Karnaki templom

A karnaki templomkomplexum az ókori Egyiptom egyik legnagyobb építészeti projektje. Minden magát valamire tartó fáraó hozzáadott valamit 1500 évig, így végül 2 négyzetkilométer nagyságú lett; akkora, hogy akár 10 katedrális is könnyen elférne benne.

Szfinxek útja

2021-ben világ legnagyobb szabadtéri múzeumaként, egy ősi ünnep nagyszabású és látványos újrajátszásával, avatták fel  a Szfinxek útját a több mint egy évtizede tartó feltárás és restaurálás befejeztével.

A 76 m széles és 2,7 km hosszú út mellett eredetileg 1350 szfinx állt, amelyeket a XXX. dinasztia alapítójának, I. Nektanebésznek (Nektanebo, Nehetnebef) az uralkodása idején sorakoztattak fel.

A Nílus keleti partján a luxori és a karnaki templomegyüttest összekötő Szfinxek útját III. Amenhotep idején, 3400 évvel ezelőtt építették. Az Újbirodalom idejétől kezdve ezen az úton vonult végig a Nílus áradásának második hónapjában az évenként megrendezett Opet-ünnep alkalmával a színpompás processzió, amely a szent bárkát és a benne rejtőzködő thébai triászt (Amon, Mut és Honszu) kísérte.

Ámon, az istenek atyja, akinek különvált női része és felesége Mut volt, fiuk pedig Honszu. Ámon és Mut az Opet-ünnepkor egyesült minden évben.

A helyszín jelentőségét jelzi, hogy Hatsepszut királynő a karnaki templomban emeltetett Vörös Kápolnája falára rávésette, hogy uralkodása alatt (i. e. 1479-1458) hat kápolnát építtetett Ámon-Ré isten tiszteletére a szent út mentén.

Az ásatások során meglelték a Hatsepszut által emeltetett kápolnák - az út mentén a legrégibb építmények - maradványait, amelyeket I. Nektanebész beépíttetett a szfinxekbe.

A feltárások során napvilágra került több fáraó és királyné domborműve és kartusa. Az egyik reliefen VII. Kleopátra királynő neve szerepel - az egyiptomi régészek szerint az uralkodónő ellátogatott a szfinxek útjára Marcus Antonius társaságában nílusi hajóútja során.

E látogatás alkalmával kezdeményezte Kleopátra a szfinxek útjának restaurálását, e munkálatokat jelzi az uralkodó kartusa.

A szfinxek - az egyik oldalon kosfejű, a másik oldalon emberfejű, oroszlántestű hatalmas szobrok - többségét a római uralom alatt, illetve a középkorban elszállították és újrahasznosították, az utat betemette a homok, a területet pedig beépítették.