Vukovár

Vukovári víztorony

Elkészült a délszláv háborúban (1991-1995) szétlőtt vukovári víztorony felújítása, a projekt 46 millió kunába (2,2 milliárd forint) került, a munkálatok pedig három és fél évig tartottak. Az emlékhely látogatható.

Az emlékművet emlékpark veszi körül. A torony lépcsői a legfelső szintre, az egykori víztározóból kialakított emlékszobába vezetnek, amelyből egy emlékösvény az épület tejére, a kilátóra viszi a látogatót. Ott két elhunyt vukovári honvédőnek, Ivan Ivaniknak és Hrvoje Djaltanak állítottak emlékoszlopot. Ők voltak azok, akik minden alkalommal, amikor találat érte a tornyot és az megrongálódott, újra és újra kihelyezték a horvát zászlót.

A golyó szaggatta vukovári víztornyot a város 1991-es ostromakor mintegy 640 találat érte. Nem tudták lerombolni, ezért az ellenállás erejének és a kitartásnak a szimbólumává vált. A városvezetés még 2016-ban döntött úgy, hogy az építményt mostani formájában tartja meg és nyitja meg a nyilvánosság előtt. 

A projektet 18,5 millió kunával az állam támogatta, a fennmaradó összeget a diaszpórában élő horvátok, valamint horvát állampolgárok - köztük sportolók és hírességek-, továbbá városok, járások és megyék ajánlották fel.

A vukovári víztorony 1968-ban épült, 50 méteres magasságával akkoriban a világ második legnagyobb ilyen épülete volt. A 2200 köbméteres víztornyot nemcsak műszaki létesítményként használták, a toronybelső emeleti terében 1991-ig étterem működött, amelynek ablakai páratlan kilátást nyújtottak a környékre.

Vukovár ostroma

1991 augusztusában, miután elfoglalták a horvát Baranyát és Szlavónia Duna-parti kistelepüléseit, a jugoszláv hadsereg (JNA) és a szerb szabadcsapatok ostromgyűrűbe zárták Vukovárt. A várost néhány száz horvát gárdista, rendőr és mintegy ezer, katonai tapasztalattal nem rendelkező önkéntes csaknem három hónapon keresztül védte a többszörös túlerővel szemben. Az ostromban 1624 ember vesztette életét, 2500-an megsebesültek és 22 ezren kényszerültek évekre elhagyni otthonukat.

1991 augusztusában a jugoszláv hadsereg és a szerb szabadcsapatok ostromgyűrűbe zárták Vukovárt, miután elfoglalták a horvát Baranyát és Szlavónia Duna-parti kistelepüléseit. A várost néhány száz horvát gárdista, rendőr és mintegy ezer, katonai tapasztalattal nem rendelkező önkéntes közel három hónapon át védte a többszörös túlerővel szemben. Az ostromban 2717 ember tűnt el, illetve vesztette életét, és 22 ezren kényszerültek évekre elhagyni otthonukat, az épületek pedig olyannyira megrongálódtak, hogy később Vukovár lett a második világháború végén földig lerombolt németországi Drezda horvát szinonimája.

A támadók 1991. november 18-án áttörték a védelem állásait. A szerb katonák a kórházból 261 embert, sebesülteket, orvosokat, nővéreket buszokba zsúfoltak, és a Vukovárhoz közeli ovcarai mezőgazdasági kombinát raktáraiba zárták, majd két nappal később az erdőszélen kivégezték őket. Több mint ötezer embert szerbiai fogolytáborokba hurcoltak, közülük sokakat ma is eltűntként tartanak nyilván.