Tátra

"A Tátra rabul ejti az embert, mert aki meglátja az ég háttere előtt szürkén magasodó ormait, azt valami ellenállhatatlan erő vonzza oda, aki pedig egyszer már megismerte, az örökös csodálója lesz." Ezek a szavak egy 19. századi útikönyv lapjain olvashatók, és azóta sok ember élete bizonyíték rá.

A Kárpátokhoz tartozó Tátra, mely csupán 750 négyzetkilométeren terül el, az Alpok és a Kaukázus közötti terület legmagasabb hegysége. A terület egynegyede Lengyelországhoz, a többi pedig Szlovákiához tartozik. Míg a Magas-Tátra főleg kristályos kőzetekből áll és sziklák, hegyes csúcsok jellemzik, addig az Alacsony-Tátra üledékes kőzetekből felgyűrt domborulatait megszelidítette a jégkorszak. A hegység legmagasabb pontjai, a 2655 méter magas Gerlahfalvi-csúcs és a 2632 méteres Lomnici-csúcs Szlovákiában találhatók. Lengyelországban a Rysy emelkedik 2499 méterével a legmagasabbra.

A Tátra "felfedezése" a 14. századra nyúlik vissza. Az első felfedezők hegyi legelőket kereső kecskepásztorok voltak, őket követték az ércek után kutató bányászok. Ez utóbbiak a 17.-18. században érckohókat építettek a völgyekben, ezeket azonban rossz jövedelmezőségük miatt bezárták a 19. században. Lassan a vadászok, növénygyűjtők és természettudósok, majd a költők, festők és zeneszerzők is felfedezték maguknak a gyönyörű tájat, hogy ihletet merítsenek műveikhez. Századunkban már a turizmus is egyre jelentősebbé vált. Ennek veszélyeit hivatott elhárítani az 1873-ban Galíciában alapított Tátra-egylet, amely tevékenysége során elérte, hogy nemzeti parkokat alakítsanak ki a hegységben. Az 1954-ben alapított Tátrai Nemzeti Park több mint 20 000 hektárával Lengyelország második legnagyobb természetvédelmi területe.

A Tátra az óceáni és a kontinentális éghajlat határán nyúlik el. Gyakran hirtelen leesik a légnyomás, ami az itt "halny"-nak nevezett, akár másodpercenként 100 méteres sebességgel is pusztító főn kialakulásához vezet. 1800 méter felett az évi csapadék mennyisége eléri az 1600 millimétert.

A Tátra, főleg alpesi növény- és állatvilága szigorúan védett. Jellemző növényei a cirbolyafenyő és az erdei törpefenyő, legszebb virágai a helyiek által "cicamancs"-nak nevezett havasi gyopár és a turbánliliom, tavasszal pedig lila krókusz virít. A faunát leginkább a szarvas és a zerge képviseli, bár a hegyekben elszórtan találkozhatunk mormotával, medvével és sasokkal is. A természet sokfélesége és kivételessége miatt az UNESCO a nemzetközi bioszférarezervátum-lánc tagjának nyilvánította a Tátrát.

Lengyelország területén a turisták számára 250 km, különböző nehézségi fokozatú vándorút áll rendelkezésre. Nehezebb túrák esetén a Himalájában vagy az Andokban tapasztalatot szerzett vezetőt érdemes fogadni. A hegység nyugati részében a karszttevékenységnek köszönhetően mintegy 550 barlang van, közülük néhányat a turisták is látogathatnak.

A túrázás azonban nem csak élvezet: az 1909-ben Zakopánéban alapított hegyimentő szolgálat adatai szerint egyedül a Tátra lengyel részében 600 halálos áldozatot követeltek a hegyek. Azonban az egyre jobb edzéseknek és a legmodernebb hegymászó- és mentőfelszerelésnek is köszönhetően évről évre csökken a halálos balesetek száma.

A természetre nemcsak a turisták jelentenek veszélyt. A felső-sziléziai és a krakkói iparvidék szennyező anyagai már most komoly károkat okoznak az erdőkben. A természet védelme érdekében tett első lépésként a környéken a többnyire alkalmazott szén- és kokszfűtésről a gáz- vagy a geotermikus energiára épülő fűtésre térnek át.