Rijeka (Fiume)

Rijeka attraktív elhelyezkedését természeti és kultúrtörténeti emlékei, délszaki éghajlata, valamint a környékén elhelyezkedő tengermelléki-hegyvidéki tájak teszik teljessé. Rijeka számos történelmi vonatkozású érdekességgel is büszkélkedhet.

Rijeka 120 ezer lakosával a harmadik legnagyobb város Horvátországban Zágráb és Split után. A Kvarner-öböl partján elterülő kikötővárosnak valamikor virágzó ipara volt, virágzó hajógyártással. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ipari légkör uralkodik a városban, utcái megőrizték a tengeri városok hangulatát, Fiume fontos idegenforgalmi és kulturális központtá nőtte ki magát.

A római korban Fiume helyén Tarsatica nevű városka állt.

Gazdag történelmi nevezetességei viharos múltjáról tanúskodnak. Része volt az Osztrák-Magyar Monarchiának, két évtizedig olasz.

Fiume a Monarchia idején a Magyarországhoz kapcsolódó legnagyobb kikötő volt.

Ebben az időszakban létesült a város infrastruktúrája, kikötőjének fejlesztése kiemelt cél volt. Baross Gábor, a korszerű magyar kereskedelem és közlekedés megalapítója, a vízi közlekedés fejlesztését tartotta fontosnak, és előirányozta a kikötő korszerűsítését. Ezt segítette az ebben az időszakban épített Budapest-Fiume vasútvonal, amelyet 1873-ban adtak át. A kikötő kiépítésének és az innen induló tengerentúli hajójáratok forgalmának is köszönhetően a közeli Abbázia és Cirkvenica települések fürdői is komoly fejlődésnek indultak.

A vasminiszter Baross Gábor minisztersége idején nemcsak kikötő épült, hanem 1882-ben már kőolajfinomító is volt Fiumében, majd hajógyárat, színházat, vasútállomást, torpedógyárat is kapott a város. A magyar korszakban kormányzó csak magyar lehetett, de a közigazgatási vezetők mellett nagyon sok magyar mérnök, vasúti tisztviselő, tanár élt itt. A magyarok száma 1910-ben 6500 fő volt, ez 13 százalékot jelentett az összlakossághoz képest. A Monarchia felbomlása után a köztisztviselők visszatértek Magyarországra, az ügyvédek, orvosok, mérnökök még maradtak egy darabig.    

1920. november 12-én az Olasz Királyság és a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság megkötötte a rapallói egyezményt, amelyben a két állam felosztotta egymás között az egykori osztrák-magyar tengermelléket. Ekkor döntöttek Fiume városának és kerületének sorsáról, az olasz-jugoszláv államhatár megállapításáról. A szerződés értelmében Fiume városa független státuszt kapott, Fiumei Szabadállam néven mindkét aláíró állam garanciát vállalt érte. A Fiumei Szabadállam 1920–1924 között állt fenn.

Fiume a második világháborúban náci megszállás alatt állt.

A jugoszláv időkben jelentős iparvárossá, fontos kikötővé vált, ahova a titói állam legkülönbözőbb pontjairól érkeztek bevándorlók. A várost ma is meghatározza iparvárosi és migrációs jellege, baloldali és jugoszláv identitásával eltér Horvátország más városaitól.

Az ideérkező utazó - érkezzen bár közúton vagy vasúton - itt éli meg a tengerrel való első találkozás élményét. A Rijekába mind nyugat, mind kelet felől vezető utak különösképpen látványosak. Rijeka legfestőibb arcát azonban a tenger felől, hajón érkezve mutatja.

A rijekai városnézés hagyományosan az óváros délnyugati szegletében lévő Riječka rezolucija téren veszi kezdetét, amelyet az egykoron augusztinusz-, jelenleg a domonkos-rendhez tartozó Szt. Jeromos kolostor templomának barokk homlokzata ural. Az augusztinusz rendi kolostor részeként, rijekai nemesi grófok adományaiból épült. A tér közepén magasodik a város zászlóját hordozó, a város modelljét a kezében tartó Szt. Vitus, Rijeka patrónusának domborművi ábrázolásával díszített kőoszlop, az ún. stendardac, amelyet az osztrák császár a Velencei Köztársaság ellen harcoló rijekaiak iránt érzett hálából emeltetett a 16. században.

