Bártfa

A történelmi Bártfa egy szláv településből alakult ki a 13. században, ahová később német telepesek vándoroltak. A ciszterci kolostorral és számos kézműves céhhel rendelkező város már a kezdeti időkben is gazdagnak és virágzónak számított.

A 14. századtól Bártfa már szabad királyi városnak is nevezhette magát. Ez a kiváltság arra késztette a város vezetőit, hogy saját hóhért alkalmazzanak, aki ma is megtalálható egy bronzszobor formájában a város központi piacterén.

A 16. században a város először emancipálódott, és a magasabb hivatalokat egyre inkább polgári szlovákokkal töltötte fel. A német kolonizáció azonban ma is jellemzi Bártfa történelmi központját jellegzetes építési stílusával és tervezett struktúrájával.

Az UNESCO világörökségi listáján szereplő, teljes egészében megőrzött városközpontot különösen középkori varázsa jellemzi. A piactér, amelyet érdemes megnézni, és az impozáns városháza mesebeli környezetet teremt.

A látogatókat szívesen látják a piactér körüli kis éttermekben és kávézókban, és hozzájárulnak a városközpont kellemesen élénk hangulatához.

A történelmi városháza, amely a látogatók kedvelt látványossága, a városközpont közepén épült. Kissé oldalt egy obszcén alak áll, aki csupasz hátsóját a városháza felé nyújtja. Ezt akkor állították fel, amikor az épületet dühös mesteremberek építették, akik nem kaptak fizetést a munkájukért.

A gótikus Szent Egyed (Egidius) bazilikában a névadó szobra 1466-ból való. A 11 mellékoltár táblaképei a XV- XVI. században készültek. 2008-tól a világörökség része a barokk evangélikus fatemplom, amely a fa összeillesztésével, egyetlen szög beverése nélkül készült.

Bártfa közelében található a hervartói fatemplom a legrégibb és az egyetlen római katolikus fatemplom Szlovákiában.

A híres hóhérszobor fejszével és kivégzőbakkal még mindig megtalálható az egykor királyi város történelmi piacterén.