje aljai tenger vize általában hidegebb, mint a horvát tengerpart más részein, mégpedig a Likából a Velebiten keresztül érkező édesvizek tenger alatti forrásai miatt. Lukovoban azonban a víz mégiscsak melegebb, mint a környező településeknél, s levegős strandjával kétségtelenül a környék legjobb fürdőhelye a forró nyári hónapok folyamán. Azonban nem csak a langymeleg tengervíz, és a velebitaljai viszonyokhoz képest tágas strand miatt érdemes ellátogatni erre az aprócska településre. 

A Malta-félszigetet is érdemes felkeresni, amely gyönyörű kőalakzatai miatt védett természeti vidéknek számít. A Malta-félsziget további látványosságai a tonhalak becserkészésére szolgáló ún. tunerák, ezek az öböl felett ferdén magasodó, létraszerű megfigyelőállások. Régen ugyan is a helyi halászok ezekre felkapaszkodva figyelték, hogy mikor úszik be az öbölbe egy-egy tonhal raj. 

Ekkor hálóval ütöttek rajta a helyi közösség élelmezésében egykoron oly fontos tengeri halakon. Napjainkban gyakorlatilag nincs tonhal a Velebiti-csatornában, így a tonhal-állások is elveszítették funkciójukat, s mára már csak idegenforgalmi látványosságként szolgálnak.

Noha Lukovo idegenforgalmi szempontból nem különösebben fejlett, alig 250 férőhelyet kínál magánházaknál és szobákban, a környék szépsége és az itteni nyugalom miatt ideális a kikapcsolódásra vágyó turistáknak.