A város nevezetességei közül kiemelendő továbbá a Radio Rijeka 1848-ban emelt székháza, amely a városi elit kedvelt gyülekezőhelye. Az épület a horvát kulturális és politikai élet központjakét szolgált Rijekában, jelenleg a Nemzeti olvasókörnek és a Mali salon nevű kiállítóhelyiségnek ad otthont, az emeleti részen kaptak helyet a Radio Rijeka irodái. Az épületnek a tér felőli oldalán lévő termében határoztak 1906-ban az ún. fiumei rezolúcióról, melyről a tér a nevét kapta.

A turistáknak továbbá javasolt a Kálvária domb, a Kozala temető, a Miasszonyunk templom, a Trsat várának, a városfalak, az egykori cukorgyár barokk igazgatási palotájának, a kapucínus Lourdes-i Szűzanya-templom és a Török ház megtekintése.

Trsat. A Trsat dombon álló Frangepán vár mellett Csodatévő Szűzanya temploma található, amely a középkor óta zarándokhely. A vár az I. és a II. világháborúban katonai bázis volt. Ma elsősorban az innen nyíló panoráma miatt keresik fel a turisták.

Rijekai Karnevál. Európa egyik legnagyobb farsangi karneválja. A Rijekai Karnevált 1995-ben fölvették az Európai Karneváli Városok Szövetségébe, és fölkerült az 500 legfontosabb európai rendezvény listájára. A The Sunday Times brit lap 2007-ben a karnevált a világ 24 legegzotikusabb eseményei közé sorolta és a Rijekai Karnevál szervezői a Délkelet-Európa legjobb turista rendezvényének járó díjat kapták meg. A karnevált 1910-ben alapították a Kvarner-öböl fővárosának is tartott Rijekában, majd hosszú szünet után 1982-ben újították fel a maskarások fölvonulását, amely mára több mint 100 ezer hazai és külföldi vendéget vonz - olvasható a különböző horvát lapokban, köztük a város turisztikai szövetségének portálján.

Európa Kulturális Fővárosa - Tito hajója. 2020-ban Rijeka Európa Kulturális Fővárosa volt. A 2020-as rendezvénysorozat egyik legfontosabb projektje az egykori jugoszláv elnök, Joszip Broz Tito Tito régi hajója, a Galeb (Sirály) felújítása és korszerű múzeummá alakítása. A Genovában épített Galebet eredetileg banánszállító hajóként használták. 1944-ben elsüllyedt, majd 1952-ben helyreállították. A jelenleg is múzeumként működő Galeb a teljes felújítás után már nemcsak Titót, hanem Jugoszlávia 20. századi történetét, az Adriát és Rijekát is bemutatja majd. A modern múzeumhajó 2020-ban számos izgalmas kulturális rendezvény helyszíne lesz.

Világháborús alagút. Látogatható a 2. világháborúban a bombázások elől menedéket adó alagút (Riječki tunel). Az olasz hadsereg a kapitulációja előtt, valószínűleg 1939 és 1942 között egy alagutat épített a város közepén, hogy a város lakosságát légitámadások bombái elől megóvják. Az alagút bejárata a központban, a Szent Vitus-dóm közelében található. A 330 méter hosszú alagút legmélyebb pontján 10 méterrel a földfelszín alatt vezet. A magassága 2,5 méter, szélessége 4 méter. Az alagutat az önkormányzat megerősítette, világítást szereltek fel, valamint egy zágrábi művész installációi világítják meg a falakat. A TUNEL-RI névre elkeresztelt alagút naponta 10 és 18 óra között ingyenesen látogatható. Az alagútban az átlaghőmérséklet 15 fok.

KIRÁNDULÁS RIJEKÁBÓL

Rijeka fölött a hegyekben, Fuzinéban Lehoczky Tivadar (1830-1915) történész, régész, néprajzkutató, Bereg vármegye múltjának tudós leírója kapott emléktáblát. Baross Gábor (1848-1892) mérnök, a magyar kormány közlekedési minisztere 1886 és 1889 között építette ki a fiumei (rijekai) kikötőt, és most a Transadria nevű szállítmányozó cég székházának falán, a rakparthoz közel hirdeti tábla a kikötőváros építésében szerzett érdemeit.

Čavle. Rijeka központjától 5 km-re északkeletre, az A6-os autópálya mellett fekszik. Nevezetessége Grobnik középkori vára.