» Franciaország

» Franciaország » Provence-Alpes-Côte d'Azur » Provence


Ezt a helyet még nem értékelték. Legyél Te az első:

A marseille-i múzeum Franciaország himnuszának, a La Marseillaise-nek mutatja be a történetét.

1792. április 25-én született meg Franciaország nemzeti himnusza, a Marseillaise.

Bár címe a dél-franciaországi kikötővárosra utal, a Marseillaise Franciaország keleti határán, Strasbourgban született a forradalom viharos napjaiban. A nemzetgyűlés 1792. április 20-án hadat üzent Ausztriának, és ezzel megkezdődött a csaknem negyedszázadig tartó európai háborúskodás. A hadszíntérré vált Strasbourg polgármestere négy nappal később egy összejövetelen arra kérte a garnizon egyik mérnökkari századosát, hogy írjon indulót a harcba szálló hadsereg számára. Az amatőr zenész és versfaragó Claude-Joseph Rouget de Lisle (aki nevével ellentétben nem volt nemes, de királypárti nézeteket vallott) még aznap éjszaka, a bankett utáni felfokozott hangulatban papírra vetette a zenét és a szöveget. Alkotása, amelynek a kevéssé frappáns "Harci himnusz Luckner marsall tiszteletére" címet adta, 1792. április 25-én a polgármesterszalonjában csendült fel először. (A bajor születésű marsall ekkor a rajnai hadsereg parancsnoka, így Rouget felettese volt.) A dal hallatán a város jegyzője sírva fakadt a lelkesedéstől, a fiatalok pedig kalapjukat lengetve kiáltozták: Éljen Franciaország! (A jelenetet később előszeretettel örökítették meg francia festők.)

Rouget de Lisle műve nyomtatásban A rajnai hadsereg harci dala címmel jelent meg, de az ekkoriban egymást követő hazafias dalok áradatában kis híján a feledés homályába merült. Nyár elején azonban egy Marseille-ben toborzó orvos (Napóleon idején már tábornok), Francois Mireur újfent kinyomtatta A határ menti hadseregek harci dala címmel. A provanszál önkéntesek meg is tették indulójuknak, és ezt harsogták, amikor július 30-án bevonultak Párizsba; a szájról szájra terjedő dal ezért kapta a La Marseillaise címet.

A szerző nevét nem emlegették: a királypárti Rouget 1793-ban börtönbe került, és éppen csak elkerülte a nyaktilót. Amikor kiszabadult, a Marseillaise-t már nem volt szabad énekelni, így szegényen és ismeretlenül halt meg 1836-ban. Hamvai 1915 óta pihennek az Invalidusok dómjában, a francia nemzet legnagyobbjai között.

A Marseillaise-t a köztársaság III. évében, messidor 26-án (1795. július 14-én) nemzeti dallá nyilvánították, de már a konzulátus idején betiltották, és e hagyomány folytatódott mindkét Napóleon császársága és a Bourbonok idején is. Az egymást váltó rezsimek 1799 és 1870 között öt dalt is megtettek himnusznak, de ezek egyik sem tudta feledtetni a Marseillaise-t.

Rouget de Lisle szerzeményét énekelték az 1830-as és az 1848-as forradalom alatt és 1871-ben a Párizsi Kommün idején is. 1879-ben újra Franciaország nemzeti himnusza lett, az alkotmányban 1958 óta szerepel. A Marseillaise szövegét sokat bírálták úgymond kegyetlensége és vérszomja miatt, de a franciák egy vonásnyit sem hajlandók változtatni rajta. Giscard d'Estaing elnök 1974-ben megpróbálta "a nagyobb méltóság" érdekében lelassítani tempóját, de a módosítás akkora vihart kavart, hogy hamarosan visszatértek az 1830-ban született, Hector Berlioz által hangszerelt változathoz. A Marseillaise eredeti szövege hét versszakból áll, de közmegegyezés szerint hivatalos alkalmakkor csak az első versszakot és a refrént éneklik, ennek következményként a franciák többsége is csak eddig ismeri himnuszát.

A Marseillaise a forradalmi mozgalmak himnusza is: dallamára íródott az Internacionálé szövege 1870-ben, a ma ismert dallam csak 1888-ban született meg. 1917-ben a februári orosz forradalom után az orosz szövegű Marseillaise volt a de facto himnusz, a bolsevik forradalom után Szovjet-Oroszországban is rövid ideig párhuzamosan használták az Internacionáléval.

A Marseillaise vitathatatlanul a világ legismertebb nemzeti himnusza, amelyet számtalan zenemű idéz: Robert Schumann A két gránátos című dalának végébe fonta a Marseillaise-t, Pjotr Iljics Csajkovszkij 1812 című nyitányában ezzel jellemezte az Oroszországra támadó franciákat, Jacques Offenbach Orfeusz az alvilágban című operettjében a lázongó isteneket. Egy nemrég született tanulmány tudományosan is kimutatta: a Marseillaise-t lendületes dallama, és az a tény, hogy a közönség teli tüdővel énekelheti anélkül, hogy elhibázná, messze a legkönnyebben énekelhető himnusszá teszi.

A Marseillaise első magyar fordítását 1794-ben Verseghy Ferenc vetette papírra, a "Marsziliai ének" a következő évben vádpontként szerepelt a költő ellen indított perben. Magyarra azóta is számosan ültették át, a legelterjedtebb és a köztudatban meggyökeresedett fordítást (Előre ország népe, harcra) Jankovich Ferenc készítette. 

Árak (2013):

Felnőtt: 7 Euró
Gyerek (12 éves korig): 5 Euró
6 év alatt ingyenes.
Audioguide: ingyenes. (angol, német, olasz)

 
Tartomány:Provence-Alpes-Côte d'Azur
Település:Marseille
Cím:Rue Thubaneau 23-25
GPS: 43° 17′ 53.00722″, 5° 22′ 42.72182″

Még nem érkezett hozzászólás!

Régióválasztó